A hetedik epizódról, rajongói szemmel...

A jövő útjai / Star Wars (688 katt) Homoergaster
  2016.02.21.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/1 számában.

Eltelt némi idő a premier óta, és a különböző vélemények kereszttüzében a sajátom is egyre markánsabban kondenzálódik már. Ennek okán elhatároztam, hogy megvédem a filmet azokkal a véleményekkel szemben, akik túl sok tudással, túl nagy elvárásokkal – a Star Wars univerzum eddigi szabályai és törvényszerűségei híveként – és a saját szóhasználatomban ókonzervatív fanként nem tudják elfogadni ezt az alkotást. Bevallom már azon is meglepődtem, amikor először találkoztam ezekkel a vérömlenyes-vitriolos hangokkal. Mivel a Jar-jar Binks jelenség súlyos trauma volt anno a közösségnek, amit maximálisan tudtam érteni, noha nem teljesen osztottam, a negatív felhang fokozta megütközésem egy olyan film esetében, amiben még csak hasonló sincs. Ellenben ez a film maximálisan kiszolgálja az előzmény trilógia megszenvedőit, a hagyományos Star Wars feelingre vágyókat. Hiszen a Klón háborús gagyi dömping óta arra várunk, hogy TIE vadászok és X-szárnyúak cikázzanak lélegzetelállító manőverekben vadul lövöldözve. Nem beszélve a Millenium Falconról! Most megkaptuk! Egyeseknek ez mégsem tetszik, és túlzott „szakmaisággal” szedik szét a 2015-ös év filmjét.

Először is, a régóta várt folytatásnak nincs szüksége sem felvezetésre, sem magyarázkodásra, hiszen a csillagháborgás alapjait még azok is ismerik, akik nem láttak egyetlen epizódot sem. Abrams ezt ki is használja, nem is hernyózik, belevág a sűrejébe. Az interneten olvasható megállapítással, miszerint ez a film egy ráncfelvarrott 4-ik ep., egyetértek, és nekem ez semmilyen problémát nem jelent. Nekem az jelentette a problémát, amikor Lucas a teremtő, már ikszedjére nyúlt bele a klasszikus epizódokba, fennen hirdetve, hogy: Ez az igazi, így marad most már! Az igehirdetés hamis volt, csak a kassza csörgött. Közben pontosan tudjuk, hogy még vannak kimaradt jelenetek, amit szeretnénk látni, ha másként nem, a legújabb kiadások extráiban, a kimaradt jeleneteknél. Ez vonatkozik mindhárom eredeti filmre.

A hetedik résznél is érzékelhető, hogy vannak jelenetek, amiket leforgattak, és kimaradtak. Ugyanakkor Darth Maul egy filmes pályafutása annak idején sokkolta a közönséget, és bár minden tiszteletem Max von Sydow-é, de bizonnyal oka volt, hogy csak ilyen röviden látjuk, noha a főcímben ennél jelentősebbnek tűnik. A 7. EP belecsap a lecsóba, ad a Star Wars életérzésnek úgy, hogy közben az eredeti filmekre utalgat! Lehet azon vitatkozgatni, hogy ezek a villanások mennyire erőltetettek, vagy nem. Személy szerint ezeket a direkteket nagyon élveztem, egy olyan közegbe helyezve, ami a klasszikus alapokon valami új. Nem lehet visszahozni azokat az időket, amelyekben az eredeti trilógia forgott, ez nyilvánvaló. Haladni kell a korral!

Az egyik kritikus pontja a filmnek a sztori. Kétségkívül nem nagy durranás, de én a Sithek bosszúja, de még inkább a Klónok támadása erőltetett dramaturgiájának emésztgetése után ezt üdítő élménynek éltem meg. Bizonyos, hogy a ‘77-es eredetihez képest ez a rész nem a történetével nyűgöz le, de láttunk már ennél rosszabb fantasyt is, sci-fi-t, sőt, hogy a rokon műfajt se hagyjam ki, az űroperett műfajban, a ‘980-as Flash Gordont még a Queen zenéje sem tudta megmenteni, annyira rossz. Miközben a rendező a kor technológiáját alkalmazta a Star Wars hagyományos hangulatát idézendő, maketteket-bábokat épített, és nem digi kamerával forgatott. Ez időnként hibaként, időnként előnyként látszik is a filmen. Az eredeti, felújítatlan trilógia nagy rajongójaként ezekkel semmi problémám!

