Ébredés

Szépirodalom / Versek (1073 katt) Koi
  2016.04.06.

Fűkasza énekesi hangja zúgott a fülemben,
Én meg az ágyon felébredten, töprengve ülék meg.
„Mért oly az emberi lét, nézve jól, mint egy menetrend?”

Dőltem bal, s jobbfele, piszkáltam kockás papucs orrát,
Kócos a reggel, talán fél öt környéke, az órám
Épp odaindula négy húsz irányán. Fenemód búg
Még a felébredet. Lomhán, de új napom indult.

„Mért van, hogy ember, ha él, semmin csüggvén, vakon kémlel?
Hogyha elélte a létét, miért hisz a mennyben,
Eddig, ha arra se nézett, s hitetlenül élvén,
Megcsufolá, miben állítja: hiszi, s úgy él?
Meghasonultan nem, így sohse élhetek, mindég
Állj meg egy hitben, nem térhetsz le, masszivan állván…”

Zeng a fejemben… Kis fény villan hajnali konyhán.

Előző oldal Koi