Az Y-Akta titka!

Neoprimitív / Írások (1187 katt) Jimmy Cartwright
  2017.01.13.

Ez egy régebbi, kb. 1997-es szösszenetem, ami eredetileg a Ne0Lógia c. lemezújságunkban jelent meg. Mivel a tavalyi utolsó LIK-en sikeresen sokkoltam vele a tagságot, ezért úgy gondoltam, ide is felrakom. Azt mondták a többiek, hogy ennek a története még éppen követhető, ezért kellemes szórakozást, jó zsibbadást kívánok! A helyesírási hibák szándékosak, hogy még jobban összezavarják a kedves olvasót! :-)


* - * - *

Hohohohóóó! Végre rájöttem! Heuréka! Megvan! Sikerült! Juhhéj! Legelébbis arról lennék szólva, hogy hogyanként is kerültem ebbele az ügy. Szóhát! Az egéjsz úgy kezdődve volt, hogy egyik estve az ágyamban fekve még nem tudtam az álomba zuhanni, mer az ágyat már a padlón lett megágyalva. Na és akkor a szobablak kezdett el villog, meg fényes, de utána rájöttem, hogy mégsem az ablak, hanem valaki az utca csinálja onnan kint. Nohát mondok magamba, ezt nem tűröm, úgyhogy csak feküdtem tovább, hátha majd van szives abbahagy ott kint az a valaki, aki villog, meg fényes. Teval, csak fekszem ottan, de akkor csak azt vettem észre, hogy már nem a padló az ágy, hanem ami gurul velem, meg sok különös fehér valakik vesz körbe, és nekem nagyon fáj, amit velem csinálnak volt ott. Azutánna meg sivító, meg vijjogó hang ütötte meg a fülemet, ami még mostan is fáj tőle, és utána valami nagy világosság volt, meg refraktorok világítottak a bele az arcom meg mindenhova. Azutánna má csak arra vagyok emlékezô, hogy valami ágy van alattam, meg rács, meghogy nem birok mozgatni az végtagom egyik sem. Akkor utánna mégiscsak zuhantam én bele az álom, merhogy én csak próbál mozgódni, és az ágy meg úgy volt felborulva, mint az. De csak nem nagyon sokáig tuttam csak álomodni, mer valakik felállít az ágy, és utánna meg nekem fáj kar, mer döfni bele csúnya valami. Akkor utánna meg jó volt, mer nem volt fájás többé sehol, és én megin álomba vagyok zuhant, pedig az ágy ne volt rajtam!

És ekkor jött valami még eddiginél is fucsább valaki, aki csak nem is beszélt, de monta, hogy ő a temető, vagy valami hasló, és hogy ő mostan még nem kellek neki, de ezért visszaküld oda, ahol én végülis vagyok. Utánna én akkor valami sötét vizes helyen taláttam aki én vagyok, de ekkor az a temető valaki azt monta, hogy bocs, és én megin a csúnya-gonox-fehérköpenyes-akárkik között voltam magam talál. Már ekkor sejtettem, hogy rendben nem van valami, úgyhogy megin kezdtem zuhanni az álom, de a gonoxok megfokták azágyat. Nembaj montam és fejbecsaptam az egyik, aki el is volt utánna terülődve a plafon. Akkor a többi meg engem akart csap, de én jobban elzártam, és nem tutták kinyit, és így én közbe elmenekül. Utána csak valaki dobolt a fejembe, de aki én vagyok, leszedtem a fülemből a kalevalaszkópmicsodát, és már nem volt utána dübögő!

Utána meg volt vége az egész, mer jöttek ilyen egyenruha volt rajtuk, és bedugtak ide, ahol most puha a fal, az ágy meg van a padló ott lent.

Előző oldal Jimmy Cartwright