Hó és vér VI.

Fantasy / Novellák (942 katt) B.C. Angyal
  2017.03.26.

A város már csak ködös délibábnak tűnt a kékes párába hajló horizonton, amikor megálltak egy röpke pihenőre. Egy domb tetején táboroztak le és Evalue végre feltette az immáron igencsak időszerű kérdést:

- Most hogyan tovább? Nálunk van ugyan az eszköz, de a menedékbe nem mehetünk vissza, a koven pedig, ahol a nővéreim várnak rám, a kontinens túlsó felén van. Üzenetet küldhetek ugyan nekik, de még hosszú napokba, sőt, akár hetekbe is beletelhet, mire kézzelfogható segítséget kapunk tőlük. Nem hiszem, hogy…
- Ami azt illeti, már használtam az ezüstgolyót és a segítségével sikerült is beszélnem a királynővel – vágta el a fölös panaszáradat útját Ariel.
- Mi… mikor? Hogyan? Nekünk miért nem szóltál erről?
- Nem tartottam fontosnak a dolgot és… Mindegy, a lényeg az, hogy részletes eligazítást kaptam tőle a további lépéseinkre vonatkozóan és…
- Azt hittem, hogy megbízhatok benned!
- Számomra sokkal fontosabbnak tűnt, hogy minél távolabb kerüljünk a várostól, mint az, hogy rögtön beszámoljak nektek a… - morogta Ariel, majd nagyot sóhajtott és békülékenyebb hangnemre váltott. - Rendben, belátom, hogy korábban is szólhattam volna nektek erről, bár a lényegen szerintem ez mit sem változtat.
- Jól van, talán egy kicsit én is túlreagáltam a dolgot – fújt nagyot a boszorkány, és mivel gondolatban nagyjából egyetértett a vámpírral, gyorsan sikerült túltennie magát hirtelen támadt sértettségén. – Milyen utasításokat adott neked a királynő?
- Van egy falu a közelben, valami „Voolsy”, vagy „Voolfy”, már nem emlékszem pontosan a nevére. Koszos kis porfészek pár régi házzal és rozoga istállóval, de a kocsmája egész tűrhető. Az ivó tulajdonosa egy levitézlett varázstudó, aki fiatal korában ígéretes tehetségnek tűnt ugyan, ám a pénz iránti sóvárgása végül erősebbnek bizonyult azon vágyánál, hogy félhomályos könyvtártermekben poros kódexeket bújjon egész hátralévő életében.
- Üzleti kapcsolatban álltok vele? – kottyantotta közbe Shaemus.

Ariel szája sarkában megjelent egy halvány mosoly, majd elismerően biccentett.

- Tényleg nem hazudtál, amikor azt mondtad, hogy vág az eszed… Egyébként Ragnornak hívják a fickót és rendszeresen jelentést tesz nekünk a kocsma összes olyan vendégéről, akik esetleges eltűnésük esetén senkinek nem hiányoznának.
- Begyűjti nektek a vacsorát… - mondta a boszorkány, majd elismerése jeleként halkan füttyentett. – Nagyon ügyes!
- Ne aggódj, a klán busásan fizet neki minden egyes koponyáért!
- Ő fog elszállásolni minket? – ragadta újra magához a szót a férfi.
- Nos, ennél kicsit több lesz a feladata… Királynőnk úgy hiszi, hogy csak a vámpírok ősanyja tudja a választ az összes, ezüstgolyóval kapcsolatos kérdésre. Ragnor a lekötelezettünk, emellett a mágiához is konyít valamicskét, a kocsma pedig alkalmas helynek tűnik arra, hogy…
- Beszélni akartok az ősvámpírral! – vágott közbe Shaemus fellelkesülten, majd gyorsan folytatta a megkezdett gondolatmenetet. – Ti… meg akarjátok idézni őt?!
- Mondtam már neked, hogy időnként fárasztó a tudálékosságod? Igen, ez a terv, bár nekem nem nagyon tetszik az ötlet… Tudjátok, évekkel ezelőtt volt az öreg matrónával egy kis nézeteltérésem.
- Ez akkor történhetett, amikor még a mágussal lógtál! – élénkült fel a boszorkány és kajánul kacsintott Arielre. – Mesélj, mi történt?
- Semmi komoly, csupán keresztülhúztam a némber azon számítását, hogy tizenháromezer évnyi száműzetése után visszatérjen az élők világába.
- Lehet, hogy egy kicsit neheztel rád.
- Igen, egy kicsit biztosan… - nyelt egy nagyot a vámpír, majd gyorsan elhessegette magától a vészterhes gondolatokat. – Mindegy, ott lesz a mágus, és reményeim szerint te is otthon vagy az ilyen „megidézős” dolgokban!
- Többé-kevésbé, igen…
- Milyen messze van az a falu? – kérdezte a férfi.
- Csak itt a szomszédban; három mérföldi gyaloglás és már meg is érkeztünk!

