Linktár

Star Wars!!!

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/6 számában.

Speciálisan lerontott, primitívebb, bugyutább, nehézkesebb, mint az eredeti, átköltött, egyszóval más!!!!!!!!! Nem így írta meg!!!!! Nem baj!!! A két értelmiségi szinte egyszerre emeli fel a poharát, hogy a benne lötyögő világoskék folyadékot lezúdítsa a torkán. A mozdulat, ahogy visszahelyezik a pultra kiürült poharukat, a méltatlanul mellőzöttek önsanyargató büszkeségét és beletörődő lemondását tükrözi. A két értelmiségi mélabúsan bámul maga elé, miközben egy alak - aki az e.p. 4-ből ismerős lehet a számunkra - ismét telitölti a kiürült ivókupákat. Ő, ellentétben a két értelmiségivel nem szomorú, az ő karrierje rendben van. Bár ez itt csak előképe annak a kantinnak, amely világhírűvé tette, nem bánkódik. Abban a másik kocsmában bevonult a filmtörténelembe. Lelke mélyén elégedett, kifelé azonban közönyös. Nem mogorva, itt még nem, csak egykedvű.

A két hivatalnok szürke egyenruhája eléggé megviselt állapotban van az átélt kalandoktól. Nem számít. Odaát, a végleges változatban az ő kalandjaikat osztották-szorozták három történetté. Mert hát ezek először velük estek meg. Nagy sztori lehettek volna! De már rájöttek, hogy az első változatoknak mindig ez a sorsuk. Ami nekik is. Egy íróasztal mélyén porosodnak évek óta. Eközben az alkotó megdicsőült, és már azon töri a fejét, hogy megalkotja az előzményeket is. No de azért nem felejtették el teljesen őket. Időnként megemlékeznek róluk, mint első változatról, kezdetről. Bágyadtan egymásra néznek, alkoholban és bánatban áznak. Az egyik, aki csontos, szikár, keselyűszerű alak, reszelős hangon megszólal:

- Emlékszel cimbora?

A társa, köpcös, öntelt ábrázatú, komoran bólint. Hogyne emlékezne! Az ő történetük is jó! Még ha kissé olykor kiforratlan is. Mint a nyers gyémánt, szépen kidolgozható. De ez nem fog megtörténni!… Mindegy, büszkék rá. Ez velük történt meg, és az alkotó ebből merített ihletet a híressé vált történeteihez.

- Igen! - szólal meg fátyolos hangon. - Emlékszem.

És ezzel elmerülnek az emlékeikben. Időnként kissé zűrzavarosak ezek az emlékek. Ezt sajnos csak kis részben okozza az alkohol. A döccenők és az összevisszaság a kidolgozatlanságból fakad, és az alkotó kissé zaklatott erőlködéséből, amivel megszülte a vázlatot, amely az ő világuk lett. Ott, az íróasztal mélyén, a sárguló lapokon iddogálva újra álmodják történetüket, meglehet kissé másként, mint azt a tisztelt alkotójuk eredetileg akarta. Álom ez, vágyálom. A befejezetlenségében is van valami báj. Az ismert mese alternatív előképe, a kitalált világok pantheonjának egyik fontos zuga, ahol mindig kissé másként zajlik ugyanaz a jól ismert történet. Az a történet, amelyet úgy ismernek világszerte milliók, hogy Star Wars!!!!! START WARS, avagy: Kalandok a Galactica Köztársaságban, ahol polgárháború dúl a gonosz barbárokkal...



A galaxisban polgárháború dúl. Az Imperátor csapatai üldözik a szépséges Leia Aquial hercegnőt és családját, aki bizalmas értesüléseket szerzett egy új fegyverről. A két Jedi lovag, Luke Skywalker és Annikin Starkiller vezeti az űrhajót, melyet a felkelők kicsiny csoportja zsákmányolt. Az ütközet túlélői hazafelé tartanak a fontos hírrel, mely megmentheti a népét és a szabadságot a galaxisban... Az űrhajó kivágódott a hipertérből, és átzúgott két birodalmi hajó között. Egyenesen a gravitációs örvényt előidéző különös szerkezet felé. A birodalmi hajók utánaeredtek a szökevénynek és sokszínű, halálos energiasugár-csápokkal nyújtózkodtak utána. Annikin Starkiller egy teljesen véletlenszerű pályára állította a hajót, mire az éles szögben irányt változtatott és vad virtustánccal kitört a már majdnem bezárult csapdából. A felkelőknek azonban nem volt oka megkönnyebbülésre, mert a birodalmiak utánuk eredtek. Lélekdermesztően kegyetlen hajsza vette ezzel kezdetét, szektorról szektorra - rendszerről rendszerre. Miközben az űrben száguldoztak, a felkelők vadul viszonozták az üldözők tüzét. A csata váltakozó szerencsével zajlott, a felkelők kalapácsfej alakú korvettjének pajzsa eddig kibírta a találatokat, mivel egy sem volt közvetlen. A menekülők több birodalmi egységet eltaláltak, de ez nem jelentett harcképtelenséget, így az ellenség nyomasztó túlereje megmaradt.

