Watto és a Nagyúr

A jövő útjai / Star Wars (426 katt) Homoergaster
  2016.07.31.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/6 számában.

...és most bajban volt, szomorúan és ijedten a rászegeződő sugárvetők és ellenséges, undorodó pillantások kereszttüzében. A szerencse, ami az ő esetében az első komoly csorbát egy bizonyos Quigon nevű egyénnel kötött fogadáson szenvedte meg, most aztán végképp leáldozott. Az eset után később megtudta, hogy Quigon egy Jedi volt. Emiatt nagyon haragudott a Jedikre. A bukásuk volt az utolsó jó hír. De az ünneplésre nem volt oka, nem állt jól, és megint nehéz napok jöttek. A Birodalom egy sor új intézkedése, az erős központosítás hamarosan padlóra küldte a vállalkozását. Csődöt jelentett. Kényszerűségből, hogy a maradék vagyonát mentse, csempésznek állt. Utálta az űrutazást. Ráadásul az éles versenyben Watto kénytelen volt rendszeresen beszállítani a lázadóknak. Bár az űrutazásnál csak a politikától undorodott jobban. A felkelők szövetsége viszont nem volt finnyás, szinte mindenkitől vásároltak.

Az utolsó útján is nekik vitt használt alkatrészeket. Elavult, de működőképes ketyerék beszerzésében még mindig jó volt. Életben tartotta a régi kapcsolatait. De ez is véget ért, amikor belefutott egy birodalmi őrjáratba. De ez nem holmi apró kis finánccsapat volt. Nem, ez a balsorsával azonos méretű flotta, amit egy akkora csillagromboló vezetett, amekkorát még sose látott, és addig elképzelni se bírt. Nem, ez nem őrjárat volt. Ez a hatalmas ármádia keresett valamit, de nagyon. Watto rémülten arra gondolt, hogy bizony a megbízóit.

Miután bevontatták a hajóját a legnagyobb romboló legkisebb dokkjába, amiben ő még mindig egy parány volt, egy ellenszenves arcú tiszt jelentette az elfogását. Az adatai felsorolásakor apró zavar támadt, midőn a neve is elhangzott. A tiszt kapott néhány kérdést, aminek felhangja meglehetősen ijesztő volt. Ezután szünet következett, a tiszt és beosztottjai csúnyán méregették. Bajban volt. Aztán váratlanul új parancs érkezett, ami meglepetést keltett. De csak egy pillanatra. Ezt követően egy valószerűtlen utazás következett valahová, a városhajó gigászi magasságaiba, mogorva és feszült fegyveresek gyűrűjében. Szomorúan búcsúzott az élettől, mert sejtette, hogy nincs visszaút...

Az utazás feszült volt és komor, ám a megérkezés maga volt a rettenet. Amikor széthúzódtak az ajtószárnyak, és megpillantotta azt az alakot, akitől az egész galaxis rettegett, Watto kis híján belehalt a látványba. A sötét, szörcsögő rém rábámult. Ettől úgy érezte magát, mint egy icipici rovar egy nagy gyűjteményben. A tiszt újra elhadarta a mondandóját. Watto ezalatt rémülten bámulta a padlót, és hálás volt az összekötőjének. Hálás volt érte, amiért régebben még bosszankodott, hogy csak annyit tudott a lázadókról, amennyit. Egy nyomorult koordinátát, nem többet. Azt készségesen elmondja majd, mihelyt kérdik. A tiszt befejezte, csönd lett. Kínos csönd. Csak az életidegen szörcsögés hallatszott, csak a gúnyos-kegyetlen pillantás fürkészett.

Nagyon nagy a baj! - gondolta elkeseredetten. Egyszerre csak a legnagyobb rémületére a saját hangját hallotta. Akadozva és remegve magyarázkodott, hogy a rakományát a lázadóktól vette, de áll a Birodalom szolgálatára. Bizonygatta, hogy átverte azt a rebellis csürhét. Természetesen megmutatja, hogy hol történt az ügylet, természetesen a rakományt is átadja, ha úgy kívánják. Hirtelen hallgatott el kétségbeesetten, önmaga iránti mély megvetéssel. Nem igazán kedvelte a lázadókat, kényszerből üzletelt velük. De ez árulás! Vágyni kezdett rá, hogy lepuffantsák. Újra csönd lett. A nagyúr szörcsögött és fixírozott, Watto kínosan feszengett. Egy kis idő után már az előállító tiszt is. Csak a rohamosztagosokon nem látszott semmi. De ők páncélban voltak. A hosszúra nyúlt csend olyan volt, mint egy pókháló, mindenki reménytelenül beleragadt, és ezt a hálót szövő fekete rém kaján örömmel figyelte.

- Watto! - Vader hirtelen szólalt meg, sokkolva mindenkit a helyiségben. A hang kéjes volt, méregető és bizalmas.

A Birodalom tisztje megkockáztatott egy meglepett pillantást a fogoly felé. Ismerik egymást? - kérdezte magát döbbenten. A Lovag jelére ő és az emberei azonnal távoztak. Az ajtószárnyak becsukódása Watto idegeibe mart. Iszonyodva nézett fel abba a fekete maszkba. Hatalmasra tágult szemeiben ott tükröződött a sziluett, a galaxis legsötétebb pontja. Sokkal nagyobb volt a baj, mint hitte, sokkal! A borzalom fokozódott.

- Watto - dorombolta a Sith. - Régi ismerősök vagyunk. Beszélgessünk! Hiszen sok a közös témánk! - A rém szószátyárkodása még szörnyűbb volt, mint amikor hallgatott. Rövid szünet után következett a fokozhatatlan iszony fokozása. - Mesélj Anyámról!

Watto üveges tekintetében a felismerés olyan volt, mint a csillámfűszer halálos dózisa: ragyogó és mégis sötétséggel teli...



Az ajtó összecsukódása után a tiszt kissé megkönnyebbült. A döbbenet azonban maradt. Fel nem tett kérdések visszhangjától zúgott a feje. A várakozó helyetteséhez fordult.

- Várjon Vader nagyúr jelére, és akkor takarítson ki! Én lemegyek az elfogott hajóhoz... Jelentse a Nagyúrnak, hogy személyesen ellenőrzöm a rakományát.
- Igen uram! - válaszolt szárazon a tiszt.

A parancsnok feldúltan elsietett.

Előző oldal Homoergaster