Hó és vér VII.

Fantasy / Novellák (105 katt) B.C. Angyal
  2017.04.14.

Evalue kétkedve nézett rá. Igazság szerint látott ő már ilyen az „idéző kör foglya lesz” varázslatot, ami balul sült el.

- Nem baj – gondolta, azért én is teszek egy-két óvintézkedést. - Most, a két áldozat erejétől úgyis feltöltődött a varázslatokhoz szükséges energiaraktáram.
Sóhajtott egyet, majd kiszállt a vízből.
- Jesszus! – kiáltott fel Ariel és kezeit szeme elé kapta. – Ne mászkálj meztelenül!
- Mi bajod vele? – nézett rá értetlenül. –Eddig is meztelen voltam.
- De a vízben voltál!
- Igen, de előtte levetkőztem előtted, mi bajod?
- Csak vegyél fel valamit! – kérte a vámpír és kezeit továbbra is szemei előtt tartotta. A boszorkány vállat vont és egy „Jól van!” mondattal öltözni kezdett. Nem értette, mi baja a másiknak.
- Felöltöztem! – jelentette ki vidáman és megszemlélte magát új, rózsás ruhájában, amit a szekrényből vett elő.
Ariel tűnődve nézte.
- Szép vagy – jelentette ki és rámosolygott.
- Köszönöm szépen! – fordult felé vidáman Evalue. – Lemegyünk mulatni?
Szemeiben boldog vágy bujkált, a kocsmából pedig vidám zajok hallatszottak fel.
- Menjünk! De fordulj el, míg öltözködök! – nézett rá szigorúan.

Amint leértek, újra megbámulták őket, és míg Ariel igyekezett meghúzódni, addig Evalue élvezte a rivaldafényt. Többen felkérték táncolni és ő boldogan fogadta el mindegyik felkérést. Ariel egy sarokba ült, onnan nézte. Hamarosan Shaemus ült balja mellé.

- Tudod – szólalt meg töprengve -, sokat hallottam már a híres Evalue-ról, de nem gondoltam volna, hogy ilyen… - kereste a megfelelő szót.
- Szeleburdi?
- Igen.
Egymásra mosolyogtak.
- Mit fogtok tenni az ezüstgolyóval? Mi a tervetek?
- Még én sem látom tisztán. A királynő homályosan beszélt. Most az a legfontosabb, hogy Elinortól bizonyosságot nyerjünk a feltételezéseinkre vonatkozóan.
- Azaz… - várta, hogy folytassa.
- A királynő úgy gondolja, a golyó egy magasabb entitás lakhelye. Még az ősi, atlantiszi időkből maradt itt.
- Ejha! – füttyentett a férfi halkan. – Az egyik nagyhatalmú ős lehet.
Ariel lassan bólintott.
- Igen, vagy csupán egy jól megalkotott intelligencia. De az is lehet, hogy valami egészen más.
- Értem.
Néhány percig csendben ültek. Végül Evalue pattant le közéjük kipirulva.
- Elfáradtam – jelentette ki. – Megyünk aludni?
- Menjünk! – válaszolta Shaemus.
Mind a hárman felálltak és szobáikba mentek. Ariel kulcsra zárta az ajtót.
- Elővigyázatosság – magyarázta.

A boszorkány bólintott, ledobta magát az ágyra és azonnal mély álomba merült. Ariel tűnődve szemlélte. Ahogy megpillantotta, egyből szimpatikus volt neki és valami furcsa vonzalom félét érzett irányába, pedig ő általában nagyon körültekintő, ha idegenekkel találkozik.

- Miért mentettem meg? – tette most fel magának első ízben a kérdést. Összehúzott szemöldökkel gondolkodott, de végül vállat vont és ő is eltette magát holnapra.



Viharos reggelre ébredtek. Az erős szél csapkodta az ablakon lévő zsalukat, nekiverve az esőcseppeket. Ariel nehezen kinyitotta szemeit, és ami a szeme elé tárult, az… Elképesztette.
Evalue egy varázskörben ült, meditált. Körülötte lila, arany és ezüst színek fénylettek.

