Csapongó

Szépirodalom / Versek (859 katt) bam
  2011.01.11.

Az unatkozó virágok közé
Egy öregember térdepelt,
És kettényitva ráncos arcát,
A pillangókról énekelt.

Két kezéből szárnyat formált,
Csont kecseset, merevet,
Vaskos tánca szétzavarta,
A megütközött legyeket.

Énekének sűrű nyála
Ráragadt a növényekre,
Sovány romlás átkát köpte,
A szépségüktől kövérekre.

De pille keze kettészakadt,
Nem bírta a szárnyalást,
Sem szorongóan fakó hangja,
Az érzelem dús árnyalást.

Elterült a virágágyon,
A sírkert mégse zokogott,
Csak az unatkozó szakápoló,
Veszekedett, dohogott.

A hányaveti virágoknak
Úgy lehet, hogy nincs szívük:
Tarkabarka szépségükben,
Van valami… vad hitük…

Ám az átok rajtuk is fog,
Elhalnak egy nyár alatt.
Hisz énekelni jár közéjük
Egy örök öreg árnyalak.

Előző oldal bam