Köd

Szépirodalom / Versek (490 katt) macika
  2016.10.29.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/9 számában.

A köd a temetőre telepedett,
apró lépésekkel, lassan ballagok…
Vergődök a régi emlékekkel,
visszhangoznak az emlékviharok.

Mennyi virág, mennyi fájdalom,
s ők tűrik csendesen, békésen,
üvölt a csend, a lépéseimet sem hallom,
sötétség uralkodik lelkemben…

A szívembe hasít a fájdalom,
torkom sírás szorongatja,
állok a sírotoknál, s fáj nagyon,
kezetek arcom többé nem simogatja.

Többé nem látom szép arcod, Anyám,
Apám sem egyengeti már utamat,
elfeledni, hogy is tudnám
a sok szeretetet, mi utánatok maradt.

Könnyeim folynak, mint a patakok,
hangotokat még most is hallom,
előttetek ezerszer térdre borulok.
Átöleli lelketeket… szerető karom...

Előző oldal macika
Vélemények a műről (eddig 3 db)