Harap a gazdi
Felmérgelődött a gazdi,
megharapta kutyáját,
ahogy tudta, olyan mélyre
eresztette a fogát;
s a kis kutya ámuldozott:
ilyen hát egy jó barát?
Nyugi, nyugi, édes gazdám,
gondold meg, hogy mit művelsz,
ha én is visszaharaplak,
abból tragédia lesz;
azt én bizony nem akarom:
annál jobbat érdemelsz.
Nem csöndesedett a gazda;
a kutya gondolkodott,
csitítónak elé dobott
egy jó nagy húsdarabot;
a gazdája rágni kezdte:
jó nagyokat harapott.
De sajnállak, kedves gazdám:
idáig hogy jutottál?
követhetnéd a példámat,
akkor ily vad nem volnál;
s a rendezett udvarodba
végre visszatalálnál.
Ilyeneket mondasz nekem?
megszelídült vadállat,
mit érdemel az a kutya,
mely senkit meg nem harap?
neked kellene követni
a harapós példámat!