A hórihorgas, keselyűarcú kétségbeesetten verte az öklével a falat. Rabtársa a sebesülését babusgatta, és csak néha pillantott fel a dühöngő társára. Tekintete már szinte közönyös volt, úgy látszott, egyáltalán nem izgatja a lehetőség, hogy osztozniuk kell a lázadók sorsában, amikor darabokra robbantják majd a hajót, amin kényszerültek utazni. Az elmúlt órákban sokszor megkérdezte magától, hogyan lehetséges az, hogy ők, az Imperátori főhivatal fontos beosztású tisztségviselői ilyen kalandba keveredtek. Élénken élt az emlékezetében a császárvárosi ütközet, mely a lázadók lelepleződött sejtje és a Gárda között zajlott le. Ők ketten véletlenül keveredtek a tűzharcba. Pechjük volt. Mielőtt felfoghatták volna, mi is történt, már túszok is voltak. Nem igazán hitt benne már, hogy megússzák élve. Ha nem marad más választásuk, ezek a terroristák kivégzik őket, ezt biztosra vette.

Leia Aquial arca feszült volt, ahogy a hátsó szenzorok képernyőit nézte. Vesztésre álltak. A birodalmiak egyre közelebb értek minden egyes rendszerrel. Kíméletlen vadászkopóként hajszolták őket végig az űrön. Sürgősen ki kellett találni valamit, mert a két Jedi és azok tízfős csapata aligha lesz képes felvenni a harcot ekkora túlerővel. A következő világ, ami mellett elsuhantak, egy majdnem lakhatatlan, sivatagos bolygó volt, ami két nap fényében forrt. Leiának hirtelen különös látomása támadt. Látott valakit, egy szakállas fiatalembert, ahogy homlokráncolva olvassa e történet vázlatát, amit csak az imént fejezett be. Azt is megérezte, hogy az odakinn elsuhanó sivatagvilággal még kezdeni fog valamit a fiatalember a következő változatban. Ebben a két Jedi is aktív szerepet kap majd. Ezt különösnek találta, mivel úgy rémlett, egy odalenn élő parasztfiú kezébe akarja adni a nagy nehezen megszerzett adatokat. A hercegnő megrázkódott, minden porcikája - az aztán volt neki, nem kevés, és nem akármilyen - tiltakozott ez ellen az eshetőség ellen. Miközben ezen töprengett, a holón Skywalker tábornok gondterhelt képe jelent meg, visszazökkentve Leiát a helyzetbe.

- Hercegnő! - kezdte a tábornok. - Az energiapajzsaink bármikor leomolhatnak. A birodalmiak…
- Értem tábornok! Mit javasol?
Skywalker tekintete egy pillanatra máshová fókuszált, valószínűleg egy műszer kijelzőjére.
- Az egyetlen esélyünk, ha bemegyünk ebbe az aszteroida-mezőbe.

Ezzel a tábornok eltűnt a holóról, hogy átadja a helyét a szállongó köveknek. Leia lélegzete elakadt, ahogy a gyilkos kőmezőt nézte.

- Ez kockázatos tábornok! Könnyen odaveszhetünk!
Újra Skywalker tűnt fel.
- Ha nem tesszük meg, sokkal hamarabb végünk!
A hercegnő rövid vívódás után bólintott.
- Tegyen, ahogy jónak látja!
A tábornok biccentett.
- Ha utánunk jönnek, szép birodalmi tűzijátékot fogunk látni - mondta, és ezzel kikapcsolt.

Az aszteroida-mezőbe behatoló birodalmi egységek gyorsan lehiggadtak, miután több hajójukat elvesztették, amikor azok frontálisan ütköztek a röpdöső sziklákkal. Az első 10 percben több veszteségük lett, mint az azt megelőző csata órái alatt. A nagyobb hajók kivonultak az övezeten kívülre, hogy gyűrűt vonjanak köré. Gyakorlatilag így blokádba zárták az égi kőmezőt. A kisebb, mozgékonyabb cirkálók pedig módszeresen és alaposan elkezdték átfésülni a nagyobb sziklákat, amelyeken, vagy amelyek mögött a lázadók megbújhattak. A tekintélyesebb példányok felszínét végigbombázták, hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból. Ilyenkor a többi naszád is készen állt, hogy tüzet nyisson, ha feltűnik a szökevény. A kutatás lassú volt, de alapos.

