Halál és élet

Szépirodalom / Versek (301 katt) Kolumbán Jenő
  2016.07.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/7 számában.

Harangoznak, harangoznak.
Bronz zenére fogy az élet.
Gyülekezőre kongatnak.
Toronyból a denevérek

kiröppennek céltalanul,
nem érkezett még az este,
tesznek egy kört hangtalanul
tűnnek torony sötétjébe.

Halál ágyán álmok szállnak.
Egy kongatás, egy lélegzet...
Akik a túlpartra vágynak,
harangzúgásra mehetnek.

Nekem van itt dolgom elég,
nem indulok a sötétbe.
Megfogom a kedves kezét,
belenézek a szemébe.

Életet látok én abban,
vágyak izzó, fehér lángját.
Elmerülök boldogságban,
és eloltunk minden lámpát,

és nem félünk a sötétben.
Egymást kezünk megtalálja.
A halál meg szégyenében
eltűnik az éjszakába.

2015.08.01-03

Előző oldal Kolumbán Jenő