LFZO (13/21) (2006-7)

A jövő útjai / Novellák (892 katt) Rohadék
  2010.12.09.

13.

- Az egyetlen ritmus szív dobogása volt. Ennek utánzása a következő lépcsőfok, a kultúra kiegészítése. Zene. Érzelmek kinyilatkoztatása. Életjeladás. Más tárgyak más hangot adtak ki. Mint ahogy az emberi hanxál is képes volt sok, jól elkülöníthető hangot kiadni. Először csak utánzás volt, de ez kevésnek bizonyult. Senkinek nem állt érdekében, hogy ezt visszafogja. Fejlődött, mert így van megírva - mert ez kiszámítható volt. Már csak össze kellett kötni őket. Az összes eddigi tulajdonságra szükség volt, hogy következő lépcsőfokként az írás, vagyis a jelrencer megalkotása, mint a komminikálás mindenki által megérthető dolga. Amit az öregebb már tudott, vadászat, földművelés, gazdálkodás, szokások, vagy akármilyen más tapasztalat, az ezzel (is) átadható egymást nem ismerőknek is. Iskola. Ahhoz, hogy ez megfelelő méretben terjedjen, az emberek közösségének jelentőssé, befolyásolóvá kellett válnia. Eltartott egy ideig, de nem tudott nem létrejönni. Végül mégiscsak kialakult, nem volt mese. Szinte nem is akarták, nem is tudták, hogy akarják-e vagy nem, de már ott volt, és a függőjévé váltak. Különböző életkörülmények különböző felfogású embereket gyártanak, különböző nézeteket...
- Közhelyek. Közhelyekről beszél. Szimpla történelem. Fellapozott egy általános iskolai könyvet, és bemagolta?
- Én a Maga helyében elkezdenék a sorok között olvasni. Nem érthetjük meg dolgok mikéntjét, ha nem ismerjük a kialakulását. Miért háborúznak az emberek a mai napig? Az ember legalább annyira harcias természet, mint amennyire szelíd. És még ott vannak az anyagi okok is. Egyesek jól keresnek vele, ha állandó háborúcítanak az emberek ellentéteire építve. Gondolok itt vallásra, vagy akármire. Afrika...
- Azt hiszi, olyan jó emberismerő?
- Már mondtam, hogy én nem hiszek, hanem tudok. Én (merem állítani) a legjobb emberismerő vagyok.
- Nagyképű.

LFZO belenézett a tükörbe, mintha vizslatná, jól borotválkozott-e meg.

- Nem is olyan nagy.
- És a humora is furcsa.
- Nekem legalább van.
- Na persze. Fogja már be.
- Mostanában eléggé megkeseredett. Maga ettől sokkal szelídebb volt.
- Semmi köze hozzá - bámulta az elsuhanó fákat a lány. Keze akaratlanul is a hasára tévedt. - Nem értem, mit keresek itt - mondta csendesen, némi hallgatás után. - Nem értem, miért nem tudok úgy ragyogni, mint régen. Mióta meghalt Vándor...
- Elő fog kerülni.
- Igen? - csillant fel a lány szeme. - Mikor? Hol?
- A legjobbkor.

Újra a fák. Madarak az égbolton. Ácűrődő zöldes fények az ágakon. Eszter bekapcsolta a rádiót.