- Csodás aura – mondta magának halkan és tisztelettel mozdulatlan maradt. Nem akarta megzavarni. Néhány perc múlva Evalue felállt és egy ragyogó mosolyt küldött felé.
- Már felhozták a reggelit, együnk együtt, utána menjünk a padlásra. Ragnor mindent előkészített a szertartáshoz és én is előkészültem.

Ariel bólintott, majd, miután elköltötték csodás reggelijüket, elindultak a padlástérbe. Shaemus már ott volt.

- Jó reggelt! – köszönt. Nagyon komoly volt. – Biztos, hogy ez biztonságos lesz?
- Megnézem – jelentette ki Evalue és a varázskörhöz lépett. A körben helyet kapó pentagram sóval volt felrajzolva. Csúcsaira fehér gyertyák voltak elhelyezve, mellette egy kis asztalon a szertartáshoz szükséges pálca, athame és kehely, egy kis tálkában víz.
- Meg vagy elégedve? – nézett rá kihívóan Ragnor.
Evalue bólintott.
- Majdnem – a varázskör szélére állt, kezeit fölé helyezte, szemeit becsukta és lassan egy ősi imát kezdett mormolni. Az addig ellenséges Ragnor is mély tisztelettel nézte. Egyszer csak lila színben felizzott az egész ábra.
- Védőpajzsot húztál fel? – kérdezte Shaemus.
- Igen. Már csak egy kis mák hiányzik.
- Mák?! – kérdezték tőle döbbenten.
- Igen. Ragnor, tudnál hozni?
- Ööö… Igen. Mennyire van szükséged?
- Mindenki zsebében legyen 2-3 maréknyi.
- Minek? – kérdezte tőle Ariel.
- Elővigyázatosság – mosolygott vissza és a varázsasztalhoz lépett. Amikor Ragnor visszatért a mákkal, mindenki tett a zsebébe.
- Vezeted az idézést vagy csináljam én?
- Rád bízom.
- Mindenki jöjjön közelebb!

Engedelmeskedtek. Evalue felvette a pálcát és a négy égtáj felé suhintott vele. A tálkából egy kis vizet öntött a kehelybe, majd kezében a kehellyel és az athame-vel Ariel felé lépett.

- A vámpírok ősanyját hívjuk meg, ezért egy kis vérre van szükségem tőled. Csakis egy vámpír hívhat el egy másikat. Meg kell vágnom a kezed. Ha én csinálom, nem jön el.

Ariel bólintott és odanyújtotta bal kezét. A tőrrel egy kis vágást ejtett rajta, majd a vért a kehelybe csorgatta. Összekeverte a vízzel, magasba emelte és kiitta a tartalmát.

- Egyetek meg egy kis mákot, majd fogjuk meg egymás kezét – rendelkezett.
- Ó, Elinor, vámpírok ősanyja! Te, aki évezredek óta a LÉT egyik síkjának fogja vagy, gyere! Meghívunk téged magunk közé, légy a vendégünk!

Ezt még többször elismételte, majd vártak. Jó néhány perc eltelt már, amikor lassan rázkódni kezdett az épület, a varázskör pedig vörösen felizzott. Elinor eljött.

