Már nem kereslek
Oly rég keresem azt a szép fiút,
Ki a poklot megjárta énértem,
Kinek zsenge lelkében a bánat
Fészket rakott a hasító szélben.
Keresem a fagyos hegytetőkön,
Az illatos Havasi Gyopárban,
Szomorú, fénytelen szemeimben,
Tömött lombok közt, Nap sugarában.
Ki ha sétált a macskaköves úton,
Lába nyomán virágok nyílottak,
A szív zakatolt, akár egy gőzös,
Mikor tőle édes csókot loptam.
Keresem a szivárvány színében,
kerek e világon csak Őt látom,
Maga volt a remény, a nyitott könyv,
Mi végleg bezárult egy szép napon.
A fiút már hiába keresem,
Már nem pillanthatom a domb mögül,
A lapok a könyvben megsárgultak,
Testét angyalok kérték örökül.