Havazás trilógia 1/3

Szépirodalom / Novellák (1807 katt) Zspider
  2010.12.19.

Mocsok

A fegyvert a tarkómhoz szorítják. Revolver, most élesítik ki. A hideg fém nyomja a fejemet. Nem érdekes. A bőrfotelben ülök és kinézek az ablakon, de persze én is fegyvert emelek a rám célzó fejére. Az én fegyverem félautomata Beretta, egy másodpercen belül hat-hét golyót raknék az arcába, más kérdés, az ő ágyúja mindent kipakolna a fejemből.

Ez az illat. Cédrus és narancs keverék. Stahami, egy parfüm. Akkor ez az ex-feleségem. Szám szerint a harmadik. Mit kereshet itt?

- Ki bérelt fel? - kérdi, és hangja megpróbál kemény és határozott lenni, velem szemben ez sosem sikerül neki.
- Mi történt? - lassan elveszem az arcából a fegyvert, ha akart volna, megöl váláskor.
- Ki bérelt fel? - ismétli a remegő hangján.
- A rendőrök jönnek utánam? Akkor miért segítesz? - Ő rendőrhadnagy, ha itt van akkor ez egy figyelmeztetés.
- Perceid vannak - Az ajtó felől zajok hallatszódnak - Késő. Még beszélünk.

Eltűnt. A szoba sötét csak egy lámpát tartottam égve és a hóesést bámultam. Kintről hallatszik, ahogy ordítják, hogy "rendőrség". Hát akkor mozdulni kell. Kinyitom az ablakot. Valaki rám akarja állítani az ügyet, ami után nyomozok. Ha most elkapnak, remek bűnbak leszek. Simán bevágnak egy cellába és az életem további részét valakinek a feleségeként élem le.
Az ajtó betörik. Én kiugrom az ablakon. Második emelet. Egy nagyobb hóbucka felé célzok. Ha nem sikerül, akkor jó időre hiányolhatom egy végtagom rendes mozgását. Könyökkel zuhanok a halom felé.
Uhh... a landolás egészen jó. Bentről kiáltások, sietnem kell. Legurulok, felugrok és elkezdek futni a szürkés házak között a sűrű hóban. Pár utca és lerázom őket. Nem nagy ügy. Én rutinosabb vagyok, mint ők.

Jó. Megállhatsz. Gondolkodj. Pár hete egy szép vörös ruhás nő keresett meg, és egy ügyre bérelt fel. Gyorsan kiderült, hogy az a számkápráztató szépség valójában egy prosti, és még több prostit képvisel jelenleg. A többiek félnek, ezért kellettem én. Valaki öldöste őket. Hiába volt a lányok körme alatt bőr vagy éppen ujjlenyomatok mindenhol, a rendőrök semmit sem csináltak. A zsaruk amúgy is imádják leszarni az ilyesmiket, így most rajtam volt a sor.
Pár hete vagyok az ügyön, és alig kezdtem el nyomozni. A felsőbb körökben mozgó ismerőseim rögtön azt mondták, felejtsem el az egészet. Könnyű nekik. Szerintük akkor miből fogok enni? Akárhogy is, elzárták az információs csapokat. Bárki is van az egész mögött, nagyon nagy kutya. Vagy... a kék oldalt szolgálja. Akkor van is egy tippem.

Az ipari negyed. A fehér hó csak színesebbé teszi ezt a szürke munkáskerületet. Akihez jöttem, annak a neve James Redsong. Nyomozó. Fakabát. Már alszik. Valószínűleg egész este engem üldözött. Barom. A lakásába bejutni semmiség, mint minden zsernyák, ez is istennek hiszi magát. Szentül hiszi, senki sem fogja megtámadni. Az ajtózár pofonegyszerű. Egy álkulccsal könnyedén kinyitom.
Itt minden bűzlik. A konyha az előszoba. Romlott kínai és egy zöldes masszát tartalmazó pizzás doboz. Ha én nem ölnélek meg, akkor majd egy szívroham, ugye Jim?
A szobájában fekszik kiterülve az ágyon egy boxerben. Finoman a párnája alá nyúlok és kiveszem a fegyverét. Akár az exemé, durva kaliber. Ha egy rohanót ezzel meglő, akkor az elbúcsúzhatna a térdkalácsától. Elég volt a játékból.
Megfogom a kezét, a középső ujját finoman a másik tenyerembe rejtem. Egy határozott mozdulattal a saját kézfeje felé hajtom. Hatszor roppan. Vagy tíz darabra tört. A fickó felugrik, és üvölt, ahogy csak bír.
Senki sem fog rendőröket hívni. Jim, mint minden jó állampolgár, védelmi pénzt szed a ház többi lakójától, ki így vagy úgy, de kifizetik neki a pénzt. Ha éjjel sikoltást hallanak, akkor behúzzák a fejüket és befogják a fülüket. Itt Jimmy a király. Vagyis eddig ő volt.
A szemei könnyesek, alig lát engem, ösztönösen az ép kezével a párna alá nyúl. Persze addig én kiélesítve a saját fegyverét az arcába vezettem. Leesik neki, hogy már én diktálok. Nekem ez nehéz fegyver, de persze a dolgok gyorsan történek, még nem jött rá, hogy ha akarnám, simán lelőhetném.
Az égbe emelem a karomat, és megcsapom a saját stukkerével. Fémes koppanás után perdül egyet a levegőben, és a padlóra érkezik. Karmazsin vérét a padlószőnyeg issza fel. A mellkasán fekszik és az egyik lába még mindig az ágyon van, amin én is állok. A hótól saras cipőm tiszta nyomokat hagy a lepedőben, de nem igazán zavar.
A két lapockája közé lépek, és lenyomom a földre. A másik lábammal letérdelek mellé, és a fejemet lefele hajtom. Hátrafelé tapogatózik. Igen, már látom, egy puska van az ágy alatt. Ejnye Jim, hát így fogadod a vendégeket?

