Darth Vader történetek 01: Maszkok és mesterek

A jövő útjai / Star Wars (389 katt) Homoergaster
  2017.01.18.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/11 számában.

...Darth Vader dühöngve csörtetett végig a Halálcsillag folyosóin, közben egyre átkozta magát. Hiba, hibát követett el!

- Hány ilyen hiba kell még, hogy észbe kapj, te féleszű? - sziszegte bele a légzőrostélyba.

Fuldoklott ebben a rohadt maszkban, de muszáj volt hordania. A köztársaság széthullása után évekig a hatalom megragadásával volt elfoglalva. Azt hitte, hogy egyszerű lesz, odaáll a mestere helyére. Nem így történt! Az egész apparátus, a klónok, mind a mesterére voltak bekalibrálva. Az apparátus előtt rejtőzködnie kellett, vagy Palpatine maszkban kellett bohóckodnia. A klónokkal nehezebb dolga volt, egy részüket sikerült az irányítása alá vonnia, a többit elpusztította... nem tehetett mást! Sajnálta, mert hatalmas pazarlás volt. A kaminoi klónozókkal volt azonban a legnagyobb gondja. Mind Tyrannus, mind Sidious halott volt, és ő meg nem tudta leállítani a gyártást. Végül a csapás mellett döntött. A dokumentáció szerencsére nem veszett el, a kaminoi kultúrának meg önálló kiállítást nyittatott a Coruscant legelőkelőbb múzeumában. Ám a rend, a hőn áhított rend csak nem akart helyreállni.

Évekig tartott, míg a „maszkos Vader” álcájában, „a császár meghatalmazottjaként” meg tudta rendszabályozni a széthullott közigazgatást. Kiskirályok, pöffeszkedő akarnokok hullottak el a kezeitől. A neve rettegett fogalommá lett. Néhány klón segítette, ezek eljátszották, hogy ők „Darth Vader”, miközben ő meg Palpatine-t alakította. Közben végig az a tudat kínozta, hogy csapni való színész egy harmadrendű komédiában. Mintha nem lett volna elég baja, felütötte a fejét ez a „lázadás” is. A „szövetség” felvágós proklamációi leginkább a kereskedelmi szövetség nagyképű szövegeire emlékeztették. Emiatt először azt hitte, megint azok csak más néven. De nem! Ezek romantikus fantaszták voltak, akik valami ködös elképzelés, az úgynevezett szabadság és egyenlőség ideái miatt fogtak fegyvert. Köztársaságot akartak... megint. Az utóbbi időkben már ezzel a csürhével volt kénytelen foglalkozni, mert egyre jobban elszemtelenedtek. Érezte a hivatalnokok elbizonytalanodtak, felütötte a fejét a kétely.

Az ellopott adatok, ennek a technológiai szörnyszülöttnek a műszaki paraméterei voltak az utolsó csepp a közmondásos pohárban. Most meg ez a rozsdás csempészbárka, rajta egy Obi-Wannal! Még egy Obi-Wan! Aki fölött elsiklott! Hány klónja lehet még a mesterének? Miért pont őt kezdték titokban sorozatgyártani a köztársaság idealista idiótái? Érezte ő persze haloványan, de a feje tele volt a politikai manőverekkel, hogy lavírozzon Tarkin és a cimborái ellenszelében. Ez is egy hiba volt, erre a technokratára bízni a harcállomást. A magára osztott szerep miatt fogcsikorgatva tűrte, hogy az amúgy tehetséges kormányzó megalázza, lenézze, mint egy vásári mutatványost. Mindig élvezte, ha a maga nevében hamisított császári rendeletet dörgölhetett az orra alá. Az isteni császárnak még Tarkin sem mert ellentmondani...

Megtorpant. Ismét, sokkal erősebben érezte a jelenlétet. Most már tudta, hogy nem egyszerűen egy Obi-Wan klón van itt, hanem az a bizonyos Obi-Wan klón! Az az ember, egykori Jedi, akivel ő harcolt a klón háborúban! Nahát, gondolta meglepődve, még él az öreg! Na, de most, folytatta magában bizakodva, kiköszörüljük a csorbát! Elővette a fénykardját és bekapcsolta. A vörös plazma halk szisszenéssel kúszott elő. Büszke volt a fénykardjára, de a hülye technokraták elől szinte dugdosnia kellett, annyira lenézték az efféle „ósdi hókuszpókuszokat”. Többre becsülik a sugárvetőt. Jellemző primitivizmus!

