Egy régi Karácsony emlékére...
A Karácsony szépnek ígérkezett,
A hó reggel óta esett!
Talán tizenegy éves lehettem,
Édesanyámnak segítettem!
Törtem a diót és a mogyorót,
Serényen kevertem a habot!
Ő sütött, főzött, közben dalolgatott!
Mert mindig jó kedvvel dolgozgatott!
De az idő gyorsan elszaladt,
Este felé nagyon elfáradhatott!
De minden kész volt, amit eltervezett,
A kocsonya is már lassan kihűlhetett!
Aztán mindenki pihenni tért,
A rádióból hallgattuk János vitéz énekét!
Én álmodoztam, de arra riadtam,
Édesanyám jajszavát hallottam!
Sírt, zokogva levegőért kapkodott,
Édesapám orvosért kiáltozott!
Én, ahogy voltam, pizsamában,
Szalma papucsban futottam a nagy hóban!
Aztán a drága jó Schulcz doktor úr
Lóháton vágtatott és életet mentett!
Végre hazaértem én is átfagyottan,
Drága édesanyám karjaiba futottam!
Ragyogott a szeme könnyein át,
Ahogy magához ölelte kisfiát!
Arra már nem emlékezem, másnap
Mi lehetett a fa alatt!
De életemben ez a Karácsony
volt mégis a legboldogabb!
