Yuki megkeresi a gyilkosát

Horror / Novellák (863 katt) Koi
  2016.05.05.

„Egy tizennégy éves japán kislány teteme süllyedt a folyóba. Gyilkosa, aki Piszok Mick néven vált ismerté, többször megerőszakolta, felvágta a száját, csaknem a füléig mindkét oldalon, majd a gyilkos szerszámot, egy szabóollót a hátába szúrva bedobta a vízbe. A már haldokló lány csak ennyit tudott gondolni, mielőtt megfulladt a megáradt folyóban:

- Megkereslek.

Majd meghalt.

Másnap hajnalban egy horgász rémületére kimászott a folyóból, az ollóval a hátában, arcán torz halotti vigyorral. Sárga ballonkabátban, sárga-kék kockás ingben, zöld nadrágban és bakancsban volt, zsebében pedig egy szétázott igazolvány Yuki Yamamoto nevére.

A horgász már sohasem ment haza, szétszabdalt testét a nádasban lelték meg…”

Yuki felébredt. Már hét éve, hogy halott.

Meg kéne keresni azt a mocskot – gondolta magában. Felült, s szinte gépiesen öltözni kezdett. Mikor végzett, felvette a maszkot és zsebébe csúsztatta éjjeliszekrényén tartott ollóját.

Ideje bosszút állni. Bár lusta vagyok, szóval lehet, hogy bosszút ülök – gondolta.

Kilépett a házból. Sötét volt még és esett, mint a szemét. A következő pillanatban Yuki eltűnt a levegőben – egy előnye a szellemlétnek.

A város elgázolt, koszos kutyaként hevert a folyó két partján, félbevágott testét öt közúti és egy vasúti híd kötötte össze. Az egyik sikátorban két rosszarcú épp ütlegelt egy fiatal lányt, s ebbe annyira belemerültek, hogy nem vették észre a mögöttük libbenő ballonkabátot.

- Uraim! – kiáltott rájuk végül. Azok megfordultak, s egyből vigyorogni kezdtek.

A lány félénken nézett fel.

- Mi a gondja, kisasszony? - kérdezte az egyik briganti.
- Olyan kérdésem lenne, hogy ismernek-e egy Piszok Mick névre hallgató úriembert esetleg?
- Attól függ, ki kérdezi – röhögött fel az egyik, mire Yuki stratégiát váltott.
- Jobb kérdésem van: szép vagyok?
- He?
- Azt kérdeztem, szép vagyok-e?
- Nem, bakker – így a röhögős társa, s mire felocsúdott, a szövetolló hegye már valahol a belei között táncikált. Összecsuklott, s hasából ömlött a vér. A hasi artériájának annyi volt. A röhögős elrémült, s moccanni sem bírt.
- Na, ismeritek?
- Mi?
- Szép vagyok? – ordított rájuk, s mindhárman, még a bántalmazott lány is megremegett.
- Igen – mondta a röhögős, egyre jobban megrettenve. Yuki erre félrehúzta a maszkot. A haldokló utcalámpa fényében még rémisztőbb hatást keltett.
- És most? – kérdezte immár jóval csendesebben.
- Elmondom, hol van Piszok, de kérlek, ne ölj meg – szinte már sírt - A Kecske bárba tette át a székhelyét.
- Köszönöm. Nos, egy kérdésemre még nem válaszoltál. Így szép vagyok?
- I-igen.

Negyedórával később a kihívott mentősök egy halottat, egy széthasított szájú, körözött molesztálót és egy sürgős orvosi ápolásra szoruló lányt találtak. Yuki pedig már ott várt a Kecske bár előtti park fái között.

Ez egy buzibár, ebbe én be nem megyek – nézett megilletődve, s nem tévedett. Inkább megállt egy házfal mellett, s figyelte az eseményeket.

Végül kiszúrt egy izgága fickót, aki ki-be járkált, s olyannak látszott, aki mindenkit ismer. Egyszer csak a fiatalember (mert az volt, még ha meleg is), kissé eltávolodott a tömegtől, s egy teherautó felé sietett. Yuki a nyomába szegődött.

