Cim nélkül...
Távolból kémleli a régi otthonát
Kis kezével szoritja maciját
Szeme megakad egy sötét romos házon
s egy félig kidölt haldokló akácon
Itt élt...
Ez volt az ő otthona
Még nem kezdetét vette
egy örült gyilkos ostroma.
Emlékei cikáznak
a sötét éjben
Apró lábacskája tocsog a
Kiontott vérben
Homályos képek
Vetitődnek a tájra
Ott fekszik előtte a halott bátya.
A gyilkos meghúzza a ravaszt.
Ezzel vérvörösbe öltöztetve a tavaszt...
Márcsak saját magát kémleli
Élete utolsó perceit nézheti
Ahogy apró lába tocsog a vérben
s ahogy szakadt ruhája libben a szélben.
Hallja szívének halkuló dobbanását
és a földre hulló töltény koppanását...