Távolodó kedves

Szépirodalom / Versek (920 katt) Aardvark
  2010.12.21.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/4 számában.

Most indul, most megy, a kaput bezárta,
Messziről nézem, révedek utána.

Itt bent gubózom, nem nézem, nem látom,
Nem fogom tudni, mivé lesz világom.

Dallamok zsongnak, szüntelen dallamok!
Ahogy ő elmegy, beléjük olvadok.

Köddé vált alak, az út vége előtt
nem intek neked, húzom az elmenőt.

Feladni, tudom, hogy képtelen vagyok.
Legörbül a szám, és sírva fakadok.

Addig ülök itt, levegőt sem veszek,
Míg vissza nem érsz, mozdulatlan leszek.

Szoborrá válok, az idő is megáll,
Nem fáj így semmi: egyfajta kis halál.

Mégis itt belül, valaki dörömböl.
Te vagy az, tudom, futnál börtönödből.

Előző oldal Aardvark
Vélemények a műről (eddig 1 db)