Láncdohányzás

Szépirodalom / Novellák (54 katt) Norton
  2020.06.10.

Szergej köhögött egy diszkrétet, és rágyújtott egy újabb cigarettára. A Priluki volt a kedvence. Naponta több dobozzal is elszívott, főleg ha izgatott volt. Ma azonban valószínűleg nem volt rá oka.

Sejtette, hogy minden meghívott el fog jönni, hiszen szegények voltak, és sokak a megélhetésüket köszönték a település vezetőinek, amit nem akartak kockára tenni. A nemrég beígért jutalom pedig nem volt ugyan sok, de egyes extrém esetekben akár a túlélést jelenthette néhány helybéli számára.

A település vezetői már évek óta mindent megtettek azért, hogy az embereket függő viszonyba kényszerítsék, és elhitették velük, hogy senki más nem tud segíteni rajtuk, csak ők. Ha pedig az itt élők nem működtek együtt, akkor fennállt számukra az a veszély, hogy még azt a kicsit is elveszik tőlük, amit kaptak. Megélhetés híján az ellenkezők pedig mehetnének a híd alá családostól, mert messze földön nem találnának munkát.

A köpcös férfi ezért biztos volt a dolgában, mégis úgy tett, mintha hálás lenne, amikor megérkeztek végre a meghívottak.

- Örülök, hogy eljöttetek - mosolygott rájuk kedvesen. - Remélem, elhoztátok az irataitokat.

Az emberek bólogattak.

- Talán mondanom sem kell, hogy ha valakinek eljár a szája, annak mind megisszátok a levét, úgyhogy nem akarok…
- Felesleges fenyegetőznöd, megtesszük, amit kell! - vágott közbe türelmetlenül egy szikár férfi, mire a többiek is helyeselni kezdtek.
- Jól van, Iván, benned megbízok - biccentett elégedetten Szergej, aztán rácsapott a fiatalabb férfi vállára. - Tudod, mi a dolgod!

Iván bólintott, aztán lehajtott egy fél vodkát, és átsétált a közelben lévő általános iskolába - ez volt a választási körzetében kijelölt szavazati helyszín. Ott udvariasan köszönt a jelenlévő szavazatszámláló bizottságnak, majd igazolta magát, elvette a szavazólapot és a borítékot, aztán belépett a függönnyel eltakart fülkébe. Diszkrét magányában összehajtotta a szavazólapot, és zsebre rakta, vigyázva, hogy ne gyűrődjön nagyon, majd az üres borítékkal a kezében kilépett a fülkéből a bizottság elé.

A választási bizottság elnökének, Borisz úrnak a szúrós tekintetétől kísérve, látványos mozdulattal beledobta az üres borítékot az urnába, aztán, mint aki jól végezte a dolgát, visszatért Szergej házába, az alkalmi „főhadiszállásukra”.

- Megvan a szavazólap? - kérdezte Szergej.
- Itt van.
- Nagyon jó - bólintott a kövérkés férfi elégedetten, aztán hátraszólt a válla felett. - Fizessétek ki!

Kezet fogott Ivánnal, majd kihajtotta maga előtt a szavazólapot.
- Most behúzzuk az ikszet a megfelelő helyre!
Kitöltötte az iratot, belerakta egy már előkészített borítékba és leragasztotta.
- Te jössz, Szerjózsa! - szólt egy pirospozsgás fiatalembernek. - Te ezt dobod bele az urnába!
Átnyújtotta neki a leragasztott borítékot.
- Amit ott adnak, azt idehozod! Világos? A járandóságodat csak akkor kapod meg, hogyha elhoztad az ott kapott kitöltetlen szavazólapot a borítékkal együtt.
- Rendben, értem! - bólogatott élénken a vörös arcú férfi. - Nem vagyok én hülye!

Azzal lehajtott egy fél vodkát és átsétált a közeli választási helyszínre.

Igazolta magát, elvette a megfelelő papírokat, bement velük a választófülkébe, elővette a zsebéből az előre kitöltött szavazólapot rejtő borítékot, a másikat pedig eltette. Kilépett a bizottsághoz, leadta a „szavazatát”, majd visszatért a főhadiszállásukra.

- Elhoztad?
Szó nélkül adta oda Szergejnek a nemrég kapott borítékot és kitöltetlen szavazólapot.
- Köszönöm - biccentet a magas férfi. - Fizessétek ki! - szólt hátra az embereinek.
Berajzolta az ikszet a megfelelő helyre, majd belerakta a szavazólapot a borítékba és leragasztotta.
- Te jössz, Natasa! - mosolygott, és rágyújtott egy újabb cigarettára.
- Annyi a dolgod, hogy kicseréled a borítékokat, az ott kapottat pedig elhozod.
- A pénzt…
- Azt csak utána adjuk oda!
- Nyugalom, tudom a dolgomat. Nem kell beszarni!

A barna hajú, festett szemű nő bedobott egy fél vodkát, és elhagyta a házat. Szergej kifújta a füstöt. Örült volna neki, ha már túl lenne végre az egészen.

A lánc végén lévő legutolsó embernek kicsit többet kellett kockáztatnia, mint a többieknek, mivel neki két szavazólapot kell bedobnia egyszerre - a sajátját és a magával hozottat.

Szergej úgy tervezte, hogy ezt ő maga fogja megtenni. Ha jól hajtogatja össze a papírokat egymás mellé, akkor nem fogják észrevenni a trükköt. Aztán majd ő is felveheti a megfelelő járandóságát a sikeres akcióért, persze már bankszámlán.

