Dobd el

Szépirodalom / Versek (436 katt) Kolumbán Jenő
  2016.05.30.

A szó kirepül és nem tér vissza
az idő végül mégis csak felissza.
A tanulságok nem jók semmire
mert nem fogadja már meg senki se.

Megyünk előre, bár szabott az út
mégis áttörnénk kerítést, kaput…
Lökdösődve tolongunk. Birka nyáj.
Ösztönök vezetnek meg a muszáj.

Fölöttünk bármilyen lehet az ég
lehet felhős, szürke, komor vagy kék
nem érünk rá bámulni fölfele.
Lábunkkal rögökbe botlunk bele.

A szép nálunk csak ritka adalék
a léthez adott lélek – maradék.
Szegénynek, gazdagnak tiszta luxus.
Törődsz vele? Megmarad a nexus.

Meztelen élet megvan szép nélkül
de ha kajája nincs, beleszédül.
Dobd a tollad művészkém messzire.
A szó kevés, nem kéri senki se!

2016.05.30.

Előző oldal Kolumbán Jenő
Vélemények a műről (eddig 2 db)