Új krónikák III.

Fantasy / Novellák (1029 katt) bel corma
  2016.05.25.

A cella penészes kövei a reménytelenség hűvös érzését árasztották magukból és ismeretlen, elkínzott arcok elmosódott körvonalai sejlettek fel lelki szemeim előtt, ahogy kíváncsisággal vegyes borzongással a szívemben megérintettem az egyiket. Éreztem, hogy a gyöngy nagyot dobban a tenyeremben.

A lány óvatosan előredőlt a priccsén, így arcának bal felét sikerült megvilágítania a halolaj lámpás bágyadt, sárgás fényének.

- Mindent elmondtam már a cimboráidnak, amit tudni akartak, szóval… Akár vissza is mehetsz oda, ahonnan jöttél!
- Talán úgy nézek ki, mint egy inkvizítor? – mondtam nyugodt hangon, és szám sarkában megjelent egy halovány mosoly.
- Háromnapnyi szenvedés után nekem már mind egyformák vagytok.
- Arra gondoltam, talán jót tenne neked egy kis levegőváltozás – mondtam, majd komolyabb hangon folytattam. – Lenne egy ajánlatom a számodra!
- Nem érdekel! – dacosan köpte a szavakat, és konokul felszegte a fejét, de éles szememet nem kerülte el tekintetének kíváncsi csillogása.
- Ugye tudod, hogy most azonnal visszavitethetlek a vesztőhelyre? Jelenleg én vagyok itt az egyetlen ember, akinek valamit is számít az életed.

Egy hosszú pillanatra sértett némaságba burkolózott, majd fáradtan felsóhajtott és lehajtotta a fejét. Mikor újra megszólalt, hangjában már nyoma sem volt az iróniának:

- Mondd, mit akarsz tőlem?
- Én… láttam, hogyan küzdesz az őrökkel, és tudom, hogy két harcos papot is megöltél, mielőtt elfogtak. Érzem, a benned feszülő mágikus potenciált is, ezért úgy gondolom, hogy kiváló katonája lehetnél a rendnek. Persze neked is végig kell majd járnod a szamárlétrát, mint bárki másnak. Kezdetben lehetnél a testőröm, azután…
- Szerinted az a szívem vágya, hogy ártatlanokat mentsek meg? Ha így lenne, már rég beálltam volna valami apácarendbe, vagy elmegyek papnőnek; bár nem hiszem, hogy én lennék álmaik netovábbja!
- Tudod, milyen jó érzés segíteni az elesetteket?
- Rajtam ki segített, amikor gyermekfejjel az utcára kerültem? Hol voltak a szent lovagok, amikor apám részegen megvert és…
- Valamiért túlélted és most itt vagy, esélyt kapva a megváltásra. Ez csak elég indok rá, hogy igent mondj az ajánlatomra!
- Mi van, ha nem tetszik ez a lehetőség?
- Mehetsz vissza a máglyára. Kicsit sajnálnám a dolgot, de nehogy azt hidd, hogy pótolhatatlan vagy. Ne feledd, én teszek neked szívességet és nem fordítva!

Egy pillanatig töprengett csupán, azután nemtörődöm módon vállat vont, majd felállt a priccsről és kíváncsi macska módjára kinyújtóztatta ki elgémberedett végtagjait.

- Nos, engem már meggyőztél, így hát… Azt hiszem, mehetünk is!

Energikus léptekkel indult az ajtó felé, ám én felemelt ujjal türelemre intettem őt.

- Nagyon szeretnék megbízni benned, de kezdetnek talán nem ártana valami biztosíték.

Jégkék tekintetének értő villanása tévedhetetlenül jelezte számomra, hogy a lány ösztönösen ráérzett arra, hogy most valami számára kellemetlen dolog következik majd. Ügyesen próbált meg kibúvót keresni, én pedig – látván rátermettségét és mentális képességeit – gondolatban elégedetten elmosolyodtam.

- Értem én, ez csak természetes. A becsületszavamat adom neked, hogy hűséges követőd leszek, amíg…
- Nos, én valami egészen másra gondoltam – vágtam közbe sietve és felvillantottam neki a tenyeremben lapuló, hófehér igazgyöngyöt. Talán már tudta is, hogy mire készülök, mert kissé lebiggyesztette az ajkát és gyanakodva nézte a csodás tárgyat.
- Ez valami… mágikus holmi, nem igaz? Érzem a remegését az éteri síkon. Mit akarsz tenni vele?
- Ez a szépség biztosítja majd, hogy hű maradj a nekem tett esküdhöz. Ne félj, semmilyen fájdalommal nem jár a viselése, persze csak akkor, ha valóban betartod az ígéretedet.

Synca nagyot nyelt és csak nehezen bírt megszólalni.

- Pazar… Ugye nem azt tervezed, amire gondolok?
- Ne aggódj, olyan lágyan beágyazódik majd a homloklebenyedbe, hogy észre sem veszed a változást!
- Mi történik akkor, ha… Szóval, mondjuk, hogy „véletlenül” hazudok neked, vagy…
- Kínzó fejfájás lesz úrrá rajtad. Nem csak tompa, sajgó kín, hanem olyan igazi, nemes kisasszonyokat is gyötrő, görcsös nyavalya! Előfordulhatnak kellemetlen mellékhatások is, úgymint: hányás, zavartság, homályos látás…
- Mindig is utáltam az elkényeztetett kisasszonyokat! Ha csak ennyi, akkor…
- Felejtsd el, hogy megszöksz előlem, vagy esetleg az… életemre törsz. Ha így tennél, akkor csak még erősebb kínokat kellene kiállnod.
- Azt hiszem, megoldható a dolog – suttogta a renegát elhaló hangon és önkéntelen mozdulattal végigsimított a halántékán.
- Még valami. A gyöngy már a legapróbb negatív gondolatot is a rossz szándék jeleként értelmezi, ezért nagyban megkönnyítené a dolgodat, ha alapjaiban változtatnád meg a nézőpontodat. Ne aggódj, jónak lenni koránt sem olyan kellemetlen dolog, mint amilyennek hiszed!

Rövid időre némaságba burkolózott, és a cella apró ablakán át a tér közepén felállított vesztőhelyet nézte. Mikor újra a szemembe nézett, tekintetének féktelen lángjai már halványabban pislogtak. Hangja szokatlanul halk volt, amikor megszólalt:

- Mennyi időm van eldönteni a dolgot?
- Sajnálom, de itt és most választanod kell. Ne aggódj, van már gyakorlatom az ilyesmiben és biztosíthatlak róla, hogy ez a változás a javadat szolgálja majd.
- Voltak már mások is, akik…
- Átestek ezen? Bizony, nem is kevesen! A módszer korábban kevésbé volt humánus, mégis ennek köszönhetem az egyik legjobb barátomat. Egyébként a gyöngynek vannak pozitív tulajdonságai is, amiket idővel megtapasztalhatsz majd. Nos, mi a válaszod?
- Visszakapom a fegyvereimet?
- Amint túl vagy a beültetésen, már semmi akadálya a dolognak!

A fejvadász szemében újra lobot vetett az a féktelen tűz és elégedetten ropogtatta meg az ujjait.

- Ilyen ajánlatot vétek lenne elutasítani!

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 2 db)