Wellness

Szépirodalom / Novellák (872 katt) Gregor McSEL
  2010.08.16.

A testét melengető nap fénye kialudt, és a csukott szemhéjak elsötétedtek. Többé nem hatolt át vékony hártyájukon az erős fény. Az eddigi lágy szellő kellemetlen, fagyos légárammá változott. Csak a dobhártyát simogató halk zene őrizte meg továbbra is, a tengerparti idill látszatát. Fázni kezdett, és kinyitotta a szemét. Hideg neoncsövek bámultak vissza rá, arca halvány tükörképének kíséretében.

"Kár!" - gondolta, majd hirtelen elhatározástól vezérelve, eltolta magától a szolárium búráját. A tér kitágult. A nő testét eddig körbeölelő fénycsövek engedelmesen meghátráltak, átadva helyüket egy kicsiny, fényűzően berendezett szoba látványának. Felült. Mezítelen talpát puha szőnyeg lágy simogatása fogadta készségesen, de mivel ez semmi újdonsággal nem szolgált, észre se vette. Felállt.

A lendület erejét kihasználva nyújtózott egyet, és még mindig ugyanazzal a lendülettel körülnézett. Mindent úgy talált, ahogy hagyott, húsz perccel azelőtt.

A szoba nem volt nagy, alig háromszor-három méteres, és nem is volt igazi szoba. Falainak vékony, panel jellegét még a nemrégiben felújított kárpittapéta sem tudta leplezni. Ehhez persze a térelválasztó magassága is hozzájárult, hiszen nem ért a plafonig, alig két méter fölött megszűnt. Egy a tucatnyi, hasonlóan felszerelt kabin közül.

A nővel szembeni falon hatalmas tükör, előtte mesterien megfaragott, alacsony pipereasztal. Lapján - a vendég ékszereit leszámítva - csak egy igényes bőrápoló krém hevert, puha kéztörlő kíséretében.

A harmincas éveiben járó hölgy fürkésző tekintettel szemlélte pucér tükörképét. Hatalmas göndör hajkorona, alatta apró, zöld szemek a kissé szabálytalan ívű orr kétoldalán. Az arcot kétségkívül a húsos ajkak uralták. Testének selymes, napbarnított bőre alatt formás izmok rajzolódtak ki.

"Ki hinné, hogy sohasem sportoltam?" - mosolyodott el. Tenyerével megemelte gömbölyded mellét. Méregette, kereste a megereszkedés apró jeleit. Mindhiába. Kezei felfedező útra indultak lefelé. Kétoldalt, érzéki csípőjének vonalát követve, a combokon át egészen a térdig, majd a comb belső oldalán - legyezőszerűen széttárt ujjakkal - újra fel, futólagosan érintve a gondosan szőrtelenített vénuszdomb peremét.

Érezte, ahogy bimbói kihegyesednek, torka kiszárad és szívverése felgyorsul.

"Milyen egyszerű lenne..." - Az utolsó pillanatban mégis erőt vett magán, és a bőrápoló után nyúlt.

Sima lábát dörzsölte be utoljára, így a bokaláncot csatolta fel elsőnek. A karkötők, nyaklánc és a drága gyűrűk csak ezután következtek. Az élénkpiros tanga a fogason lógó drága ruhakupac legtetején hevert.

Lassan öltözködött, nem sietett sehová. Ezen a helyen különben sem szokás siettetni a vendéget...

Mikor végzett, újra a tükörbe nézett. Eligazított még néhány ráncot, és - a végeredményt szemlélve - elégedetten kacsintott, de ezt már ő sem láthatta.

A csador sűrű szövésű fátyla csak befelé engedi a fényt, kifelé nem.

Kilépett a világba...


2010. 05. 09.

Előző oldal Gregor McSEL
Vélemények a műről (eddig 2 db)