Mesék a lápból - A disznagló szarovnyikok VII.

Neoprimitív / Írások (610 katt) Petya
  2017.02.22.

7. – Fennakadás

- Hová repül? – kérdezte Maláj Nyomitól.
- Nézd a földutat! Ezt a szakaszt magunk egyengettük simára. Csakis a célállomás felé repülhet.
- A Vastócsa irányába, hát persze!

Bandi cikázott a levegőben, kutyagörbén haladt a szárnyas katona mögött. Barnabás hiába kapálózott, nem tudott kiszabadulni fogva tartója kezéből.

Mögöttük elsötétült a láthatár. Továbbra is üldözték őket a szárnyasok.

- Hiába érjük utol Barnabást, a többi, ami utánunk jön, fel fog minket koncolni.
- Ez baj – értett egyet Maláj.
- Ti szarovnyikok rengeteget aggódtok – szólt közbe Bandi. Hihetetlen volt, hogy egyszerre képes kikerülni a feltűnő akadályokat és összetett, értelmes mondatokban válaszolni. – Azt hiszed, a kótyagos király majd nem küld segítséget? Hiszen már régen ott kellene lennünk az információval Narancsligetben. Lefogadom, bármelyik pillanatban beállíthat a Lápi Póc seregével. Tudni fogja, merre keressen. Mi Lápi Pócok képesek vagyunk nyomon követni egymást. Kiváló a szaglásunk.
- Ekkora fullánkkal nem csoda – nézett végig Nyomi Bandi hatalmas szerszámán.
- És mi van Zakariással? A cecéivel vajon merre lehet?
- Talán már ott van, ahová megyünk. Annál a Vastócsánál – mondta Nyomi.
- Akkor a végső ütközetre ott kerül sor. A Vastócsa partjain fog eldőlni minden – összegzett Maláj.

Letekintett, hogy meggyőződjön róla, még mindig az egyengetett út fölött haladnak-e. De nem látott mást, csak buja növényzetet. Átláthatatlan ágak sorjáztak alattuk.

- Hova tűnt az út? Letértünk róla?
- Nem készült még el teljesen. De mindegy is, nem számít az út. Talán sosem fog már elkészülni. Más világ van – gondolkozott Nyomi.
- Akkor honnan tudja a szárnyas, mit kövessen?
Hátranézett és nem látta sehol az üldözőket.
- Lehagytuk őket! Sikerült!
- Nem tetszik ez nekem – komorodott el Nyomi. – Minden rendben ott elöl?
- Már hogy ne volna? – tért ki hirtelen Bandi egy feléjük repülő ág elől. – Követem a kis barátunkat, ha a fene fenét eszik is.
- Fene… - kapott fejéhez Maláj. – Lépfene… Nem tetszik ez nekem. Miért jut eszembe erről a lépfene?

A búgó menetszél egyszerre elhalt. Le kellett lassítaniuk, olyan sűrűvé vált körülöttük a növényzet. Bandinak nehezére esett lavírozni a megváltozott helyzetben. Hamarosan eltűnt a szárnyas fejvadász a szemük elől.

- Most mi lesz? Ki kell jutnunk ebből a dzsumbujból! Így sosem érjük utol! – méltatlankodott Nyomi.
- Lépfene… Ezek lépre csaltak minket. Óvatosan, srácok!

Ahogy Malájban felszínre tört a felismerés, ragadós kedvük támadt. Bandi lelassult, furcsa, áttetsző szövet tekeredett köré, amely nem eresztette. Maláj keze is beleragadt. Nyomi megszólalni sem bírt, mert a fonál a szájára csavarodott. Levegőt is alig kapott.

- Mi lehet ez? – rémült meg Maláj. – Uramisten!

Bandi egy pillanatra sötétbe veszett. Maláj felnézett, hogy lássa, miért szakadt meg a fény. De egy pillanattal később újra világos lett.

- Nem tetszik ez nekem. Gyorsan találjunk ki valamit!
Bandi hiába vergődött, csak jobban belegabalyodott. Fullánkja egészen testéhez tapadt, megmoccanni se bírt. Maláj nevetést hallott.

- Remélem, éhesek vagytok. Az ebéd tálalva! – kiáltotta a szárnyas. Barni száját szorosan betapasztotta, hogy a moszatka ne tudja figyelmeztetni bajtársait, mialatt megbújtak egy lapulevél alatt. Azzal elrugaszkodott és kacaja egyre halkabbá vált, ahogy elrepült.

