Tűz és jég

Horror / Novellák (840 katt) Norberto
  2016.08.05.

David Hammon fázott. Közel járt a fagyhalálhoz, a hőmérsékleti viszontagságok tépő fogai kitartóan őrölték maradék életerejét. David a Frosen Ice nevezetű jégkrémgyár hűtőraktárába volt bezárva, hova John Callum, kollégája csukta be őt. David szemet vetett John feleségére, érzéseit pedig alighanem viszonozták is, hisz John nem volt békülékeny. Ez vezetett oda, hogy David halálos ítélete meg volt írva, gyorspostán elküldve a Pokolba.

Mikor már minden energiatartaléka a végéhez közeledett, az élni akarás legyőzte a beletörődést. A fogaskerekek erősen kezdtek zakatolni, majd egy gondolat szikrája pattant ki Dave fejéből. Mivel nem volt dohányos, nem jutott eszébe, hogy mégis van egy öngyújtója, ám ez csakis szeretett nagyapja emléke és hagyatéka miatt van nála mindig, affajta kabalaként. A Zippo oldalán egy halálfej lenyomata látható, alatta pedig két lábszárcsont. A nagyapa kamaszkora óta van ez az eszköz a család tulajdonában, Dave pedig majdhogynem egyetlen emlékként őrzi-védi féltve. Ám most a papi Zippója életet is menthet... Csak meg kell gyújtani valamit, a füstjelző beindul, az igazgatóság pedig megmenti az életét, addig pedig melengeti átfagyott végtagjait a lángok mellett. De mégis mit gyújtsak meg? - gondolta Dave.

Minden fagyott, minden nedves. Ekkor egy kockázatos gondolat hatolt a fejébe. Felgyújtja a pólóját, az még meggyúlhat.

A narancssárga lángok lassan, de biztosan nyaldosták végig a fekete Adidas pólót, füstölve terjedtek tova a levegőben.

Ekkor elkezdett a füstjelző hatására esni a tetőből a víz. A megpörkölődött Adidas póló lángjai elaludtak, a víz pedig csúszós jégpályát képzett a fehér padlóra. A vízcseppek végeláthatatlanul zuhogtak, majd elkezdtek megfagyni a levegőben. Hó formájában érkeztek meg a jeges talajra, elrejtve a csúszós felületeket.

Dave újra elkezdett bepánikolni. Egyre jobban terjedt a hideg a teste minden részén, a keze színe pedig lilából egyre sötétebbé és vészjóslóbbá változott.

Valamivel be kell törnöm az ajtót - fordult meg Dave fejében.

De hogy? Vasajtó, mivel lehetne betörni? Ehhez hatalmas erő kell. Kézzel semmiképpen. Ekkor Dave pillantása egy vasrúdra tévedt. Esélytelennek tűnt a dolog, ám ha az életéért küzd az ember, nem esélyeket latolgat, hanem mindent, amit csak tud, próbál megtenni.

Dave megfogta a vasrudat, aminek érintése mérhetetlen fájdalmat okozott, mivel az is fagyos volt. Dave kezén megjelentek az első vércseppek, amik egyből oda is fagytak. Különös, milyen forrónak érződik a vasrúd. Ekkor jött egy újabb gondolat... ha esetleg tényleg fel tudná a rudat forrósítani... De továbbra is fehér pelyhekben szakadt a hó, Dave lyukas pólóján bepotyogott, a felsőteste is egyre inkább átfagyott. Elkeseredett tettek következtek, Dave újra levette pólóját, rátekerte a rúdra, majd meggyújtotta a pólót. Az égő rúddal három erőset ütött az ajtóra, ami elkezdett repedezni. Dave eltávolodott az ajtótól, amennyire csak tudott, faltörő kosként rontott neki az ajtónak. Második nekifutásnál azonban a fagyott, jeges talajon megcsúszott, a vasrúdra tekert égő póló pedig Dave mellkasára esett. A tűz rohamosan terjedt tovább Dave testén, aki beleheveredett a fagyos, egyre növekvő hóba. A fájdalomtól eszméletét vesztette.

Egyszer csak valami fényt látott, nagyon halványan. Elindult felé, kiszabadulhat... Kinyújtotta karját.

Tizennyolc perc múlva a biztonsági személyzet megérkezett a fagyasztóba. A megszenesedett, de ugyanakkor megfagyott Dave holttestét azonnal észrevették.

- Nézd, Carl... Vajon hova nyúlhatott éppen Dave?
- Ezt már sosem tudjuk meg.

Előző oldal Norberto