A korvetten minden csendes volt, Starkiller kapitány a rendszerek nagy részét kikapcsolta. A felkelők kicsiny csoportja komor arccal hallgatta Skywalker helyzetelemzését. Nem álltak jól. A legutóbbi manőverük során, amikor két, hegy nagyságú sziklatömb között átvágva, egy még nagyobb belsejében landoltak, a hajójuk elvesztette a pajzsait, és a fő áramköreinek egy része kiégett. A lázadók egy fél órán át csak tüzet oltottak a leszállásnak aligha, becsapódásnak teljes joggal nevezhető landolás után. A károkat felmérve arra a csöppet sem vidám következtetésre jutottak, hogy ezzel a hajóval innen már nem szállnak fel többé. Örülhetnek, hogy még egyáltalán életben vannak a fedélzetén. Egyértelmű volt, hogy szerezni kell egy másik űrhajót, azaz el kell téríteni az egyik közelben járőröző birodalmit.

A feladat nem volt egyszerű, de Annikin és Skywalker parancsnokok tudták, mit kell tenniük. Előkotorták a két birodalmi foglyot, és azokat is beöltöztették egy-egy szkafanderbe. A foglyok űrruhájának vezérlését azonban kikapcsolták, és a két felkelő irányítása alá vonták. Így nem tudtak megszökni, és elárulni őket. Nem sokáig kellett várakozniuk, hamarosan leszállt az aszteroidára egy birodalmi csapatszállító Y szárnyú. A mélyűri páncélos rohamosztagosok több csapatra válva megkezdték a felszín átfésülését, miközben előttük a bombázók szőnyegbombázást hajtottak végre.

Skywalker tábornok és csapata az első zónakörön belül rejtőzött, ahol biztonsági okokból - nehogy a saját egységeket találják el -, nem bombáztak. Bevetették különleges Jedi képességüket, így sikerrel észrevétlenek maradtak a birodalmiak előtt. Amikor az űrgárdisták eltávolodtak, rajtaütéssel megrohamozták a csapatszállítót, leterítették az őrséget, és birtokukba vették a hajót. Mire a meglepett birodalmiak észbe kaptak, már ki is hussantak az űrbe. Senki sem lőtt rájuk, hiszen a blokádot alkotó hajókon mindenki láthatta, hogy birodalmi űrhajó lép ki. A lázadók kicsiny serege hosszú idő óta most először könnyebbült meg. Miután beléptek a hiperűrbe és lerázták a birodalmiakat, harsányan megéljenezték Skywalker és Annikin parancsnokokat. Ők szerényen elhárították az ünneplést, és rámutattak, hogy milyen messze vannak még a céltól.

A helyzetüket tanulmányozva rájöttek, hogy az üldözés közben egyre messzebb kerültek a titkos felkelőbázistól, ahová eredetileg készültek. Úgy döntöttek, hogy megállnak oda úton, az Endor nevű dzsungelplanétán, hogy Leia hercegnő apját és anyját ezen a biztonságos világon kitegyék. Ők már túl idősek voltak az ilyen kalandokhoz. Az Endor bolygóhoz érve a felkelőknek egy igen kellemetlen meglepetéssel kellett szembenézniük. Az erdőbolygón ugyanis jelentős birodalmi erők állomásoztak, így cseberből vederbe (nem Vaderbe!!!!) kerültek.

Az volt a szerencséjük, hogy egy lopott birodalmi hajón közeledtek a bolygóhoz, így egy rövid, de izgalmas párbeszéd után szabad utat kaptak a felszín felé. Kis híján lebuktak, amikor a pilóta izgalmában egy régebbi kódot adott meg, de némi töprengés után odaát elfogadták. A közben előkerült újabb kódot már nem merték sugározni, nehogy gyanút fogjanak. Amikor kikerültek a birodalmiak által ellenőrzött légifolyosóból, gyorsan és feltűnés nélkül leszálltak a sűrű erdő mélyén. A földet érésük után megvitatták a helyzetet, és Annikin parancsnok javaslatát elfogadva úgy döntöttek, hogy végrehajtanak egy kommandó expedíciót, amelynek során annyi kárt okoznak a birodalomnak, amennyit csak tudnak. Így aztán a két Jedi és 8 felkelő merészen nekivágott a sűrű erdőnek, míg Leia és a családja a hajón maradt, két felkelővel, akik őrködtek.

