Vadalma

Szépirodalom / Novellák (823 katt) Craz
  2010.12.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/12 számában.

A sziklaszirt fürdik a nyári nap fényében. Az égen úszó felhőket nézed, amint lassan tovasodródnak. Friss szél kap hajad után, játékosan táncoltat egy tincset.
Almát eszel, majd eldobod a csutkáját.
Kinő, fa lesz belőle. Mosolyod csak nekem szól, és a pillanatnak.
Furcsa hangulat érint. Miközben átölellek, hagyom, hogy az érzés magával ragadjon. Édes. Mint csókod íze.

……………..

A sziklaszirt fürdik a nyári nap fényében. Az égen úszó felhőket nézem, amint lassan tovasodródnak. Friss szél ébred a lenti erdő felől, játékosan táncoltatja az ösvény melletti almafa ágait. Apró, pirosodó gyümölcsök integetnek felém, leszakítok egyet.
Rég jártam erre, tizenvalahány éve is annak. Elindulok a közeli forrás felé, megkeresni azt a helyet.

…………….

Itt vagyok, azon a helyen. Egy kis szelete a világnak, de annál többet jelent. Tizenvalahány éve itt szeretkeztünk.
A fenyők megnőttek, de a fű ugyanolyan.
Furcsa hangulat érint. Miközben az almába harapok, hagyom, hogy az érzés magával ragadjon.
Keserű.

Előző oldal Craz
Vélemények a műről (eddig 2 db)