A fickó megállt a jármű előtt, s kulcsaival zörögni kezdett. A lány megállt mögötte és megkocogtatta a vállát.

- Jó reggelt, uram. Meg tudná mondani, hol találom Piszok Mick-et?

Az megfordult, s a kocsinak hátrált. Yuki maszk nélkül, vicsorogva állt előtte, kezében az ollóval.

- Nos? Én türelmes vagyok… egy darabig.

Némi győzködés után a fickó hajlandóvá vált, hogy kihívja Mick-et. A lány megfenyegette, hogy ha nem segít neki, akkor elkapja és élve feldarabolja. És meg fogja találni, akárhol legyen.

Akkor várunk – gondolta, és leült egy padra, szemben a bárral. Hajnalodni kezdett. Végül feltűnt a fiatalember, nyomában Piszok Mick. Nyomban felismerte a széles vállakat, a busa arckifejezést és a vastag bikanyakat. Haja némiképp megőszült a hét év alatt.

- Ön keresett?
- Igen – állt fel Yuki – Beszélgetni szeretnék önnel, lehetőleg négyszemközt.
- Menj, William – intett Mick a fickónak, aki, mint a villám, elsietett – Mit szeretne, hölgyem?
- Sétálgassunk közben… Emlékszik még egy hét évvel ezelőtti gyilkosságra? Egy kislányt többszörösen megerőszakoltak, szadista módon megkínoztak, és a folyóba hajítottak, ahol megfulladt. Emlékszik?
- Maga nyomozó? Nincs semmilyen bizonyítéka, ártatlan vagyok – Mick gyanúsan méregetni kezdte a maszkos nőt.
- De van. Egy szemtanú.
- És ki lenne az?

Ekkor már messze a fák között jártak.

- Én – majd Yuki letépte maszkját. Szeme feketére színeződött, felhasított szája vicsorba torzult. Mick hátratántorodott.
- Az nem lehet… De hiszen meghalt…
- Így van. Meghaltam. Különben hogy lennék ilyen? – nézett rá, majd hirtelen torkon ragadta a nálánál másfél fejjel magasabb bűnözőt és egy fához lökte – Most nem megyek végig a hagyományos kérdezgetési procedúrámon, ha nem bánod. Tudod, zavarna, ha esetleg a mérhetetlen szerencséd életben tartana. Szóval… Ne fészkelődj már annyit – szorította meg kissé a delikvens nyakát -, épp csak kicsit jobban fájni, mint nekem, amikor megöltél.

Elővette az ollót, s egy hirtelen mozdulattal belemerítette a félig kinyitott, 25 centis pengepárt a férfi gyomrába. Mick összerándult, szájából vér kezdett bugyogni. Yuki összezárta a szövetollót, s a pengék két csigolya között átvágták a gerincet.

- Nyugi, mindjárt kész, csak még kettéváglak – mondta a nő kegyetlen hangon, majd kihúzta az ollót és folytatta a rángatózó test megfelezését. Nem tartott soká, és már csak Mick felsőteste „állt”, deréktól lefelé már a földön hevert. Yuki gondolt egyet, s odaszólt a haldoklónak.
- Egy másodperc türelmet kérek – majd alig egy szempillantásra eltűnt a semmiben, hogy aztán ugyanott álljon, ugyanúgy tartsa Micket, de olló helyett immáron egy vadászkés volt a kezében. Nemes egyszerűséggel átdöfte a férfi torkán és felszegezte a fára. Már csak egyvalami volt hátra.
- Széles mosolyt! – vihogott fel, majd ollójával kihasította egykori gyilkosának száját. Aztán a hullával csinált egy szelfie-t.

William örült, amikor végre hazaért. A liftből kilépve azonban mintha lépéseket hallott volna maga mögül. Megfordult és elsápadt.

- Ne haragudjon, de… szép vagyok?

Előző oldal Koi