Gyilkosok kora II/8.

Fantasy / Novellák (496 katt) anonim88
  2016.03.26.

- Leiszom magam egyedül! – ezen szavak mellé ráadásként még egy szúrós pillantást is kapott Timet búcsúzóul. Megállt, tudta, ilyenkor jobb őt magára hagyni.

Damien elhagyta felsővárost, felkereste kedvenc piactéri kocsmáját, a Kék Tündért, ahova azóta járt felejteni, hogy az eszét tudta. Most azonban hiába a piactér félhomályos, idilli képe, az elhagyatott utcák festői szépsége, a kocsmából kiszűrődő mulatozás hangja, a hűvös szél cirógatása, őt egyre csak a harag marcangolta.

- A Teremtőre! Mégis miért kell egy rohadt bálban vesztegetni az időmet, mikor az igazán fontos dolgok keleten történnek?
- Miféle fontos dolgok történnek arra? – szólította meg egy vidám, öreg hang.

Mogorván odafordult, két magas lovagot pillantott meg, lakkozott, szürke páncélban, mellvértjükön egy festett gyémánttal, aranyszegélyezett, szürke köpenyük vidáman táncolt a lágy szélben. Hirtelen felpattant, egy tisztelgéssel köszöntötte a lovagokat.

- Szabad ez a hely, fiú? – szólt az öreg egy szelíd mosollyal.
- Igen, sir! – kiáltotta zavarában, majd gyorsan visszatért eredeti hangszínéhez. – Gyémántlovagoknak mindig van hely az asztalomnál.
- Hé, én ismerlek téged! – szólt a másik. Megpödörte vörös bajszát. – Te Ben Thorne fia vagy. Mi is a neved?
- Damien, sir!
- Én Hector vagyok, ez a nyurga öregember itt mellettem pedig Lethar.
- Üdv! – intett Lethar.
- Szóval, mi is történik keleten? – érdeklődött Hector.
- Banditák. Embereket rabolnak.
- Keleten? Ebben biztos vagy? – felvonta bozontos szemöldökét. – Arrafelé a sziklás partvidék miatt csak a városban tudnák hajóra tenni őket, azt pedig a városi őrség sosem hagyná. Legyenek bármennyire is korruptak, azért a rabszolgaságot az ő gyomruk sem veszi be.
- De a jelentések…
- Azok csak elterelések – vágta rá határozottan. Előredőlt, sejtelmes hangon folytatta. – Egy új ellenség tűnt fel a vidéken, fiú. A Végzet Prófétái. Igazán veszélyes szarháziak, akikkel jobb vigyázni. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, az egész banditás dolog csak mese, amivel el akarják vonni a figyelmünket az igazán fontos dolgokról.
- Ami?
Hector hátradőlt.
- Azt sajnos nem tudjuk, legalábbis egyelőre. Ma egy kis lazítás, aztán holnap ismét belevetjük magunkat a nyomozásba.
- Te is lazítani jöttél, mi, Damien? – Lethar kuncogva oldalba bökte. – Egy kis éjszakai szórakozást keresel? Melyik tetszik? Az ott? – az egyik pincérnőre mutatott. – Nem rossz, nem rossz, bár én inkább azokat szeretem, amelyikeknek olyan hegyes fülük van. Csak belenézel azokba az ártatlan, zöld szemekbe, és elhiszed neki, te vagy az első, még ha kurva is.
- Mi?
- Ezt szeretem én ebben a helyben. Ha van elég pénzed, bármelyiket megveheted éjszakára.
- Nekem sajnos nincs elég – sóhajtott Hector. – Ma éjjel az asszonnyal kell beérjem.

Damien nem akart hinni a fülének. A Gyémántlovagrend a király elit lovagjait foglalja magában, Ferelden legjobb harcosai ölthetik csak magukra ezt a páncélt. Talán a körülöttük kialakult mítosz miatt, de mindig úgy képzelte el őket, mint valami emberfeletti lényeket, akik szellemileg, fizikailag, és erkölcsileg is az átlagember felett állnak. Erre most itt ül kettővel, akik kurvákról beszélgetnek, mert hogy arról beszélgettek. A Kék Tündér valamennyi felszolgáló lánya prostituált, sőt ez az egész hely egy bordély. Damien pontosan ezen okból kifolyólag ült a terasz legtávolabbi asztalához, hogy amennyire lehet, távol tartsa magát a fertőtől, de úgy tűnik, az mindenképp rátalál.

- Na, mit mondasz, kölyök? Befizesselek valamelyiknek? – faggatta tovább Lethar.
- Sosem alacsonyodnék odáig, hogy ezekhez nyúljak! – felelte egy fintorral.
Hector kurta pillantást vetett rá.
- Voltál te már nővel, fiú? Áh, hahaha! Ne is válaszolj, a tekinteted mindent elárul! Na, majd ha megunod, hogy magadnak rángatod, próbáld ki egyikükkel! Ezek a lányok olyanokat tudnak, amit el se tudnál képzelni! Egy éjszaka valamelyikükkel és a véleményed örökre megváltozik.
- Nem érdekel – hangjában nyoma sem maradt a korábbi tiszteletnek. – Nekem csak egy nőre van szükségem, s ha kell, életem végéig várok rá.
- Óh-hohó! – hallatta krákogó nevetését Lethar. – Szerelmes a fiú! Ezt aztán győzködheted!
- Egyszer csak felnő, aztán rájön, a világ nem olyan, mint a lovagregényekben – legyintett Hector.

Damien felállt, köszönés, vagy akár csak egy biccentés nélkül faképnél hagyta a két lovagot. Csalódottság és harag kavargott benne, amiért példaképeiről kiderült, ugyan olyan közönséges állatok, mint a magukat nemeseknek nevező söpredékek. Célját tekintve még elszántabbá vált. Eddig csupán két okból akart Gyémántlovaggá válni. Először is, mert Castiel is erre vágyott, és legyőzni őt mindennél többet ér. Másodszor, mert akkor földet szerez, vagyont és hírnevet, ami talán elég ahhoz, hogy szerelme beteljesüljön.

Előző oldal anonim88