- Nocsak, nocsak… A kicsi Ariel. Mostanában boszorkányokkal lógsz? – Jól megnézte magának Evaluét. – Mi lett a kis szerelmeddel, a varázslóval?
A vámpír elvörösödött.
- Nem volt a szerelmem! – érezte, zavarban van.
Elinor kajánul nézte.
- Lehet, nem voltál belé szerelmes, de igencsak jóképű férfi volt! – emlékezett. – Mindegy. Mit akartok?
- Mit tudsz erről? – kérdezte Ariel és előhúzta az ezüstgolyót. Elinor szemei vörösen felfénylettek. Szája kéjes mosolyra húzódott. Nem tetszett Evalue-nek.
- Arianrhodnak, az éj sötét úrnőjének a varázsgömbje. Hol találtátok?
- Az nem fontos…
A boszorkány félbeszakította.
- Elinor, vámpírok ősanyja! – kántálta. – Visszavonjuk a meghívást, távozz innen!
- Nem! – kiáltotta Ariel és kitépte magát a körből.
- Ne! – sikította Evalue. De már késő volt. A varázslat egy pillanatra megszakadt. Elinor pedig ezt kihasználta, átlépett a védőpajzson és megfogta Arianrhod gömbjét, majd diadalmasan a markában az ég felé emelte.
- Soha! - vetette rá magát Ariel és beugrott a varázskörbe, visszavéve a gömböt. Elinor megragadta.
- Megöllek – sziszegte, de mielőtt bármit tehetett volna, vihar támadt a tér görbülni kezdett. Evalue gyors döntést hozott.
- Elinor, vámpírok ősanyja! – kiáltotta újra, közben belépett a körbe. – Visszavonjuk a meghívást, távozz innen!

A tér kinyílt és elkezdte magával szívni a vámpírt. Az azonban nem engedte el Arielt. Evalue is belé kapaszkodott, miközben rendületlenül kántált tovább.

- Ne! – kiáltott Shaemus, de Ragnor visszafogta. Hamarosan mind a hárman eltűntek.
- Te tudtad? – fordult felé dühösen.
- Nem, nem tudtam, hogy Elinor képes lesz áttörni a varázskört, ahogyan Evalue sem. Ez volt az egyetlen, amit tehetett.
- Nem értem…
- Ha nem áldozza fel magukat, ez a világ elpusztul. A tér meghajlott volna és nemcsak Elinor ragad itt, de további lények törnek be a másik síkról.
- Meghaltak? – kérdezte döbbenten.
- Nem, pusztán átkerültek a LÉT egyik szintjére. De hogy hogyan jönnek vissza, fogalmam sincs…

***

Hatalmas zuhanással csapódtak a földbe. A zuhanás közben Elinor újra elvette az ezüstgolyót és eltűnt vele. Amikor Ariel körbenézett, nyögve ismerte fel a tájat.

- Neee, már megint itt. – Sóhajtott.
Evalue mérgesen nézett rá.
- Miért nem bíztál bennem?! – kiáltotta.
Ariel felpattant ülő helyzetéből és harciasan a boszorkányra nézett.
- Én?! Még semmit sem tudtunk meg, erre te megszakítod az idézést!
- Azért, mert én tudom, mi az a szerkezet! Nem volt már szükségünk Elinorra!
- Miért nem mondtad?!
- Csak nem gondolod – kiabálta -, hogy azelőtt az önelégült vámpír előtt fogok beszélni! Bíznod kellett volna bennem!
- Hát nem bízok!
Evalue szemei könnybe lábadtak.
- Azt hittem, barátok vagyunk – suttogta és sírni kezdett. Ariel elszégyellte magát.
- Igazad van, bocsáss meg.
Koszos kezeivel törölgetni kezdte a szemeit, arca maszatos lett. Ariel mosolyogva nézte.
- Köszönöm, hogy utánam jöttél.
- Muszáj volt – nézett újra harciasan. – Azzal, hogy kitépted magad az energialáncból a tér kinyílt és mindenféle lény beáramlott volna a mi világunkba, ha nem zárom be.
Néhány percig hallgattak.
- Arianrhod gömbje, mit tudsz róla.
- Arianrhod a karma, a mágia, a sors és az idő sötét istennője. Hívják az ő „Ezüst kerekének” is azt a szerkezetet. Rendkívüli ereje van, képes valakit a halálból is visszahozni. És Elinor megszerezte!
- Tudom, az én hibám – hajtotta le a fejét Ariel.
Evalue felállt és kezeivel megfogta a másik vállát.
- Vissza kell szereznünk. A segítségével visszajutunk.
Ariel bólintott és szétnéztek a kopár, vöröses síkon.
- Menjünk! – adta ki a parancsot Evalue és elindultak egy csapáson, sötét árnyakkal a nyomukban.

Előző oldal B.C. Angyal