A felkelők kicsiny csapata éppen egy gerillaakcióra készült, fel akartak robbantani egy birodalmi generátor-állomást, amikor Skywalker tábornok észrevett egy csapat birodalmi katonát, akik foglyokat kísértek az állomás épülete felé. Döbbenten ismerte fel a foglyokban Leia Aquial hercegnőt és családját. Mivel az őrszemeket nem látta sehol, így nem lehetett kétséges azok sorsa. Küzdelemre utalt az is, hogy a hercegnő karján kötés takart egy lőtt sebet. A fogolycsoportban ott ballagott az általuk túszul ejtett két birodalmi is. Láthatóan árulóként kezelték őket.

Skywalker tábornok azonnal módosította az eredeti tervét, a robbantás elhalasztása mellett döntött. A két parancsnok megvitatta a hercegnő és családja kiszabadításának módját. Úgy határoztak, hogy egy kisebb elterelő támadást hajtanak végre a főbejáratnál. Amíg ez leköti a birodalmiakat, Skywalker parancsnok a csapat másik részével behatol a hátsó bejáraton. Ezután két csapatra oszlottak. A nagyobbik fele, 6 ember Annikin parancsnok vezetésével elvonult a főbejárat irányába, hogy ott harcot provokáljon. Ez alatt Skywalker parancsnok és két embere kúszva megközelítették a birodalmi állomás hátsó bejáratát.

Eközben a birodalmiak beterelték foglyaikat az állomás börtönblokkjába és megkezdték a kihallgatásokat. Nem válogattak a módszerekben, mert nagyon kíváncsiak voltak rá, hogy hol rejtőznek Starkiller és Luke. Az árulókkal kezdték, de hamar rájöttek, hogy ez csak két peches flótás, akik ostoba mód hagyták magukat foglyul ejteni, de nem tudnak semmit sem. Így aztán nem nagyon bántották őket, beérték néhány pofonnal. Ezután Leia hercegnőt és a szüleit vették elő. Az idős embereket is hiába kínozták és alázták meg, azok sem tudtak semmit. A vallatás vezetője rendkívül elégedetlen volt, és attól tartott, ha nem tud beszámolni az Imperátornak valami konkrétumról, neki magának is baja lesz. Ezért azután ebbéli aggodalma miatt Leia hercegnőt megverette, megaláztatta, megerőszakoltatta a gátlástalan gazember beosztottjaival. Sőt még elmeszondázásnak is alávetette a siker érdekében. A meggyötört hercegnő azonban egy hőshöz méltón kitartott, és nem volt hajlandó elárulni sem a felkelők bolygólyának nevét, sem Skywalker tábornokot. Tarkin parancsnok ezért halálra ítélte Leiát, aki ezt méltósággal viselte. Nem tört meg.

Skywalker parancsnok a két ifjú lázadóval a bejáratnál lapult az általános riadó jelére várva. Ez hamarosan fel is hangzott annak jeleként, hogy Annikin és csapata támadásba lendült. Az eddig a hátsó frontot őrző katonák nagy része azonnal az elöl harcoló bajtársaik segítségére sietett, így azután a megmaradt gyér őrséget könnyűszerrel leszedte Skywalker és két embere. Késlekedés nélkül behatoltak a bunkerbe, ahol a meglepetés előnyét kihasználva sikeresen nyomultak előre a bázis mélyén lévő börtönblokk felé.

Tarkin parancsnok örömmel fogadta a hírt, hogy megtámadták a támaszpontot. Bízott az embereiben és a technikai túlerejében. Ezért úgy gondolta, hogy nagy nap lesz a mai, mert a lázadás három vezéregyéniségét is likvidálhatja. Nem volt kétsége ugyanis afelől, hogy Skywalker és Annikin parancsnokok vezetik a vakmerő támadást, mégpedig azzal a céllal, hogy kiszabadítsák a hercegnőt. Milyen ostobák, gondolta kárörvendően. Ha arra gondolt, hogy győzelmét majd hogyan ecseteli az Imperátornak, őszinte öröm járta át. Végzetes csapást mérhet a lázadásra! Ennek az uralkodó is nagyon fog örülni!! Azonnal mozgósította a tartalékokat is, és a nehézfegyverzet bevetésére is parancsot adott, hogy mihamarabb elkönyvelhesse a győzelmét.

Skywalker parancsnok és két embere néhány kisebb, rövid tűzharc után sikeresen eljutott a börtönblokkig, ahol is a kegyetlen börtönőrök jogos kivégzése után, elkezdték Leia keresését. Elsőként a két birodalmi hivatalnokra találtak rá, akik feldagadt arccal, rosszkedvűen ücsörögtek a cellájukban. Az egyik felkelő végezni akart velük dühében, mivel menet közben megtudták, hogy milyen szörnyűségeket műveltek a birodalmiak a hercegnővel és a családjával. Ám Skywalker, mint egy bölcs Jedihez illik, mérsékletre intette őket, mondván: ők nem tehetnek semmiről, ráadásul még jól jöhet a tudásuk a birodalmi főhivatal belső ügyviteli procedúrájáról. A két ifjú kissé rosszkedvűen, de elismerte Skywalker tábornok igazát, így a két flótás bántatlanul csatlakozott hozzájuk.