Egy szakállas, kapucnis öregember tűnt fel a folyosó végén. Elöntötte a jóleső nyugalom. Na végre, elrendezheti ezt a régi ügyet is...! ...Beszélt, egy kérdésére válaszolt, csakhogy a kérdésre már nem emlékezett. Zavarodott lett, elvesztette a fonalat. Vader ebből nem vett észre semmit. A hallgatás függönye ereszkedett le, akár egy súlyos, átázott köpeny. Jobb híján ő is úgy tett, mint aki nézelődik. Vadernek nem volt ellenére a hallgatás, szoborrá váltan állt ott. A mestere egy kilátóablaknál ácsorgott, hidegen szemlélve az odakinti forgatagot. A Coruscant élte az életét, akár egy élőlény. Ez a folyamat teljességgel független volt a politikától, rendszerektől, saját törvényei voltak. Ennek a gigászi élőlénynek még ők sem számítottak. Vadert ez nem érdekelte, mint ahogy a látvány sem. Arca akár egy márványtömb, csak a szemei éltek. Furcsa félmosoly fagyott az ajkára. Emlékezik, gondolta. A csend már hosszúra nyúlt, odakint lassan alkonyodott.

– Anyád jutott az eszembe.

Homályos szomorúságot érzett, csak erőlködve tudta felidézni azt a hologramot, amit az apja mutatott neki. Ez dühítette, mert bár sokszor látta, mégsem tudta a képet élesíteni. Szomorúság, düh. Az apja érzékelte reakcióit, és a maga módján reagált rá.

– Én is sajnálom, fiam! Ő mindig is ilyen volt, nem hitte, hogy a jedik puccsra készülnek. Még nekem se hitte el! ¬¬- Feléje fordult. – Vitáztunk párszor. Ó, hogy tudott vitázni! Igazi politikus volt, az a régimódi, aki mindig és mindenkivel tárgyalna. - Szünetet tartott. – Naív volt, hitt az ideáiban, emiatt még az orráig sem látott.

Számára ez kényelmetlen volt, tudta, hogy az apja becsben tartja az anyja emlékét. Szereti és becsüli, mint embert. A politikust, aki volt, viszont lenézi. Ő ösztönösen az apjának adott igazat, nem is tehetett mást. A Mestere régen meggyőzte a köztársaság eszményének tarthatatlanságáról. A jedik a kedvenc témája volt, számtalanszor beszélt neki róluk. Többet megtudott ezekből a monológokból, mint bárki mástól, beleértve Yodát és Obi-Want is. Megkeseredett szájízzel gondolt rájuk. Hazudtak neki! Ezt sosem bocsátotta meg, egyiküknek sem. Különösen Obi-Wan volt az, akire hol bosszúsan, hol dühösen, időnként pedig megválaszolatlan, és ezért kellemetlen kérdőjelekkel gondolt. Ezen a ponton végre ismét magára talált.

– Apám! Ki volt Obi-Wan Kenobi?

Vader vállai megereszkedtek, látszott, hogy a téma szomorúsággal tölti el, levertnek látszott, egy súlyos kudarcélmény gyötörte.

– Igazából nem tudom... fiam. Megpróbáltam kideríteni, de csupán annyira jutottam, hogy egy mitikus hős. A jediket sikerült kitörölni a történelemből... azt hiszem, néha kissé bánom is már. De sajnos olyan időket éltünk akkor, hogy nem lehetett vizsgálgatni, mi lehet egyszer még fontos, mi nem. Amit megtudtam, az elég kevés, s csupán legendának tűnik. Valaha, a köztársaság fénykorában élt egy hatalmas jedi, aki nagy tetteket vitt végbe. De ő sem élt örökké. A köztársaságnak azonban fontos volt, jelképpé lett. Ezért akarata ellenére klónozták. Valaki jó ötletnek hitte ezt, de kiderült, hogy nem az. A klónok is jedik lettek, mégpedig kiválók, de valami mindegyikből hiányzott. A köztársaság ekkorra lassan hanyatlani kezdett, és abbahagyták a kísérletezést...

Ismét csönd lett, Luke önkéntelenül megvakarta a fejét. Eszébe jutott a tatuini öregember bölcs mosolya. Vader pontosan tudta, mire gondol.

– A te mentorod az utolsó széria első darabja volt... azt hiszem. - Sóhajtott. – Ez az Obi-Wan ügy egy szövevényes história, ami a köztársaság végidejében íródott. Sajnos fogalmam sincs, hány klónt gyártottak, személyesen négyet pusztítottam el... Azzal együtt, akit te is ismertél.

Az uralkodó ránézett. Hideg arcéle olyan volt a Coruscant alkonyában, akár egy egzotikus álarc. A szemei azonban ragyogtak, ritka, kék ékkövekként.

– Előfordulhat, hogy élnek még Ben Kenobi klónok a galaxisban. Nem hiszem, hogy árthatnak nekünk. Nehéz ezt feldolgozni, tudom! De én segítek neked, ahogy megígértem!

A császár a fia és társuralkodója vállára tette a kezét, együtt nézték tovább, az alkonyi ég színes forgatagát...