A Lidércfény tagjaként vitáztam tagtársaimmal az eddigi elfogadott törvényszerűségek és szabályok – Lucas univerzumának működési elvei – felrúgásáról. Ez nem lepett meg, már a kezedet kezdetén, amikor a Disney megvette a Star Wars-t mindenestül, lehetett sejteni, és hangot is adtak többen neki, hogy az addig kőbe vésett szabályok és sorrendek valószínűleg borulnak, sőt lehet, hogy felejtős lesz az egész! Valószínűleg ez is fáj sokaknak, hogy nem a megszokott könyv és képregény folytatásokkal találkoznak az új filmben, mi több, ezek nagy részét az alternatív idővonalakra lehet száműzni! Kijelenthetem – szubjektíve –, hogy ezzel sincs bajom, már csak azért se, mert nagy rajongója vagyok az altereknek. Emellett pedig, midőn Lucas eladta a Star Wars-t a Disney-nek, lemondott arról is, hogy befolyással legyen annak jövőjére. A Disney még a tranzakció napján nagy feltűnést keltő bejelentése, hogy 7-8-9. EP, sokkolta a rajongókat, és Lucas korábbi kijelentései fényében – nem akarta elkészíteni ezeket, sejtette, hogy új, vadiúj idők jönnek. Nem is értem a meglepődést, csak emlékezni kellene erre.

Személy szerint úgy mentem be a moziba, hogy végre egy igazi Star Wars folytatás, ami értelemszerűen nem előzmény, tehát a dolgok benne használtak lesznek, sőt a birodalmi cuccokat kivéve lepukkantak, a tempó pedig gyors! Arra is el voltam készülve, hogy valami hajmeresztő továbbgondolást kapok, de ez az EP4 feeling sem jelentett problémát! Ez egy trilógia nyitó darabja, és ezért van az, hogy nincs vége. Abramsnak ugyanis nem kellett azzal a lehetőséggel számolnia, mint anno Lucasnak, hogy esetleg nem lesz folytatás. Ezért kerek történet a negyedik epizód, de az ötödik ugyanezért maradt nyitva, mivel arra készült, hogy folytatja! A reakciók egyik pszichológiai faktora lehet, hogy a 3. EP óta nagyot szólt a műfajban az ún. real sci-fi, ami olyan képi világgal operál, mint a mai, vagy közel hasonlóval. (Pl.: Gravitáció, Apolló 8, Marsi, vagy az Ex machina) Ebben a közegben talán nem úgy jött át sok minden egyeseknek, mint a real sci-fi térhódítása előtt... Nézzünk pár dolgot, amit kritika ért, és nekem is van róla véleményem.


Halálcsillag-Csillaggyilkos

Ennél a műtárgynál a Birodalom, vagy az Első Rend aktuális szuperfegyverével kapcsolatban szeretném deklarálni, hogy a mindenféle gazdasági-banki elemzők sürgősen hagyják el a fedélzetet, mivel sem a Birodalom, sem a régi Köztársaság galaktikus méretű pénzrendszeréhez nem értenek, akárhány „szuper” közgazdasági diplomájuk van! Ezt a saját kis kék bolygónk közgazdasági állapotaiból vezetem le... és szerintem bárki könnyűszerrel szintén megteheti. A banki elemzők, és más nyakkendős majmok általában a liberális modell hívei, tisztelet a kivételnek, akiknek fingjuk sincs egy erős központi vezetés gazdasági vonaláról – röviden egy diktatúra pénzügyi struktúrájáról, mivel az agyonszponzorált ösztöndíjukkal mást tanultak. Nem csak azért el a kezekkel a halálcsillag, vagy más monstrum árának számítgatásától, mert a Császár, vagy Darth Vader aligha adna a véleményükre, hanem azért is, mert sem a sci-fi-ben, de még inkább a fantasyben nem szokták aggályosan számolgatni mi mennyibe kerül, sem azt, mennyi időbe telik!