A hercegnő szüleinek cellái üresek voltak. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy őket már kivégezték a kegyetlen birodalmiak. A két felkelő szótlanul méregette a magát egyre kínosabban érző birodalmiakat. A fickók őszintén remélték, hogy Tarkinnak még nem volt ideje a hercegnőt likvidálni. Ha esetleg mégis, azt aligha ússzák meg már. Őszintén megkönnyebbültek, amikor a nőt ott találták a cellájában. A két ifjú tátott szájjal bámulta Leiát, mintha még sosem látta volna. Kétségtelen, hogy így még tényleg nem láthatták, ugyanis a hercegnő pucér volt és testén az erőszak kétségbevonhatatlan jelei látszottak. A két ifjú lenyűgözve bámulta a még ilyen megviselt állapotban is rendkívül szép hercegnőt, a kezükben enyhén remegett a lézerkarabély.

Skywalker parancsnok félrelökdöste a vigyorgó birodalmiakat, a kiakadt felkelőket és a köpenyével betakarta Leiát. Az hálásan megköszönte ezt, és egy lézerpisztolyt kért, hogy bosszút állhasson a szüleiért. Mivel senki sem mozdult, így egyszerűen odalépett az egyik felkelőhöz, és kivette a kezéből a finoman vibráló fegyvert, majd a hozzá közelebb álló hivatalnok fejéhez nyomta. A flótás lehunyta a szemét, leszámolt az életével. Ám Skywalker tábornok félreütötte a fegyvert, így a lézersugár a mennyezetbe ütött lyukat, nem a birodalmi fejébe. Rövid dulakodás után, amelyben már a két magához tért ifjú is lelkesen segített Skywalkernek, lefogták az őrjöngő Leiát. Jó darabig eltartott, mire észérvekkel hatni tudtak rá, eközben az ifjaknak és a parancsnokuknak módja nyílott kitapogatózni magukat a hercegnőn. Úgy gondolták, hogy ezzel nem ártanak neki, és a kemény harcok után szükségük volt némi levezetésre.

Amikor Leia úgy ahogy megnyugodott, ismét magára öltve Skywalker parancsnok köpenyét, kijelentette, hogy átveszi a parancsnoklást. A hősök ebbe azonnal beleegyeztek, nemcsak azért, mert kerülni akarták a zaklatott lelkű hercegnővel a konfliktust - aki határozottan veszedelmesen festett egy szál köpenyben, kezében zsákmányolt birodalmi lézervetővel -, hanem mert a hercegnő pontosan tudta, hogy hol van az állomás főreaktora, ahová a bombáikat elhelyezhetik. Leia tehát a harccsoport élére állt, és odavezette őket a reaktorhoz. Útközben alig néhány tucat birodalmit lőttek le, ebben is Leia járt az élen.

Tarkint eközben a csata folyamán az első kellemetlen hír érte. Miközben a holón az odakinn dúló csatát figyelte, egyszerre csak riadójelzés kezdett villogni a börtönblokk szintjéről. Az egyik épen maradt biztonsági kamerán végignézte, és három példányban rögzítette a pucér hercegnő őrjöngését. Egész gyűjteménye volt már a hasonlókból. Ezután késedelem nélkül riadóztatta a belbiztonsági alakulatok elit csapatát. Ezek különlegesen kiképzett harcosok voltak, belső politikai tisztogatásokra és speciális, a Galactica republica szenátusa által törvénytelennek ítélt terrorakciókra. Ezután ő maga is fegyvert fogott, abbéli elhatározásából kifolyólag, hogy a hercegnővel személyesen végezzen.

Odakinn a bázis körül állásháború alakult ki. Mind a két fél érzékeny veszteségeket szenvedett. Halmokban állt a birodalmi hulla, és a felkelők is kettővel kevesebben voltak. Hiába rendelkeztek a birodalmiak nagy hatóerejű nehézfegyverekkel, a felkelők jó stratégiai érzékkel megválasztott állásait nem tudták bevenni. Annikin tábornok mentális pajzsa és a felkelők hordozható generátora által gerjesztett mező nagyszerűen kiegészítették egymást, lehetetlenné téve a bombázást. Viszont a keletkező nagy erejű örvénylés zavart okozott a légkörben, így a csata sűrű hóesésben folyt tovább. A felkelők az űrből jöttek, ahol hideg van, így aztán jól viselték a megpróbáltatást. A birodalmiak, akik egy dzsungel planétán teljesítettek szolgálatot, láthatóan fáztak. A nehézfegyverekkel semmire sem mentek. A birodalmi csapatok parancsnoka, Weer tábornok hiába hívta a komlinkjén a belbiztonsági testőrezredet, azok valahol másutt voltak bevetésen. A harc tovább folytatódott.

