Új krónikák XII.

Fantasy / Novellák (417 katt) bel corma
  2016.07.08.

Láttam, hogy a lány szemei elkerekednek, ahogy ebből a furcsa, vízszerűen hullámzó dimenzióból figyeli a túloldalon kibontakozó dráma végső felvonását. A halványkék tekintet hirtelen megrebbent és a papnő felkapta a fejét. A sűrűsödő homályt fürkészte, ám végül egy lemondó sóhaj kíséretében feladta a hiábavaló küzdelmet.

- Nem lát és nem is hall minket?
- Mi intéztük így – suttogta az angyal talányos hangon, mintha csak sejtené, hogy mi lesz a következő kérdésem.
- Miért engedted, hogy magammal hozzam? Talán ő is a tervetek része?

Az égi, válasz helyett csak intett, egy pillanattal később pedig már közvetlenül az ifjú mellett álltunk, aki most kevésbé nyújtott félelmetes látványt, mint a csata hevében. Fekete selyemruhája megpörkölődött, hófehér hajfürtjei kormosan tapadtak az arcához, a járomcsontja magasságában pedig csúnya véraláfutás éktelenkedett, mintha csak közelharcba bonyolódott volna odaát.

Láttam, hogy alig áll a lábán a fáradtságtól és nem igazán érti, hogy mi történt vele. Lassan körbefordult, míg végül tekintete megállapodott rajtunk. Megesküdtem volna rá, hogy megérezte a jelenlétünket, Aleysia pedig érdeklődve, egészen közel hajolt az arcához.

- Azt hiszi, a semmiből jött a megérzése, hogy a kritikus pillanatban melletted kell állnia, pedig csak mi ültettük el a fejében a gondolatot. Az ő élete is legalább olyan fontos a számunkra, mint a társadé – hangja most hűvös volt és tárgyilagos, látván értetlenségemet, pedig folytatta a megkezdett gondolatmenetet. – Az ő testében is rejtőzik egy mágikus erejű gyöngy, amely annak a párja, amit Synca fejébe ültettél. A fehér képességével már te magad is tisztában vagy: megnöveli hordozója fizika erejét és nem utolsósorban tiszta érzésekre és nemes gondolatokra sarkallja őt. A másik, a fekete színű hasonlóképpen működik, már ami a makulátlan erkölcsöket illeti, ugyanakkor ez inkább a mentális erőre van hatással. Kiélesíti hordozója érzékeit, megnöveli szellemi képességeit és a varázslatok magasabb szintjeire enged betekintést a számára.
- Nem egészen értem, hová akarsz kilyukadni.
- A két tárgy külön-külön is nagy hatalmat képvisel, együtt azonban meghatványozódik az energiájuk.
- Egymásba kellene olvasztanom a két ereklyét? – hebegtem bizonytalanul. – A papnő testében szunnyadó gyöngyhöz nemigen tudok hozzáférni! Csak az tudja kibűvölni onnan, aki oda tette…
- Az egyik nagyhatalmú arkangyal végezte el a szertartást, közvetlenül a kislány születése után. Ne aggódj, már megkaptam tőle a felhatalmazást a gyöngy eltávolítására, amit most felsőbb utasításra veled is megosztok! – suttogása most finom zöngékkel telítődött és hirtelen gyöngéd, ám ellentmondást nem tűrő módon körbeölelt a szárnyaival.

Furcsa kábulat lett úrrá rajtam és egy pillanatra felsejlett előttem a lény márványból metszett arca, mielőtt ajka egybeforrt az enyémmel. Ismerős érzés volt, mégis valahogy más, én pedig éreztem, ahogy idegen gondolatok finom hullámai borzolják elmém felszínét.

