Féltő...

Szépirodalom / Novellák (590 katt) Diló
  2016.07.25.

Amikor eszembe jutsz, mindig látom az elmúlt éveket.

Láttalak már boldogan, szomorúan, láttalak gyászolni, kiborulni, nevetni, ünnepelni, láttalak rám büszkén, engem féltőn, rám mérgesen, általam megbántva, láttalak más által megalázva és meggyötörve, láttam, ahogy szeretsz, ahogy gyűlölsz, ahogy megbántódsz, igazán, őszintén és mélyen, és ahogy elönt az öröm.

Láttalak részegen és ünneplőben, munka közben és lustálkodva, tehetetlenül, teljesen összetörve és tettre készen.

Mindegyik te vagy. Mindegyiket szeretem, és egy pillanatra sem inogtam meg ebben soha. Egy pillanatra sem történt meg, hogy egy hirtelen harag vagy rossz érzés, veszekedés, szomorúság elfeledtesse velem, hogy mit jelentesz.

A lényem része lettél, az életemé, nem bonyolultan és nagy szavakkal meg költészettel, hanem szépen, lassan, egyszerűen és természetesen. Mint a víz, mint a levegő, mint a fény. Sosem szűnök meg vágyni rád, mert ha már nem vágynék, az olyan, mintha hagynám rutinná és megszokássá sorvadni az egészet, és akkor mindez meghalna. Egészen mélyről, a gyomromból, a zsigereimből szeretlek, olyan mélyről, ahol nagyon sötét van, és ahová senki sem láthat. Azzal, hogy beavatlak az érzéseimbe, végtelen és törékeny bizalmat kapsz tőlem, amit eddig soha senkinek nem mertem odaadni, és te döntöd el, hogy mihez kezdesz vele…

Előző oldal Diló
Vélemények a műről (eddig 3 db)