...A császár felpillantott az előtte álló alakra. Lord Darth Skywalker. Ő adta neki az új nevet, ott, abban a felhővárosban, a Bespinen. A névadás a saját magának szánt mementó is volt, emlékeztette rá, honnan jött, és a fia honnan jött. Kegyesen meghagyta számára a nevet, amire büszke, s így végképp elnyerte bizalmát. Azóta a fia hű harcostársa, társuralkodója. A dolgok kezdtek rendezetté válni. A rend megszilárdult, a lázadás eljelentéktelenedett. Az ő hatékony segítségével jutott el idáig. Már régen nem kell hordania a maszkot, mely egy időben a rettegés szinonimája volt a galaxisban, és nem kellett eljátszania Palpatine, alias Sidiust sem. Önmaga lehetett, és ezért határtalanul hálás volt a fiának. Eszébe jutott néha az öreg kancellár, ahogy megérzéseitől megcsalva érte jött arra a lávabolygóra...

Miután Obi-Wan gyáván elmenekült, mint utóbb kiderült azért, hogy Luke-ot elrabolja tőle, dühöngve rohangált fel-alá. Tört, zúzott, tovább rombolta az amúgy is megsemmisülő félben lévő kitermelő állomást. Palpatine láthatóan meglepődött, de örült is, hogy az eszeveszett harcot Obi-Wannal egy karcolás nélkül megúszta. Azonnal csitítani kezdte, hogy nincs baj, majd együtt elkapják Obi-Want, ő azonban nem tudott lehiggadni. Az érzés kínozta, hogy valami nagyon fontosat elveszített. Furcsa mód nem csupán Padméra gondolt, volt ott valami más is, amit nem tudott azonosítani. A császár hiába próbálta, szinte már atyai nyugalommal csillapítani, ő egyre jobban elborult. Végül Palpatine megunta és megfenyegette, hogyha nem csillapul, itt hagyja. Vader még ennyi év után is kissé hitetlenkedve próbálta rekonstruálni azt a veszekedést, amiben megölte a mesterét és hű kíséretét.

A hullákkal borított leszállóplatform látványa kijózanította a győzelem sötét mámorából. Obi-Want akarta megölni, ehelyett a mesterét sikerült. Leült egy kőre és meditálni kezdett. Világos volt, ha kiderül a mester halála, új erőre kapnak a szeparatisták, nem beszélve a köztársaságról. A háború folytatódik, a galaxist pedig felemészti az anarchia. Töprengése végén egyértelművé vált, a mestere helyébe kell állnia, és megszilárdítani a birodalmat. Ez nem lesz könnyű. El kell játszania, hogy a mester él, ő pedig meghalt, vagy majdnem meghalt. Rendet kell csinálnia, különben ez a sokévi háborúskodás semmire sem volt jó. Kissé undorodva öltötte magára a mestere Sith köpenyét. A holokapcsolat volt a főpróbája a szélhámosságnak, várakozásán felül jól sikerült. A parancsai világosak és egyértelműek voltak, mindenki azonnal haptákba vágta magát. Sóhajtva dőlt hátra a pilótafülkében, aztán a következő feladatra koncentrált. Egyedül kell visszavinnie ezt a hajót a Coruscantra, személyzet nélkül...

– Igen, Skywalker nagyúr!

A fia izgatottnak tűnt, sugárzott róla az érzelmek egyvelege.

- Császárom, sikerült a nyomára akadnom egy lázadó bázisnak a peremvidéken. Nem lehetnek sokan. – Luke vett egy mély levegőt. – Köztük van egy bizonyos Leia Organa nevű volt szenátor.
Vader felvonta a szemöldökét.
– Á, a te egykori bajtársad az, azt hittem halott!
– Én is. De nem ez a legnagyobb hír, apám... Ő a húgom...!
A császár áthatóan ránézett, lassan megrázta a fejét.
– Biztos vagy ebben?
Luke hevesen bólogatott.
– Igen apám, teljesen!
– Furcsa, hogy én nem éreztem semmit. Pedig volt a kezem közt is... amíg te, meg az a csempész meg nem mentettétek.
Lord Darth Skywalker arca hideg kővé vált.
– Igen, a Solo nevű.

A csempész neve felidézte benne azokat az eseményeket, melyek során drámai felismerésekre jutott köztársaságról, birodalomról, lázadásról és más ideákról. A karbonitba fagyott test, a császári összművészeti múzeum raktárában hevert évek óta elzárva. Olykor időszakos kiállítást tartottak, a köztársasági éra és a lázadás idejéről, ezen alkalmakkor, ha nem is mindig, elővették. Illusztráció szokott lenni a lázadók bemutatásakor.

A holoképernyőn megjelent a rendszer vázlatos képe. Az ötödik bolygó megnőtt, és a felszínén láthatóvá vált egy utólag kiemelt pont. A titkos lázadó bázis. Legalábbis a felderítők szerint. Vader hosszasan tanulmányozta a látványt nem csupán a szemeivel. Végül bólintott.

– Ez csakugyan egy helyi kis rebellió... pusztítsd el!
Darth Skywalker büszkén kihúzta magát.
– Igenis, fenség! A húgom...?
A kérdés fennmaradt a levegőben.
– Fogd el, és hozd ide, kíváncsi vagyok rá. Ha a mentalitása tényleg hasonlít az anyjára...

2016/11-12.

Előző oldal Homoergaster