Pista bácsi és a szellemmacska

Neoprimitív / Pista bácsi (904 katt) Kapitány
  2016.12.29.

Egy régebbi neoprimitív írásom...

Egy napon Pista bácsi a szobájában üldögélt, mikor érdekes dologra lett figyelmes. A szoba egyik sarkából átható nyávogást hallott. Odafordult, de semmit sem látott, pedig a szobában kimondottan jók voltak a látási viszonyok, mivel a tárgyalt eset a nappali órákban történt. Ekkor felkelt kényelmes foteljából, s a hallott hang irányába indult. Még csak két lépést tett, amikor az előbbi nyávogás megismétlődött, immáron másik irányból. Pista bácsi arra fordult, de az eredmény ismét negatív volt: nem észlelt semmit vizuálisan, csak az idegesítő nyávogás volt az egyetlen emberi érzékkel felfogható jel.

Pista bácsi folytatta a keresést, de minden kézzelfogható eredmény nélkül. Rövid idő után felhagyott a hiábavaló kutatással, főképp azért, mivel megszűnt a nyávogás. Pista bácsi kénytelen volt ideiglenesen megoldatlanul hagyni ezt a felettébb érdekes esetet, bár veleszületett érdeklődő természete továbbra sem hagyta nyugodni.

Néhány napig nem történt semmi említésre méltó esemény. Ám egy nap az esti órákban ismét felhangzott a már ismert hang. Pista bácsi ekkor egy felettébb egyszerű, de mégis célravezető módszert vetett be, hogy megkísérelje felfedni láthatatlan ellenfelét. Az asztalra odakészített lisztes zacskóból kisebb mennyiségű lisztet szórt a hang irányába. Sajnos az akció nem vezetett eredményre: a hang továbbra is hallható volt, de Pista bácsi nagy csalódására nem rajzolódtak ki apró lábnyomok a szétszórt lisztben.

Pista bácsi nem volt az az ember, aki könnyen megadja magát. Ezért újabb fegyvert vetett be az áhított cél elérése érdekében: beszerzett egy mozgásérzékelős lámpát. Ezt felszerelte a arra a helyre, ahonnan általában a kísérteties hangok hallatszottak, és várt. Várakozása nem volt hiábavaló: a hang ismét felcsendült. A lámpa viszont sötét maradt...

Pista bácsit csalódott érzés töltötte el: nem sikerült megoldani a rejtélyt! Ekkor csengettek. Pista bácsi dühösen lépett az ajtóhoz, de - mivel alapvetően jólelkű és nyugodt ember volt - egy kicsit mégis megnyugodott, mivel az bejáratnál egyik régi barátja, Miska bácsi állt, aki a helyi vadásztársaságban volt tag. Miska bácsi észrevette Pista bácsi feldúlt lelkiállapotát, s megkérdezte, mi az oka Pista bácsi szokatlan viselkedésének. Pista bácsi válaszul részletesen beszámolt a fent leírt eseményekről.

Miska bácsi rövid gondolkodásba merült, majd azt ajánlotta Pista bácsinak, hogy próbálkozzanak a Miska bácsi által nemrég vadászati célra vásárolt infratávcsővel. Miska bácsi bizakodott abban, hogy e modern készülékkel megpillanthatják a láthatatlan betolakodót.

Pista bácsi roppant módon megörült eme ötlet hallatán. Rögtön kerékpárra ültek, s elhajtottak Miska bácsi lakására. Miska bácsi táskájába helyezte az infratávcsövet, majd gyors iramban visszakerekeztek Pista bácsi háza felé.

Miután megérkeztek, nem kellett sokáig várniuk: felsírt az ismeretlen forrásból származó hang. Pista bácsi ekkor a zaj irányába fordította az infratávcsövet, s meglátta a nyávogás forrását. Meglátta, de nem tudta megmagyarázni a látottakat: egy furcsa, ködszerű foltot észlelt maga előtt. Miska bácsi is megvizsgálta e jelenséget, de ő sem talált rá magyarázatot, bár - Pista bácsihoz hasonlóan - ő is sokat látott ember volt. Kis ideig felváltva szemlélték az idegen látomást, mely néhány perc elteltével hirtelen eltűnt vizsgáló szemeik elől.

Pista bácsi és Miska bácsi feldúltan próbálták megmagyarázni a látottakat, de sajnos nem jutottak elfogadható eredményre. A jelenség soha többé nem ismétlődött meg Pista bácsi lakásában, így a nyugalom visszatért a házba. Egyedül Feri bácsi, az idős bicikliőr szavai keltettek nyugtalanságot Pista bácsiban, miután neki is elmesélte az esetet:

"A macska? Már nagyapám korában is feltűnt egyszer-egyszer..."

Előző oldal Kapitány