Leia hercegnő beállította az utolsó töltetet is, és intett, hogy mehetnek. Skywalker parancsnok átengedte ezt a feladatot a már lehiggadt hercegnőnek. A visszaszámlálás beindult és ők sietve távoztak. Azaz távoztak volna, ha nem találják szembe maguk az elit biztonságiakkal. A kirobbanó heves tűzharcban a reaktortérbe visszavonuló felkelőket az egyik ifjú fedezte, aki eközben hősi halált halt. A két birodalmi hivatalnok is fegyvert fogott, mondván ők már úgyis kegyvesztettek, és ebben a helyzetben kénytelenek megvédeni az életüket. Ez nem sokat segített a kis csapaton, mivel a két birodalmi még soha életében nem fogott a kezében fegyvert, így először kis híján egymást és újdonsült barátaikat lőtték agyon. Skywalker parancsnok türelmesen magyarázta nekik a fegyverek működési elvét, miközben lézernyalábok vijjogtak körülöttük.

Leia Aquilal és az életben maradt lázadó közben fogcsikorgatva kaszabolta az elit rohamosztagosokat, akik hamar rájöttek, hogy a leendő áldozataik nem tehetetlenek és nem is szenderegnek. Mi több, úgy harcolnak az életükért, ahogy a sarokba szorított patkány. Ők azonban az elit elitje voltak, akik személyesen az Imperátornak tettek esküt, így aztán több részre oszolva megkezdték az alattomos bekerítését a kis lázadó csoportnak. Egy páran az álmennyezet tartóoszlopai között oldalaztak feléjük, mások a padló alatti szerviz aknákban nyomultak előre, míg megint mások a különböző alternatív átjárókat vették igénybe. Ezek a titkos járatok pontosan erre a célra voltak kialakítva. Tarkinon és a biztonságiakon kívül csak az Imperátor tudott róluk.

Tulajdonképpen gyászos véget ért volna a felkelők kicsiny csapata, ha az egyik bomba nem lépett volna idő előtt működésbe. Ezt a töltetet a hercegnő az egyik támpillérhez tette. Fogalma sem volt róla, hogy a támpillér valójában egy álcázott ajtó, amin át a nyakukba zúdulni készül egy vérszomjas elit kommandó. A bomba azonban felrobbant - mivel Leia rosszul állította be az időzítőt -, és kiiktatta a felkelőket hátba támadni készülő birodalmiakat. Egyúttal rést vágott egy másik folyosóra, amin, miután kimásztak a nyakukba hullott törmelék alól, sikerült elmenekülniük. A hátuk mögül több újabb robbanás is hallatszott, ismét csak idő előtt, amiért némiképp megrovóan nézett Skywalker parancsnok a hercegnőre, aki némi zavarban próbálta rendbe hozni magán a robbanástól megtépázott köpenyt.

Hamarosan kijutottak egy felszálló platformra, ahol több birodalmi űrhajó vesztegelt. A közelebbihez rohantak, futás közben lemészárolva a kővé dermedten bámuló őröket. Azért volt ilyen könnyű dolguk, mert az őrök Leia hercegnőt bámulták, akin a köpeny kibomlott. Ez is egy taktika, gondolta magában Skywalker parancsnok. A hercegnő immár nem vesződött azzal, hogy magát takargassa, a pilótaülésbe zöttyent, és haladéktalanul startolt. A felkelők védelme a bunker előtt ekkor omlott össze, mivel a pajzs energiacellái kimerültek. A birodalmi erők ezt látva rohamot indítottak, és vad kézitusa tört ki. Leia már a levegőből több sikeres lövéssel megsemmisítette az üldözésükre felszállni készülő többi birodalmi hajót, majd egy elegáns manőver közben még egy rakétát is beleküldött a leszállóplatformba. A robbanás jókora lyukat ütött az állomás tetejébe. Ezután a főbejárat felé vették az irányt, ahol a megjelenésük pillanatok alatt eldöntötte a csata kimenetelét. A birodalmiak visszavonultak az állomásra, így erős tűzfedezet alatt a fedélzetre vették a túlélőket. Már a légkör határán jártak, amikor kiderült, hogy Annikin parancsnok nincs a túlélők között. Skywalker parancsnok szomorúan gondolt elveszett barátjára.