Mindannyian értettek a szóból és lassan felszedelőzködtek, majd a domb tövében elterülő ligeten átvágva, végre elérték az országutat…

***

Már alkonyodott, amikor – fáradtságtól elcsigázva – belökték az ivó ajtaját. Érkezésük fölkeltette a vendégek figyelmét és a kocsma zsivaja halk zsongássá szelídült egy időre, ők pedig – a kéjsóvár tekintetek kereszttüzében – egyenesen a pulthoz siettek.
Ragnar már várt rájuk, és miután feleségére – egy joviális, mosolygós asszonykára – bízta a többi vendéget, sietve a padlástérben berendezett, fontos személyek részére fenntartott lakosztályokhoz vezette őket.

Shaemust a kisebbik felé irányította, a nők pedig boldogan vették birtokban a nagyobbik, meglehetősen tágas és minden luxussal felszerelt szobát.

Az apró termetű, kövér emberke suttogva váltott még pár szót a vámpírral, majd – bocsánatkérő mosollyal az ajkán – sietve távozott.

A nők szeme rögtön megakadt a rézlábakon álló, öntöttvas kádakon, melyekben rózsaolajjal illatosított, forró víz gőzölgött. Hálás sóhajjal dobták le koszos ruháikat és sietve nyakig merültek a habos „élvezetben”.

Néhány másodperc alatt sikerült teljesen ellazulniuk, Evalue pedig sietve maga mellé húzta az asztalon álló, finomságokkal megrakott tálcát. Végül úgy döntött, hogy – bal kezében egy jókora libacombbal, jobbjában pedig egy kancsó borral – új értelmet ad az önkényeztetés fogalmának.

Miközben formás lábait a kád végére rögzített, ezüstösen csillogó oroszlánfejen pihentette, sietve legurított a torkán egy korty édes vörösbort, majd Arielnek szegezte a kérdést:

- Mi volt a célotok az ősvámpírral felkutatásával, úgy értem… mi volt vele az igazi szándékod?
- Ismered Elinor legendáját?
- A régi idők hősnőjének történetét, aki az istenek hatalma után áhítozva végül megütközött velük? Igen, nagyjából emlékszem rá…
- A lényeg az, hogy sikerült innia az egyik isten véréből, ezáltal pedig elnyerte az égiek erejét és vele a halhatatlanságot.
- Úgy rémlik, hogy végül a negatív síkok világába száműzték őt – böffentett Evalue, majd egy laza mozdulattal a sarokba dobta a baljában tartott, lerágott csontot.
- Az volt a tervem, hogy megszerzem a hatalmát. Nem jártam sikerrel és már le is mondtam a dologról, amikor a sors furcsa fintoraként újra felvetődött a neve.
- Ezúttal a vámpírkirálynő szeretné, hogy beszéljünk Elinorral – mormolta Evalue, majd sietve a szájába tömött egy marék szőlőt. – Mi a véleményed?
- Ragnar holnap reggelre időzítette a szertartást. Nekem elég felkészültnek tűnik a fickó, egyébként meg… Elinor az idéző kör foglya lesz és ebben a legyengült állapotában nem sokat árthat nekünk…

Előző oldal B.C. Angyal
Vélemények a műről (eddig 2 db)