Egy újszülött kislányt láttam, bal combja belső felén egy félhold alakú, tűzpiros bélyeggel. Magas, aranyhajú férfi figyelte őt mosolyogva, nyitott tenyerében pedig egy borsószem méretű fekete gyöngy lüktetett. Óvatosan a gyermek feje fölé emelte a mágikus holmit, majd hagyta, hogy az ereklye finoman a kislány homlokába süllyedjen. A képek villámsebesen követték egymást, az utolsó azonban élesen elütött a többitől…



Moosmorth óceánba omló, fekete szikláinál álltam, ám az angyal helyett most egykori kedvesemet tartottam a karjaim között. Bőre fehér volt, szívemnek oly kedves, szomorú vágású szemei pedig újra régi, smaragdzöld fényükben ragyogtak. Az emlék olyan érzéseket ébresztett fel bennem, melyekről azt hittem, hogy már rég kivesztek a lelkemből.

Az élmény annyira intenzív és életszerű volt, hogy amikor őrangyalom végre kibontakozott az ölelésemből, egy futó pillanatra megszédültem. A kellemetlen érzés azután, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan tova is tűnt, és amikor kinyitottam a szemem, már újra az ébenfekete bőrű entitás állt előttem. Máskor hűvös, személytelen mosolyát most emlékek és érzések lágyították meg és tették emberivé. Könnyedén simított végig az arcomon úgy, hogy rebbenő ujjai egy pillanatra megérintették az ajkamat. Végül lassan hátrébb lépett és megrázta a fejét.

- Az emlékei zavarosak, a képekkel együtt járó érzések pedig végtelenül idegenek, ugyanakkor ismerősek is a számomra. Időnként majdnem sikerül megragadnom és magamévá tennem őket, máskor meg hiába kutatok utánuk.
- Üdvözöllek az emberek világában! – mondtam keserűen, majd hirtelen eszembe jutott valami. – Honnan tudtátok, hogy ezt a lányt kell választanotok?
- A lehetséges jövők közül ez a változat tűnt a legvalószínűbbnek. Néha még egy istennőnek is szüksége van szerencsére!
- Hogyan egyesíthetem a két gyöngyöt?
- Sehogy. Azt kell megtalálnod, aki elegendő hatalommal bír ahhoz, hogy ezt megtehesse. Van még valami, amit tudnod kell… A sötétség megérezte az ereklyéket és hamarosan elküldi majd értük a legveszélyesebb gyilkosát. Van rá némi esély, hogy megelőzöd őt, ám sokkal valószínűbb, hogy harcolnod kell majd vele.
- Miért olyan fontosak számukra a gyöngyök?
- Bár istennőnket a démonok legyőzőjeként tisztelitek, mégis csak ritka bolygóállások alkalmával képes avatárként megtestesülni és közvetlenül beavatkozni a világotokban. Hosszú eonokkal ezelőtt alkotta meg a gyöngyöket azzal a céllal, hogy a segítségükkel egyedül is megvédhessétek magatokat. Ha a démonoknak sikerül megkaparintaniuk és elpusztítaniuk őket, akkor esélyetek sem marad a túlélésre.
– Azt mondtad, hogy erős szövetségeseim lesznek majd.
- Ott, ahová küldelek téged, lehetőséged lesz összeszedni egy kisebb, ütőképes csapatot. Ha elég meggyőzőnek és talpraesettnek bizonyulsz, akkor felsorakoznak majd mögéd, ezzel pedig nagyban javíthatod az esélyeidet. Bárhogyan lesz is, egy dolog biztos: nem fogtok mindannyian célhoz érni!
- A halálom esélyét is kiszámoltátok már? – kérdeztem cinikus éllel a hangomban, végül azonban látván angyalom szenvtelen arckifejezését, csak fáradtan legyintettem.
- Most már ideje mennetek. Azt tanácsolom, hogy fogd meg a kezüket!

Észrevettem, hogy a fejvadász és a papnő szürkén lángoló asztrálteste is mellettem magasodik már, én pedig sietve követtem szellemi vezetőm utasítását. Mivel nem volt már mit mondanom neki, csak némán bólintottam.

Az árnyakból szőtt világ lassan darabjaira hullott körülöttünk, mi pedig újra zuhanni kezdtünk.

Előző oldal bel corma