Megfestett romantika...

Szépirodalom / Versek (599 katt) Alkony
  2016.05.05.

Most egy ördögöt festek a falra,
s mellé egy angyalt a tűzvonalba,
hogy legyen, aki oltsa a lángot.
Föléjük lebegő csatabárdot.
Érezhető a kész hadviselés.

Ablakot csukok és ajtót zárok.
Villámot szórnak a pillantások.
Vihar lesz tán... kő, kövön nem marad.
Tűz és vízözön... az ég leszakad.
Hinnéd e, nincs párbaj... összetűzés.

Átírják a drámát? Alkut kötnek.
Áldomást isznak... csak ücsörögnek.
Én alkottam ezt a furcsaságot?
Angyalomra ad viharkabátot
az ördögöm... és micsoda zenész!

Gitárt penget a démoni művem,
kacag az angyal hozzá derűsen.
Most jövök rá, hát ezek barátok...
nekem festenek... reményvirágot...
s hajnalra mindkettőnek nyoma vész.

Előző oldal Alkony