Villanások...

Szépirodalom / Versek (797 katt) Alkony
  2016.05.03.

Anyám keze... könnye, mosolya...
Karjában elringatott álom.
Betakar. JÓ ÍGY... most nem fázom.
Mesél, s palota a kis szoba.
¤
Miért? Mennyi? Hányszor és merre?
Világot rengetne képzelet.
Elemzek rímet, sorvégeket.
ÍGÉRET a felmondott lecke.
¤
Hol a vázlat? Letörölt tábla.
Tövisek tépnek, szúrós ágak...
s illata sincs vörös rózsának.
Kísér egy KÖD különös árnya
¤
Szemembe néz. Miért HAZUDIK?
Fölöttem áll... Értenem kéne.
Nem vagyok jó a hízelgésre.
A plakátot folyton átfestik.
¤
Aprócska keze az enyémben,
érzem, ahogy vele születek.
Most és MINDÖRÖKKÉ FÉLTELEK,
súgom a nap minden percében.
¤
Pihenni kéne... csak egy kicsit.
ÉREZNI végre a nyár ízét,
csak egy kis nyugalmat és békét.
Ki írta a sors szabályait?
¤
Lüktető ér... Van TŰRÉS határ?
Mennyit bírnak a vékony falak?
Meddig visszhangzanak végszavak?
Nincs, nem létezik a kék madár.
¤
Hat a méreg, üres a pohár.
BÚCSÚ íze kékült ajkakon.
Nincs helyem még a túloldalon.
Az én tavaszom, nekem ez JÁR...
¤
Elmondanám, de nincsen rá szó.
Mikor azt érzed hazaértél...
Eggyé válik ÚJRA a két fél...
Nem emlékszem, de tudom, hogy jó...
¤
Ez a CSEND völgye. E világi,
mégis olyan más... SZELÍD vadon.
Sorvad itt a letett bánatom.
VELED ÉLNI tanulok. LÁTNI.
¤
Mondaná még, de már nem értem...
drága, jó apám még megölel...
Itt tartanálak... Nem érlek el.
Megfagyott az utolsó mosoly.
¤
Anyám keze... gyönge, törékeny.
"Kinek kell fiam már az ÖREG."
Sírkőn nincs dátum. Félkész szöveg.
Meséljek? Könny csillan szemében..
¤
Itt vagyok... "Anya!" Valaki hív.
SZERETETEM végtelen tenger....
s tudom, majd elmosódok egyszer,
mint az a homokba rajzolt szív.

Ilona Zagyi Gáborné

Előző oldal Alkony