A világűrbe érve egy űrcsata közepén találták magukat. A felkelés és a birodalom egyik nagy ütközete zajlott a rendszerben. Hőseink nem haboztak kihasználni a helyzetüket, amit a lopott birodalmi felségjelű hajójuk adott, és a csatában lavírozva megközelítették Need kapitány vezérhajóját. A Leia által közvetlen közelről leadott iontűz izzó párává változtatta a zászlóshajót. A felkelők fellelkesülve a váratlan fordulaton, még keményebben csépelték a birodalmiakat. Azok immár a vesztes csatából elkezdték a rugalmas elszakadásnak hívott pánikszerű visszavonulást lefelé, az Endorra.

Tarkin közben megkésve a reaktorhoz jutott, magában átkozva azokat, akik útközben feltartották piszlicsáré ügyekkel. Ezt írja alá, arról döntsön, erről mi a véleménye. Elege volt a bürokráciából. A helyszínen a kedvenc elit kommandóját darabokra szaggatva találta a romok között. Sehol egy lázadó hulla! Átkozódva a földhöz vágta a fegyverét és elkeseredve bámulta a pusztítást. Hogy egy maroknyi lázadó így kitoljon vele, úgy érezte, ez karrierjének a mélypontja. Ekkor halk pityegésre lett figyelmes. Döbbenten meredt a központi reaktor falára helyezett nagy hatóerejű aknára. A folyadékkristályos kijelző már csak néhány másodpercet jelzett a robbanásig. Az a kis idő gyorsan eltelt. A robbanás, amely eltörölte a birodalmi állomást, jól látszott a világűrből is. A felemelkedő titáni gombafelhő hamuvá izzított jó pár visszatérőben lévő birodalmi űrhajót, és jóvátehetetlen környezeti károkat okozott a dzsungel planétán.

A maradék birodalmiak megzavarodva visszafordultak, hogy áldozatul essenek a rájuk váró felkelőknek. Az a kevés birodalmi hajó, amelynek sikerült kicsusszanni a gyűrűből eltűnt a hipertérben. Leia sikeresen dokkolt a felkelés vezérhajóján és elsőként robogott le a rámpán, az üdvözlésre érkező vezérkar elé. Eközben teljesen elfelejtkezett arról, hogy alig fedi valami a testét, így a felkelés tisztességben megőszült vezértábornagya spontán orgazmust élt át a nyakába ugró, hozzá dörgölődző hercegnő alatt. Az ettől meglehetősen zavarban lévő tábornokok udvariasan figyelmeztették Leiát a hiányos öltözetére, aki erre elvörösödött és visszarohant a hajó fedélzetére. Kicsit később, immár rendesen felöltözve részt vett azon a megemlékezésen, amelyet az eltűnt, valószínűleg elhunyt Annikin parancsnok emlékének szenteltek. Az alig néhány órás méltatás után, a lázadó flotta fénysebességre váltott a szigorúan titkos bázisvilága felé.

Az ünnepi ceremóniát napokig tartó előkészületek előzték meg. A felkelés első hatalmas győzelmét méltón meg kellett ünnepelni! Az ünnepség hangulata töretlen volt annak ellenére, hogy mindenki tudta a Leia által ellopott létfontosságú adatok elvesztek a csata zűrzavarában, mivel annak őrzésével a hercegnő Annikin parancsnokot bízta meg. Így aztán továbbra sem tudtak semmit a birodalom új szuperfegyveréről. Ez lesz a következő küldetés: megszerezni és kiértékelni a terveket. De most egy kicsit ünnepelni, hiszen óriási győzelmet arattak. A dínom-dánom előtt Leia ismét megemlékezett Annikin Jedi lovagról, a felkelés oszlopos tagjáról, a demokrácia rendíthetetlen hívéről, néhány könnycseppet hullajtva érte. Ezután kitüntette a három bátor embert, Skywalker tábornokot és az életben maradt felkelő ifjúkat a hősiességükért. Gratulált minden a hadműveletben részt vett katonának. A túlélőknek plusz gázsit, az elhunytak hozzátartozóinak pedig életjáradékot ígért. Ez után kezdetét vette az ünneplés.

A nagyszabású fogadás forgatagában ott volt a két birodalmi hivatalnok is. Mélabúsan ittak. Ők nem lettek hősök. A megérkezés után azonnal kihallgatták őket, többkilónyi jegyzőkönyvet felvéve az általuk szolgáltatott adathalmazról. Ezután szabadon engedték őket, és bár megfigyelés alatt tartották őket, politikai menedékjogot kaptak a felkelők szövetségétől. Így hát leitták magukat. Miután hánytak egy nagyot, magukhoz vettek még egy palack italkülönlegességet és egymásba kapaszkodva eltántorogtak az éjszakába, a szállásuk felé...