- Szia Jimmy - suttogok a fülébe

A feje profilban látszik. Lenőtt fekete haja takarja az arcát, úgy fújtat a dühtől, mint egy bika, az alsó ajka felszakadt és a vér ömlik belőle, ez csepeg le a fegyveréről is. A szeme engem próbál nézni, de a könnyektől és a a hajtól nem sok mindent láthat.

- Figyelj, Jim. Valaki besározott. Miért? - Nem válaszol, csak hörög, de olyasmiket, amiket jobb nem meghallani. - Ejnye Jim, igazán válaszolhatnál - A kezemmel hátrébb söpröm a franciaágy alá a puskát, közben kicsit megtaposom a barmot - Nos?
- Sokat fizettek - köpi ki végre. - Azt mondták, ne kérdezzek, csak takarítsalak el, hát elvégeztem a dolgomat, rád kentem az ügyeket, így még talán egy kis prémiumot is kérhettek.
- Kösz.

Leszállok róla, mert már a hangja is mutatja, jobban fél a megbízóitól, mint tőlem. Akkor sem mondana semmit, ha egyesével műteném ki a csontjait. A fickó gyorsan akar felállni, de én lendületből fejbe rúgom. Ismét a földre zuhan, én pedig kisétálok a lakásból.
Másodperceim vannak. Az ablakon kiugrok, akkor lelő, és nem hinném lesz még egyszer mázlim egy hófolttal. Hát akkor más taktikát kell keresnem. Az egyik ajtó mögül zajokat hallok, fény. Ez lesz a megoldás. Az ajtó nyitva volt. Belépek.
Sötét van, csak egy szobával arrébb alszik a fotelben egy fickó sörösüveggel a kezében, és előtte zajong a tévében a bokszmeccs. Óvatosan becsukom az ajtót magam mögött. Üvöltés, dühös torokból érkező vad üvöltés. Redson nyomozó magához tért, a csattogás szerint a puskáját is megtalálta.
Egy kisfiú. Elsétál mellettem, pizsamában van és szalmaszőke haját túrja, miközben szabad kezében egy pohár vizet visz. Álmos, és fel sem fogja a világot, de attól megtorpan, hogy a konyhából kijött az előszobában engem pillant meg.
Kint hallja az őrjöngő Jamest, és megrezdül tőle, én a mutatóujjamat finoman az ajkaim elé emelem. Jelzem, jobb ha csendben marad, ő pedig szótlanul bemegy a szobájába. Jó fiú. Pár perc, és a barom leáll vagy kirohan a házból, akkor én is eltűnök. Jobb lesz, ha a tűzlépcsőt használom a távozáshoz.

A szegénynegyed. Ide nem jönnek rendőrök. Szegény koldusok fémhordók köré gyűlnek, és abban gyújtott tűznél melegítik fel magukat ezen a csípős télen. Nem bíznak bennem, de ezen nem csodálkozom, már mindennap verőlegények uralkodnak rajtuk, szinte mindenüket elveszik a kezdő bűnözők.
Piti csirkefogók szórakoznak ezekkel a szegény flótásokkal, pedig sokan sok nagy dolgot csináltak. Páran itt tudósok és rendőrök, sőt politikusok, de amikor az élet kiszúr veled, akkor mindegy, milyen magasról jöttél.
Összehúzom a ballonkabátom, és elindulok köztük. Látszik, szigorúan néznek, de nekem csak valami sarok kell, ahol meghúzhatom magam, ameddig rájövök, hogy hogyan tovább. Egy biztos: a nyomozás lesz a további út. A vörös-lámpás negyed. Ha rájövök az ügyre, és nálam lesz az engem besározó titka, akkor már nem tudnak megtámadni. Lefagy a kezem. Aludnom kell pár órát valahol, utána úgyis hajnalodni kezd. Reggel újrakezdem az egészet. Ide is utánam jönnek a zsaruk, ha sokat húzom az időt. Csak ne havazna ennyire.

Előző oldal Zspider