Egy szuperfegyver kivésése egy bolygóból x idő, egy halálcsillag felépítése is, mindig annyi, amennyit a történet kíván. Ez nem szabályszerűség, szokás! A fantáziavilág, azért fantáziavilág! Ott minden lehetséges! Ezek a világok a saját szabályaik szerint működnek, sőt ezekkel is ellentmondásban sokszor! Úgyhogy az elemzők húzzanak vissza a film bevételének elemzéséhez, a Csillaggyilkost és a Halálcsillagot meg hagyják békén! Akinek még ezután is problémás egy bolygó méretű fegyver építése, annak figyelmébe ajánlom a Halálcsillagregényt! Jó olvasást kívánok!


Han Solo halála

Solo kapitány élete és esetleges halála régi, neuralgikus kérdés a messzi-messzi galaxisban. Lucas mereven elzárkózott Ford minden ötletétől ezzel kapcsolatban. Most kiszabadulva a feltaláló szellemi védnöksége alól, azonnal elpatkol. Valahol, talán éppen Barta Zoltánnál olvastam, hogy a régi szereplők szerinte félszívvel vettek részt a produkcióban. Ha valakire, hát Harrison Fordra ez bizonyosan igaz. Ő már a Birodalom visszavágban azért lobbizott Lucasnál, hogy haljon meg Solo. Nem vitás, hogy a színész sokkal jobban szereti Indiana Jonest. A meghalásának módja sokakat piszkál, és valahol osztom ezt a véleményt. Elcsépelt, dramaturgiailag kiforratlan... igen, csak úgy, mint Anakin áttérése a sötét oldalra az EP3-ban, de őszinte leszek: Solo elcseszett halála nekem sokkal jobb élmény, mint az ifjú jedi áttérése.

Ha megtesszük, és összehasonlítjuk a két jelenetet, Solo halálának billen a mérleg. Igazából ez egy apa-fiú dráma, esetlegességével, félszegségével. Han Solo, a vagány űrcsempész téblábol az apaszerepben, és a karakter nem tud mit kezdeni az eltévelyedett fiával. Megpróbálja – Leia kérésére –, de tisztában van vele, amikor arra a fémhídra lép, hogy nincs sok esélye. Fénykardtól átszúrva eltűnik a fényben. Kissé szirupos, és Európa sokat háborúzott népei, meglehet, másként képzelik egy hős halálát, de... ez van...


Kylo Ren

Valahol a neten olvastam azt a találó megjegyzést, hogy az új főgonoszt Darth Vader megenné reggelire egy kis tejföllel. Tökéletesen igaz megállapítás. Kylo Ren alakja kiforratlan, és igazából egy hisztis gyerekhez hasonlít. Az is. Új szemszögből vívódik a jó és rossz között. Míg az eddigi filmekben a szereplők a sötét oldal csábítása ellen hadakoztak, az ifjú titán viszont a jó oldal ellen, ami folyamatosan vissza akarja téríteni őt! Nem semmi! Darth Vader összetört maszkjából próbál erőt meríteni. A dühöngéseit sokkal jobban elfogadom, mint az ifjú Anakin nyafogásait. Darth Vader óta mindenki azt várja, hogy egy maszkos gonosz torz és ocsmány. A hologram sith, Ren mestere tényleg az. Én nem osztom ezt az eltévelyedést, habár a fejszerkezetét én is nyálasnak érzem, viszont a színészi teljesítménye jobb, mint Christensené.

Itt jönnek a képbe a fénykard párbajok ebben a filmben. Most nem tudom felidézni, érte-e megjegyzés ezeket a részeket. Nem is számít, itt most az én véleményem következik. Az előzmény trilógiában az a rengeteg profi vívómester, előrehaladva a sorozatban egyre nyomasztóbbá vált. Felmerült bennem a kérdés, hogy lehet, hogy ezek a szuper harcosok egy szálig el fognak bukni? Mert el fognak, ezt tudtuk. A klónokba bekondicionált 66-os parancs persze egy frappáns ötlet, ám kissé sántít a szuperember Jedik elleni materialista lézertűz hatásossága, még akkor is, ha koncentrált és orv. Az erőhasználókat különben is nehéz meglepni, ezt számos regény is sulykolja. Nekem a mélypont a Klónok támadása kétségkívül látványos aréna jelenete. Ehhez képest Yoda „zöldborsó pattogását” el tudtam fogadni. Ezt a steril világot elsöpri a Birodalom... hál’ istennek!