Tudta, hogy hosszú lesz a nap. Nyolcra húsz embert hívtak, kilencre tizenötöt. És hol van még az este? Szépen be volt táblázva az idejük. Úgy döntött, hogy Natasa után három szavazót küld egyszerre. Fel kellett pörgetni egy kissé a tempót. Elnyomta a cigijét és rágyújtott egy másikra.

***

Borisz, a választási bizottság elnöke kortyolt egyet a műanyag flakonból, mire a mellette ülő Arkagyij orrát tüstént megcsapta a jellegzetes vodkaszag.

- Jó ez az ásványvíz - törölte meg a száját az elnök úr, és Arkagyij rögvest azon kapta magát, hogy ő is kortyol egy nagyot a saját „ásványvizéből”, ami valamiért szintén vodkaillatot árasztott.
- A természet kincse.
- Ahogy mondja, kolléga - mosolygott az elnök, aztán megfogott egy borítékot, ami valamiért kicsit sötétebb színű volt, mint a többi.

Gyanús lett neki a helyzet, és az első gondolata az volt, hogy el kellene tüntetnie, de észrevette, hogy a másik párt egyik szavazatszámlálója őt nézi.

- Megszomjazott ön is, kollegina? - kérdezte kedélyesen, mire az egérarcú Szvetlána elvigyorodott, és megcsóválta a fejét.

Borisz óvatosan bontotta fel a borítékot, ügyelve arra, hogy csak ő láthassa a belőle kikerülő papír tartalmát. A papíron a következő szöveg szerepelt:

Tisztelt bizottság! El kell önöknek mondanom, hogy városunk korrupt vezetői csalást hajtanak végre! Rávették a szegény embereket arra, hogy az ő pártjukra szavazzanak! Az egész választás egy óriási csalás!

Aztán le volt írva a módszer, és az is, hogy ki szervezte az egészet.
A végrehajtók neve pedig alul volt felsorolva.

Borisz elnök úr kicsit pirosabbá vált a kelleténél, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy egy megfelelő pillanatban ügyesen a zsebébe gyűrje az üzenetet.

Csak reménykedni tudott benne, hogy több ilyen boríték nem kerül már elő, és örült neki, hogy előrelátóan hozott magával ő is pár üres borítékot - párat már diszkréten a földre ejtett. Ha szükség lesz rá, majd „megtalál” egyet-kettőt az asztal alatt.

Ezt azért csinálta, mert ha balul sül el valami, és nem lesz annyi szavazat az urnában, mint ahány választó megjelent itt, akkor majd azt mondja, hogy valaki nem rakta bele a szavazólapot a borítékba, ezért van itt néhány üres - így lehet majd sakkozni a végelszámolásnál.

Lázasan járt az agya. Azt próbálta kitalálni, hogy ki akarta feldobni őket.

„Na, ezért szívni fogtok!” - gondolta dühösen.

Nehezen tudta megérteni, hogy egyesek mit képzelnek magukról: munkát adnak nekik, meg ajándékot, erre valamelyikük képes lett volna lebuktatni az egész konspirációt, és csak a szerencsén múlott, hogy ez nem sikerült neki.

Kényelmetlenül fészkelődött. Ezt nem hagyhatták annyiban! A választások után szorítani kell a nadrágszíjon, mert ezek a hálátlanok nem értenek a szép szóból!

- Iszom még egy ásványvizet - dünnyögte halkan, és nagyot húzott a flakonjából.

Félelme azonban feleslegesnek bizonyult, mert a szavazatszámlálás rendre lezajlott. Egy kis trükközés még kellett ugyan a végelszámolásnál, de aztán egyenesbe jöttek a dolgok, és simán nyert a pártja. Elégedett volt.

Igaza volt az apjának: mindegy, milyen rendszerben élünk. Lehet kommunizmus, szocializmus, fasizmus, vagy éppen demokrácia. A nagy szavak és a méltóságteljes elvek nem érnek semmit. Az egész csak egy álca, mert mindig és mindent a pénz irányít.

Vége



A szerző utószava:

Szeretném, ha ezt a történetet senki sem venné realitásnak, mert ez csupán egy fikció. Annyit hallottam már az úgynevezett láncszavazásról, hogy utánanéztem az interneten, hogy mit jelent, és megpróbáltam elképzelni egy ilyen jelenetet.

Én azonban nem tartom valószínűnek, hogy ilyesmi a valóságban is megtörténhet.

Azért nem, mert az általa megnyert szavazatok száma elhanyagolható lenne a kockázathoz képest. Nem hiszem, hogy párszáz, ne adj, isten párezer szavazatért bevállalná bárki is a lebukás kockázatát.

És minél több embert belevinnének egy ilyen fajta csalásba, annál nagyobb lenne a kockázat.

Ha pedig lelepleződne vele akármelyik párt, akkor lehúzhatnák magukat a vécén. A hitelességük, a választások hitelességével együtt a béka feneke alá kerülne, és csak az isten tudja, hogy milyen következményei lennének ennek.

A legtöbb politikus a világ összes országában mást se csinál egész életében, mint az embereket manipulálja. Sok jót nem tudok elmondani egyikükről sem, de azt nem hiszem, hogy ostobák lennének.

Ezért a láncszavazás nem több, mint egy „városi legenda”.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 6 db)