Ispiráció - motiváció az Erőben

A jövő útjai / Star Wars (1289 katt) Floró
  2010.08.16.

- Kicsi Jodulinóm! Edd meg szépen a spenótot! Szép lesz tőle a fejbőröd! - kérte Mamma Yodavics mindig elégedetlenkedő kisfiát.
- De anyu! Már így is tök zöld vagyok tőle. Halálra cikiznek a kardvívó iskolában miatta. Nem elég, hogy én vagyok a legalacsonyabb, az a hájas Blackboothead a múltkor is direkt rám ült. Aztán meg azt hazudgálta Erőlegyenveled mesternek, hogy nem látott, mert a zöld padba beleolvadok. Nézd meg, a súlyától most is ráncos a bőröm! Jó nézek ki. Egy zöld törpe, ráncosan. Fogadok, hogy emiatt nem lesz barátnőm az elkövetkezendő nyolcszáz évben.
- De kicsim, Te amúgy is mester akarsz lenni. Abba a kislányok nem férnek bele. Bár, ha bele gondolok, apád is még ifjú padawanként... - itt elrévedezett egy kicsit a régi, romantikus időkről. Ezt megpróbálta kihasználni Yoda, és a szék mellett elosonva az udvar felé vette az irányt. Minél messzebb a gyűlölt spenótfőzeléktől. Meg az emlékektől, melyek felidézése talán még az evésnél is rosszabbak. Hiába, mióta Amidala grófkisasszony csak egy űrpudingért volt hajlandó beengedni a palota folyosójára, nem szerette ezeket a csöpögős szerelmi történeteket.

Már majdnem az ajtónál járt, mikor baljós csend telepedett a szobára, és a feje fölött baljós árny jelent meg. Már előre érezte anyja ujjainak csípését a fülén, ahogy visszavezeti majd az asztalhoz.

- De nem, most nem engedhetem! Inóc-pokróc, futás! - gondolta magában, lábai pedig engedelmeskedtek. Sajnos hallószerve azonban a szerető anyai kéz ujjaiban maradt. A porc engedett. Sorozatos reccsenések után a fiú kárvallott tekintettel nézett a tükörbe.
- Fasza! Nem elég, hogy zöld, kicsi és ráncos vagyok, még a füleim is hegyesek lettek. Hány űrpudingba fog kerülni a következő buliba a belépés! Nem is adnak annyi zsebpénzt! - ám ezt már az asztalnál ülve állapította meg, miután drága mamája merőkanállal töltötte bele a spenótot.
- Nőnöd kell, kicsim! - szokta volt mondogatni a spenótok réme.
- De nem széltében!!! - szokott volt tiltakozni a boldogtalan sarj.

Ahogy üldögélt a kicsi Yoda, szemben a tükörrel, gyomrában az univerzum legehetetlenebb növényével, szent fogadalmakat tett.

1. Ha kiszabadul az anyai nyomás elöl, egy aszteroida köves belsejébe költözik, ahol az anyja nem találja meg, és még véletlenül sincsen semmi zöldség arra.
2. Minden este fejleszti a tele-kinetikus és antigravitációs képességeit. És egy napon majd pusztán az akaraterejével a spenótot tányérostól kivágja az ablakon.
3. Sőt, lebegni is megtanul, megakadályozva így a fülfájást!

Szóval innentől kezdve Yoda különórákra járt a saját zsebpénzéből. És ráadásul, már pudingra sem kellett költenie, mert az kívánatos szexbomba, Amidala magába bolondította az öreg birodalmi herceget, aki a családja nevét is az ifjú feleségéére változtatta.

Yoda szíve megkeményedett. Könyörtelen precizitással képezte magát mesterré, megtartva fogadalmait.

Előző oldal Floró
Vélemények a műről (eddig 3 db)