A klasszikus trióban egy húsz éves, kései padawan, egy öregember és egy kiborg a fénykard-használók. Egy kezdő, meg két olyan figura, akik jobb napokat is láttak. A hetedik epizódban ismét az amatőröké a terep. Micsoda megkönnyebbülés! A fénykardcsaták esetlegesek, és láthatóan részt kér bennük a hadiszerencse is. Üdítő! Az első felhasználó női főszereplő persze erőérzékeny, és nem akadok fenn a varázstárggyá avanzsált, a Bespinen elveszített, most előkerült fénykard okozta látomáson épp úgy, mint azon sem, hogy milyen jól adja elő a csaj a kardozást. Hiszen egy jelenetben az erőből merít!

Kylo egyszer megállítja a lézersugarat, de miután megöli az apját, annak hű harcostársa eltalálja. Naná! Ha akarja a kedves olvasó, megmagyarázom a saját olvasatomban: egy nem kiforrott Sith tanítvány érzelmi zűrzavarában rés támad a védelmén, amit Csubakka ösztönösen kihasznál. A sérült Kylo, aki a sebét ütögetve a fájdalomból merít dühöt – ami a sötét oldal –, még jobb harcos, mint a szende lányka. Csakhogy vívódik a jó oldal csábítása ellen, a leányzó pedig a jó oldalban merülve el harcol! Részemről ennyi az egész, nem bonyolítom túl, mert fölösleges.


Csatajelenetek, űrhajók

Az ellenvéleményen lévők a látványos űrcsatákat hiányolják. Ja. Helyette kapunk látványos felszíni csatákat! Nekem bejön, ez is üdítően változatos, a rendező mindent beleadott. Itt is egyértelmű, hogy a fanoknak akart kedvezni Abrams. A 4., 5. EP látványos akcióinak újrája – „rázva, nem keverve” – remek móka, ráadásul új dimenzió. Még nem láttunk TIE és X-vadászokat légköri ütközetben. Szuper lett! Mint az is, ahogy az Ezeréves Sólyom szlalomozik egyik katasztrófából a másikba. A Sólymot sem láttuk még így repülni, Abrams nem sajnálta a CGI-t, ha kellett, és ez az egészséges szint, nem Lucas mesteré. Hálásak is vagyunk érte!

Nagy űrháborúk nélkül más a Star Wars, ez tény, de mind az Ellenállás, mind az Első Rend kevés hajóval rendelkezik... láthatóan. Az Első Rend esetében egyértelmű, miért, lefoglalta erőiket a Csillaggyilkos, és már nincsenek olyan lehetőségeik, mint a Birodalom idején, az Ellenállást érzékelésem szerint az újjáéledt Köztársaság nyálas politikusai csak megtűrik, mint szükséges rosszat. Visszatértünk a régi trió módijához: oldd meg kevésből, és ez a semmiből előugró giga haderőkhöz mérten, amik az előzmény trióban jönnek a képbe, határozottan jó.

Lehetséges, hogy személyem hibádzik – nem vagyok elég komoly, meg felnőtt, meg ilyenek –, de nekem a Starkiller felszíne elleni támadás régi vágyam teljesítette: a halálcsillag felszíne feletti csihi-puhi, csak még szuperebbül! Ez viszont nagyon kell egy Star Wars filmben! Van is benne! Hogy a következő részben mi lesz, nem tudhatom, jósolgatni meg nem merek.


A megtért rohamosztagos

Hát ezzel a figurával nem tudok én se mit kezdeni, legfeljebb elfogadni. Kábé úgy összegezném, hogy ez egy amerikai film, amibe muszáj legalább egy afroamerikait beletenni. Ha nem így tesznek, mindenféle baj lehet belőle, a legjobb példa erre az Egyiptom istenei c. film, amiben mindenki fehér. Lett is hajcihő belőle! Nem tudni, mi lesz vele a következő részben, lehet, hogy meghal, esetleg Baktába fürösztik, mint Luke-ot a Birodalom visszavágban... fogalmam sincs! Ezen a ponton hajlamos vagyok érteni a háborgókat, mert nekem is kissé rejtélyes, hogyan lesz egy kondicionált egyenhülyéből parancsmegtagadó-dezertőr, akit ebben láthatóan egy társa halála motivál... vagy ki tudja.