Maláj összeszorította a fogát. Nem akarta elhinni, hogy ismét bajba keveredett. Hát mikor lesz már vége ennek a rémálomnak? Mikor láthatja végre a Vastócsát? Mikor fog végre örömében felkiáltani?

- Srácok, nem tudom, mit csináltok, nem tudok hátranézni, de nagyon csikiz – fészkelődött Bandi. – Légyszi, hagyjátok abba!
- Mi nem is mocorgunk! – nézett Maláj Nyomira. A termeszkatona széttárt kezekkel, értetlenkedve nézett vissza rá. Aztán tekintetére kiült a megrökönyödés. Nem kiálthatott, mert be volt tapasztva a szája, ezért kinyújtotta a kezét. Egyenesen Maláj háta mögé.

Maláj megpördült. Egy hatalmas pók közeledett feléjük. Hátán ott nyüzsögtek kicsinyei. Több tucatnyi apróság tolongott, hogy láthassa anyjukat vadászat közben. Belekapaszkodtak szőrszálaiba hátán és hasán is, fején, sőt még a lábain is kaparásztak. A fekete rondaság ügyet sem vetett a kakimoszatkára. Átlépett rajta és egyenesen a termeszkatonát vette célba. Két keze közé fogta és forgatni kezdte. Csillóiból leheletfinom szálakat varázsolt Nyomi teste köré.

- Mi történik, srácok? Még mindig csikiztek… Abbahagynátok végre?
- Azt hiszem, most igazán nem alkalmas, Bandi! – fojtotta vissza lélegzetét Maláj.

Nyomi arca beleveszett a fonálrengetegbe. Maláj csak állt ott megmerevedve, semmit sem tudott tenni. A kicsinyek pedig időközben kíváncsiak lettek az alattuk tétlenkedő idegenre. Lassan ereszkedni kezdtek, anyjuk engedélye nélkül. Megbokrosodtak, mélyen lappangó vadászösztönük életre kelt. Egymás után pattantak le Bandi fekete bundájára.

- Ez most már igazán kibírhatatlan! – rázta meg magát Bandi, mire néhány apró pók lerepült a hátáról.
- Ez az, Bandi folytasd!
- Kikérem magamnak ezt a bánásmódot! Egy Lápi Pócnak is véges a türelme. A mindenségit neki!

Sorban gurultak félre vagy pottyantak a mélybe az apróságok. Azok, amelyek megkapaszkodtak, próbáltak közelebb araszolni Malájhoz. A moszatka tanácstalanul forgolódott körbe. Hogy elodázza sorsát, hirtelen ötlettől vezérelve felmászott az anyuka pók lábára. Csemetéi azon nyomban követték őt. A szőrszálai egyáltalán nem olyanok, mint Bandié. Szúrós és könnyen kiszakad a helyéről. Képtelenség tisztességesen belekapaszkodni. Mégis, nagy nehézségek árán, de a csemetékkel a nyomában felkapaszkodott pókanyó potrohára. Elindult a fej felé, de fogalma sem volt, mit tehetne. Talán ha ő is a mélybe veti magát, az kellemesebb halál, mint ha kiszívnák belőle az életet. Ahogy felért a fejhez, azt látta, hogy valamit felemel a pók a feje fölé. Nyomi összegöngyölt testét tárta kicsinyei elé, hadd lakmározzanak. Néhány gyámoltalan példány megközelítette ugyan, de Maláj erélyes fellépésének köszönhetően arrébb iszkoltak. De csak addig, amíg életrevalóbb testvéreik meg nem érkeztek. Onnantól bekapcsolódtak a vadászatba. Maláj beleütközött Nyomiba, nem tudott hova hátrálni tovább.

- Ti is halljátok? – üvöltötte Bandi a mélyből. És valóban. Egyszerre ágak zörgése, recsegése, majd enyhe remegés futott végig a susnyáson. – Itt vannak!

De mielőtt Bandi elárulta volna, kik vannak itt, már meg is érkeztek. Egy göbe pofája tárult eléjük a magasból. Leheletkönnyed mozdulattal szakította szét a pók, ki tudja, hány órás szakadatlan munkáját. Nyomában érkezett a konda többi része. Pillanatok alatt elsöpörték a pókcsalád CSOK-támogatással megépített ingatlanát. Ismét mozgásban voltak, amint a szabaddá vált, lengedező ökörnyál hozzátapasztotta őket egy hatalmas, meleg, szőrös, indokolatlanul áramvonalas jószág oldalához.

Előző oldal Petya