- Nem baj, ha hallgatok valami zenét?
- Magától veszi el az időt. Nem érünk a városba, míg be nem fejezem a történetet, és nem válaszolok a kérdésére. Folyamatosan hajtok, de csak történet befejezésénél érünk a város határához. Úgyis mondhatnám: kocsikázunk egy Curt.
- Akkor meg folytassa, mert már tényleg nagyon unalmas. Már ráment 40.000 karakter eddig csak a Maga bevezetőjére.
- (Az jó, az már a könyv fele.) Örömmel hallom, hogy szemtelensége továbbra is példátlan. A Föld tehet egyebet, mint kering a Nap körül? Nem. Így hát az évszakok változhatnak-e másképp, mint ahogyan? Nem. Az idő hatalma a mozgásban mutatkozik meg. Ha nem mozogna a világegyetemben semmi, nem lenne idő sem, nemde? Ergo abból kell kiindulnunk, amink van. Van mozgás, ezért van esemény. A mozgás megállítható? Általánosságban véve nem. Ha a mozgás általánosságban véve nem megállítható, mi következik belőle? Hogy a mozgás attól mozgás, hogy mindig valami történik, ami ezt elősegíti. Kétszer ugyanaz nem történhet meg, ezért mindig másnak kell megtörténnie. (Minden csak ecer tud megtörténni abszolút ugyanúgy - és ha már mindenhogy megtörtént, és nem áll meg a mozgás, elölről kezdődik. Tart, ameddig tart. Néhány milliárd év.) Így lesz az ok és okozat, mert az egyik mozgás elősegíti a másikat, ami az előző mozgás nélkül nem tudott volna létrejönni. Ez a fejlődés. Miért alakultak ki különbségek az állatok között? Máshol éltek, más körülmények között. Miért voltak más körülmények? Mert nem lehet mindenütt ugyanolyan körülmény.
- Vagyis a különbség létrejötte megállíthatatlan... volt.
- Valóban. Rasszok keletkeztek, már tudjuk, hogyan és miért. Ez csak akkor nőtte magát problémává, mikor az ember civilizálódni kezdett. Mivel vált az ember civilizálttá? A csoportos kultúrájának rendeltetésszerű használatával. Sámán, vagy pap - ugyanazt a feladatot végzi: terelni a birkákat, ahova ő jónak látja. Vajon megállítható volt-e, hogy a papok és egyebek uralkodjanak, és befolyásolják a gondolkodást?
- Igen.
- Nem. Ez is egy szükséges lépcsőfok. Volt. Sokáig tartott, míg az ember ezen túl tudott lépni, persze ezt is csak egyének tehették meg. Itt egy csomó közhely jön, ami ezerszer lerágott csont már, de kikerülhetetlen. A társadalom szolgálta a puszta életet, de aki ezzel nem elégedett meg, az volt az egyén. Mindenki, aki a társadalmon kívül áll, nem normális, másszóval őrült. Ergo Egyéniség volt. Felrázta a világot, a hatalom (fenntartása érdekében) a soronkívüliséget pusztulásra ítélte. Nem tudott róla, hogy csak egy szabálysornak engedelmeskedik, a „többség dönt”-nek. Ennek érdekében kiszámíthatóan és elkerülhetetlenül megteszi, amit kell. Tehetne-e másképp?
- Hát persze, hiszen tud gondolkodni.
- Gondolkodni tud, de előre megírt programja ellen cselekedni egy gép: nem. Eszébe sem jut, mert ha eszébe jutna egyáltalán, azonnal egyénné válna - átesik a ló túloldalára.
- Tehát Maga egyén.
- Nem vagyok egyén. Egyenlőre. Viszont tudom, hogy... - csuklott el LFZO hangja.

Eszter érdeklődve nézett rá. Már nem érzett ellenszenvet, de az ellenkezőjét sem. Inkább közöny, sorsába beletörődés bújt mozdulataiba. Egy hídon mentek át, amely egy vastag folyón vezetett keresztül. A távolban halvány szürkeségben feltűntek a város körvonalai. LFZO azon arcán, amit a lány nem látott, egy könnycsík futott végig. Észrevétlenül letörülte, csak ezután folytatta.

- Miért termelt az ember földből? Miért vadászott? Miért szeretett valakiket, vagy valamit, és miért gyűlölt valamit vagy valakiket? Miért tartott rabszolgákat? Miért sírt? Miért alakított olyan, emberi sorsokat befolyásoló sorsokat, melyekben a jómódúak akarata érvényesül a komplett történelem folyamán, az elejétől napjainkig, és az emberiség végéig? Miért alakult ki az írás? Miért lehetett az írás révén kevés dolog megtanulásával sok tudást szerezni? Miért volt a retorika a közvélemény befolyásoló eszköze bármikor is? Miért alakultak ki az utak, amelyek az írás hatalmát segítették? MIÉRT VOLT A VILÁGEGYETEMBEN ABSZOLÚT BÁRMI? - nézett a lányra ijesztően, hangját megemelve. Az autó utasterében elsötétültek a vonalak, LFZO arca felfoghatatlan érzelmet árult el. Az meg rémülten hátrált tőle, a kocsi ajtaja felé. Egy végtelen hosszú pillanatig le volt dermedve, de eszébe jutott a válasz.
- Mert... mert... azért, mert nem tudott másképp történni.
- Megérkeztünk a városba - jegyezte meg halkan az orra alatt a férfi.

Előző oldal Rohadék