Lehet, hogy ő a Jar-jar Binks pótlék itt, de úgy érzem, azért ennél többről van szó. A közvetlen parancsnoka, az ezüstszínű rohamosztagos sokkal izgibb figura, mert női hangon szólal meg! Azért derékül hadonászik a fénykarddal, ami inkább csak szerencse, ami egyszer elfogy, még Han Solo szerint is. Neki aztán nagyon.


Az új robot

Új idők, új gépek. Az a helyzet, hogy eme kis gépezettel az égvilágon semmi bajom sincs, a legjobb úton van felé, hogy csatlakozzon a másik két ikonhoz. Droid téren nem látványos a fejlődés, csak kicsiben utazik a rendező. Igaza van. Az előzmény trió nyomasztó szuperkütyüi után jól esik lepukkant roncsokat látni, és mérsékelt fejlődést, ami az Első rend esetében sajátos helyben járás. Hol vannak már a spéci TIE vadászok, a különleges változatok? A dicső múltba vesztek. A guruló kis robot aranyos, elvagyunk vele, a gyerekek biztos imádni fogják.


A Millenium Falcon hiperrepülései

A Sólyom hiperugrással startol egy másik hajóból, valamint egy bolygó felszíne fölött ugrik ki a hipertérből! Súlyos bakinak látszik, megengedhetetlen áthágásának a Lucas univerzum törvényszerűségeinek. Létezik ekkora baki? Vagy direkt van? Én az utóbbira szavazok. Abrams nem hülye, rajongó. Tisztában van a Star Wars univerzum működésével. Ha ezt mégis áthágja, az csakis szándékos lehet. Nincs rá magyarázat egyelőre, hogy miért van ez, mit jelent ez. Viszont alkalmat ad rá, hogy hajmeresztő Falconos jeleneteket lássunk! Most először látjuk ezt a rozzant teherhajót kaotikusan startolni, és még kaotikusabban megérkezni. Először a homokot szántja, aztán az erdőt, meg a havat! Pazar képek ezek, ilyesmiket hiába keresnénk a klasszis trióban. Han Solo olyanokat csinál a régi madarával, ami ellentmond mindennek, amit eddig tudtunk... dehát Lucas eladta a Walt Disney-nek az univerzumát! Amint azt kifejtettem már, lehetett tudni, hogy dőlnek majd a kőbe vésett szabályok.

Bármennyire is kedvelem az Acélszárny alakulat hőstettét, ahogy kiugrasztották egy gravitációs mezővel Leia hajóját, a Tantive IV-et a hipertérből, ez most valami más! Lehet, hogy uncsi már, de nekem igenis tetszik ez a merészség, ez az újítási szellem... hacsak nem baki mégis. Mindenesetre én toleráns vagyok, és várok. Várok a regényre például, ami szintén szokatlan módon késik. Általában a regényváltozatban több háttérinfó van, reméljük most is így lesz.


Ha már itt tartok, akkor könyvek

A könyvespolcomon van néhány remekmű a témában, és van olyan, amit soha nem fogok többé elolvasni, ez van, szoktunk mi emberek tévedni. Az előzmény triónál például a Sithek bosszúja esetében szerintem jobb a könyv, mint a film, sőt az egész előzmény trilógia legjobb kötete! Pedig személyesen Lucas szólt bele nem egyszer az írásba, az alkotó szerint. A legjobb Star Wars regény, amit eddig olvastam, a 77-es eredeti, ez nem is vitás. Sok jó regény jelent meg, és rengeteg olvashatatlan. Elsősorban a Klónháborút untam meg. A legutóbbi ilyen csoda a „Sith nagyurak” c. könyv, Paul S. Kemp műve. A fiam két nap alatt olvasta el, én csak azért több idő alatt, mert közben dolgoztam. Vader és a császár közös kalandja, amiben az uralkodó hűségpróbának veti alá Vadert a Birodalom konszolidációja idején. Lenyűgöző könyv. Nyitott vagyok az új film okán megjelenő irodalmi csemegékre!