Az alkotó megkönnyebbülten dőlt hátra a székén. Az előtte heverő vázlat leírása rendkívül megerőltető volt a számára, lévén a látvány és nem a szavak embere. Most azon töprengett, hogy a fenébe fogja megértetni barátaival és támogatóival, mit is akar. Miközben írt, végig ott zajlott benne az egész, egyetlen grandiózus látványként, aminek hevülete átsegítette a döcögősebb részeken. Ilyen pedig volt néhány. Minél tovább nézte a füzetet, amibe lejegyezte ezt a változatot, annál inkább érezte, hogy a történet suta és befejezetlen. Hiányzott belőle valami, ami igazán különlegessé tette volna.

Azt gondolta, sőt a zsigereiben érezte, hogy kell bele egy bölcs, öreg tanítómester. De a negatív oldalról is hiányzott egy erőteljes alak, mely motorja lehetne a sztorinak. Az uralkodó nem felelt meg erre, az alakja túl homályos és távoli volt, úgy érezte, ebbe a vázlatba nem fér bele az ő megformálása. Egyelőre meghaladta az erejét, hogy a császár elképzelt alakját bemutassa. Az túlnőne ezeken a kereteken, majd máskor, ha egyáltalán lesz ilyen. Viszont kellene egy alvezér, egy konkrét figura, aki ellen a hősök harcolhatnak. Ebből a változatból teljesem kihagyta Mace Windut. Nem tudott vele mit kezdeni az összezsúfolt akciójelenetekben. A Jedit elmélkedő, töprengő alkatnak képzelete el, így nem illett a polgárháború forgatagába. Őrá még egyszer visszatérek! Fogadkozott magában. Ahogy a hóna alá csapta a füzetet, azon kezdett gondolkodni, mi is legyen a birodalom titkos fegyvere.

- Titkos fegyver-csodafegyver-szuperfegyver - ropogtatta magában a szavakat. Eszébe jutottak a régi híradó-felvételek, amiket látott a náci csodafegyverekről. De ezek nem elégítették ki. Valami nagyot akart, félelmetest és lenyűgözőt...



- Most mondd meg őszintén! Szerinted mi lett volna velünk, ha benne maradunk ebben a történetben? - kérdezte kissé ingerülten a keselyűarcú. - Hiszen már ebben a korai változatban is csak mellékszereplők vagyunk! Mi több! Negatív mellékszereplők!!
- Ez itt még nem jelentett semmit! - replikázott a társa. - Hiszen Mace Windut is kihagyta, és nem tudom, beleteszi e egyáltalán, pedig ő főszereplőnek indult! És nézd meg Tarkint, ő kormányzó lett, a Halálcsillag parancsnoka! Meg is halt a negyedik epizóban.
- Ami, mint tudjuk, amúgy az első. Ezt jól megkavarta ez a gyerek! - elménckedett a keselyű. - Őszintén szólva nem értem ezt a fiatalembert. Rendben van, hogy utálja a nácikat, és majd minden negatív hősét onnan szedi. De miért gyilkolja halomra a jobbnál jobban kitalált figuráit ilyen rövidúton, ha már megalkotta azokat. Tényleg nem értem.
A köpcös ivott egy kortyot a poharából.
- De hát a mesékben a rossz mindig elbukik.
- És gondolod, hogy a mi sorsunk más lett volna? Felvilágosítalak, barátocskám, hogyha ez a Lucas gyerek benne hagy minket a sztoriban, mint jó útra tért gonoszokat, minimum megsüt minket a Halálcsillag felett!! - Rövid szünet után még hozzátette. - Ebben a verzióban aligha lett volna más választási lehetőségünk, minthogy beleüljünk abba az X-szárnyú lélekvesztőbe és neki annak a monstrumnak!! Talán maga Lord Vader törölt volna ki személyesen minket a történetből, pikáns ízt adva ezzel az egésznek!!!

A társa rámeredt, aztán lemondóan legyintett. Némán ittak tovább, közben a tekintetük követte az alkotó távolodó alakját...

VÉGE

Az e.p. 7-8-9-ben majd megtudhatjuk, mi lett a hiányzó hős jedi lovaggal, (nem párolgott el az atomrobbanásban, sőt lovag is maradt, csak más előjellel!!!!!) és izgalmas kalandokban nyomon követhetjük, hogyan szerzik meg a hős terroristák... akarom mondani lázadók a birodalom új fegyverének a tervrajzát. A folytatás a következő évszázadban várható! A várakozáshoz kívánok hosszú életet és jó egészséget mindenkinek!