Laurához (szonett)
Található-e a Földön szebb ékkő?
Fürtjei, akár az éjszaka leple,
Hűs takaró: könnyed, s vigyázva enyhe.
Pihe szépség a NŐ!... DE mily´ vétség Ő?
Szívembe fúródó törékeny véső...
VAGY Te!... Ki tőlem mindig folyton menne...
Távol, s messze... lassan, végleg felejtve...
Engem... mert jönnek a Holnapok... s késő...
De én rólad lemondani nem tudok!
Zafír várad én mindvégig ostromlom.
Én úgy is a végén sikert akartok!
Ó, Te vagy minden tettemre az okom.
Nálad nagyobb jutalmat nem kaphatok.
Ha nem látom Gyönyöröd, haldoklom...