...és végezetül: Luke Skywalker

Értesüléseim szerint a rendező akkor vállalta el a film elkészítését, amikor a leghíresebb huszadik századi elnök nevét viselő hölgy feltette neki a kérdést: Kicsoda Luke Skywalker? Az addigi tétovázásból igenlés lett egyszeriben. Nem csodálom. A premier előtti legfontosabb kérdése a rajongóknak az volt: Hol van Luke Skywalker? A plakáton szerepel a neve, de nem látjuk, részt vett a promóban, de egyik előzetesben sem láthatjuk. Vad találgatások vették kezdetét. Megvallom töredelmesen, éltem a gyanúval, hogy Luke átállt a sötét oldalra, és ő a főgonosz a maszkban. Szerencsére nem így lett.

Ez a karakter úgy van jelen a filmben, hogy nincs jelen. Mivel már nem titok, hogy szerepel, de csak az utolsó percekben, ezért hagy szögezzem le: az első megdöbbenés után, nekem nagyon bejött a dolog. Ez a melodrámai intermezzo súlyosan felfokozta a befejezést. Az ilyesmi szokatlan ugyan a Star Warsban, de nem a filmművészetben és az irodalomban. Jó ugródeszka lehet a folytatásban Skywalker reakciója az egykori, elvesztett fénykardja láttán. Már ebben a filmben se semmi Mark Hamill zseniális, eszköztelen játékában az arckifejezése. Az idős Jedi a régi fegyvere láttán a Bespinen találja magát, látszik az arcán az emlékek cunamija. Azt kell, mondjam, hogy ez zseniális befejezés: hatásos, drámai és talányos. A filmet megtekintő néző pedig eszi a kefét: mit fog tenni, mondani Luke? Elveszi a fényszablyát? Vagy a lánynak adja? Kitanítja? Elküldi? Visszatér az ellenálláshoz? Mi lesz?

Fanként egyszerre bosszankodom, hogy két évet kell várnom a kérdések megválaszolására, és elismerésem fejezem ki a rendezőnek ezért a húzásáért. Mark Hamill az a szereplő, akivel valószínűleg többet forgattak, mint amit a moziban láttunk, és hogy ő ezt bevállalta, arról tanúskodik: ennek bizony nyomós oka van! Azt még nem döntöttem el, hogy a magyar szinkronhangja nagyképű nyilatkozatait szimpla átverésnek értelmezem, vagy ő csupán szinkronizált – tette a dolgát –, és aztán meglepődve látta, hogy Hamill meg sem szólal. A Luke Skywalker ügyet így tudnám összefoglalni: Ügyes!

Az előző két trilógia elemzésekor mindig kiemelik a hős útját, a mítoszok nyelvén szóló történetet, az erkölcsi mese mondanivalóját, meg stb... Ez mind igaz. Viszont a könyvekben, képregényekben, szerepjátékokban, a kiegészítőkben ez nem áll, ott más a Star Wars feeling, mégis ugyanaz. Hogy lehet ez? Szerintem úgy, hogy az esztéták, és egyéb megmagyarázók, ezt vizionálják bele, ezt sulykolják, mint egyfajta véleményterrort, gyömöszölik, hogy felcímkézhessék, holott ez nem csak egy értelmezésű kulturjelenség. Hogy pontosan mi? Mindenkinek más. Engem Darth Vader és a Halálcsillag fogott meg először, meg a TIE és X-vadászok. A hősöknek szorítottam, de a negatív figurák fogták meg a képzetem... meg a lézerfegyverek, fénykardok és űrhajók.

Az új film nem épít a régi mítoszokra... csak egy nem annyira régire. Arra, amit 1977-ben mutattak be az USA-ban. Az eltelt időkben már az a bemutató is mitikussá lett, nem hogy maga az alkotás, aminek képkockái akkor peregtek. Abrams csak egy mondát idéz fel, a ‘977-eset, a többi már automatikus. Hogy később, a folytatásokban mit kezdenek ezzel, azt nem lehet tudni, de hát megvárjuk, és megnézzük... nemde?

Ez a film felkavarta a kedélyeket, pró-kontra. Nekem tetszik az új ösvény! Ha az előzmény trilógia minden szörnyű túlzását és csúf botlását megemésztettük - így történt -, a rajongók napirendre tértek felettük, s elfogadták azokat – akkor ez is menni fog... idővel...

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)