Istenig, egészen

Szépirodalom / Versek (635 katt) mezeschili
  2016.09.02.

Vágymadarak búgását hallgatom.
A vállamon, ha létük megpihen,
fényszárnyakká alakul a karom,
átszelni az eget így akarom,
bordák közt tiszta hittel, szelíden.

Végül csend lesz, Istenig, egészen.
Az álmom is mellőlem andalog,
de remélem, egyszer majd elérem,
és akkor én is szállok fehéren,
magasztalón, akár az angyalok.

Előző oldal mezeschili
Vélemények a műről (eddig 4 db)