Minden OK!

Szépirodalom / Novellák (349 katt) piczy
  2016.11.16.

Emil, a csöves ma este is dögfáradtan rogyott le a park jobb időket látott padjára. Feje elveszett az ölében lévő nagyméretű bevásárlószatyorban, hosszasan kotorászott, zörgött, majd úgy emelte ki belőle boros flaskáját, mint egy kimerült iron-man bajnok a serleget.

Emil ma is győzött. Megtette elemi kötelességét, nem menekült a halálba a nyomor, megaláztatás elől, ma sem. Ismét győzött fájdalmas tapasztalatán, hogy ő is egy az élet nagy vesztesei között. Ezért megjutalmazta magát pár mohó korty olcsó nedűvel, amelyet azon teremtmények adományából vásárolt, akikkel nap, mint nap találkozott a templom és a buszmegálló között. Az volt ugyanis törzshelye. Ezek a teremtények szeretetből jelesre vizsgáztak. Tudták, hogy inkább elissza, elfüstöli, mint megeszi a pénzt, amit adnak neki, mégis odaadták neki a húsz-ötven forintjukat.

Miközben jó nagyokat kortyolt, szája szélén folyt le az olcsó lőre, ócska-szakadt pulóverére. Mohón vedelte a savanyú levet, ami gyorsan felszívódott üres gyomrából, elérte agyát, ahol az hatni kezdett: megszűnt testének és lelkének minden fájdalma. Az unalom, céltalanság, közöny, monokróm életérzésének helyén az őrséget átvette a szivárványos lét. Két angyalról álmodott, akik mosolyogva táncolnak körülötte, egy olyan néma zene ütemére, ami emberi fül elől örökre el van zárva. Az egyik odaült mellé a padon, és engedte, hogy sörszőke haját befonja.

Emil álmában mosolygott. Arra ment Máté, meglátta és magában konstatálta: minden el van boronálva.

Előző oldal piczy