Gyilkosok kora II/7.

Fantasy / Novellák (432 katt) anonim88
  2016.02.11.

Damien számára minden egyes Denerimben töltött nap hosszabbnak tűnt az előzőnél. Legszívesebben rég útnak indult volna, azonban hűséges fegyverhordozója, Timet Westhill tanácsára a kastélyban maradtak, mondván, a beérkező jelentések alapján leszűkíthetik a kört a banditák főhadiszállását illetően.

A tábor, amit korábban felszámoltak, nem volt több egyszerű megfigyelőállomásnál. Erre a helyet átvizsgálva jött rá. Sehol nem találtak se aranyat, se bármi értékes zsákmányt, mindössze néhány napra elegendő élelmet.

Várt, várt, egyre csak várt, de semmilyen érdemi jelentés nem érkezett, amit felettébb különösnek talált, ezért magához hívatta embereit.

- Készüljetek! Holnap hajnalban őrjáratra megyünk – szólt a rövid eligazítás.
- Nah, a főnök beleunt a semmittevésbe - jegyezte meg elégedetten Marik.
- Végre – felelte Drakon a nyakát ropogtatva. – Kezdtem halálra unni magam.
- Neked legalább nem kellett folyamatosan a hátad mögé tekintgetned – felelte Elioth. – A kastély tele árgus szemekkel, papnők, sőt, templárisok is megfordulnak erre. Nem egy kellemes hely egy kitaszított mágus számára.
- Merre akarsz járőrözni? – terelte vissza a témát Timet.
- Délnek, a Beríciai-rengeteg mentén.
- Végül is, a táborra is arra felé bukkantunk rá – gondolt bele Timet.

Tervét társai kitűnő örömmel fogadták, pontosan, ahogy várta. Az igazsághoz hozzátartozik, nekik nem igazán számított hova, csak menjenek végre harcolni. Épp készült kiadni az „oszolj!” parancsot, mikor a terem ajtaja kinyílt, s egy nem várt látogató lépett be rajta.

- Hova is mész holnap? – kérdezte egy mély torokhang. Ben Thorne állt az ajtóban.
- Apám! – hajtott fejet Damien jobb öklét mellkasához ütve. – Véget vetünk a banditák uralmának, hogy a konvojok és a környező falvak lakói újra békében élhessék mindennapjaikat.
- Nem épp ezt tetted múlt héten?
- Nem, apám. Amire mi lecsaptunk, az csak egy kis darabja a nagy egésznek.
- Ó? – vonta fel kétkedőn szemöldökét Ben. - Netán tudod is, hol ez a „nagy egész”?
- Hát… - kezdte kiszáradt szájjal -, vannak… feltételezéseim.
- Feltételezések? – ez jól láthatóan nem győzte meg apját. – Ezen feltételezésekre hivatkozva kívánod kivonni magad családi kötelezettségeid alól?
- Kötelezettségek? – nem értette, mire céloz ezzel.
- Hamarosan megrendezésre kerül az éves ostagari bál.
- Ostagari bál?
- A tavasz legjelesebb ünnepsége. A nap, mikor Andraste a megtérített törzsekkel szövetkezve vereséget mért az Impériumra Ostagarnál, ezzel felszabadítva Fereldent – válaszolta türelmetlenül. – Tán a történelem leckéiddel is elmaradásban vagy?
- Nem, apám, csak hirtelen nem…
- Nem érdekelnek a kifogásaid – legyintett türelmetlenül. – Én nem hagyhatom itt a feladataimat, ezért te, mint az örökösöm, fogod képviselni családunkat a bálon. Megértetted?
- De, apám, a banditák… - Damein egy pillanatra megfeledkezett magáról, azonban egy páncélkesztyűs pofon hamar észhez térítette.
- Ne merészelj visszabeszélni nekem, fiam!
- Sajnálom, apám – felelte lehajtott fejjel. – Részt veszek a bálon, ígérem.
- Helyes – bólintott szigorú, szürke szemekkel Ben.

- Ne csüggedj, Damien – vigasztalta fegyverhordozója, Ben Thorne távozása után. – Ha Gyémántlovaggá akarsz válni, nem elég, ha jól teljesítesz a harcban, támogatókra is szükséged van. Ez a bál egy remek alkalom a kapcsolatszerzésre.
- Ha ez kell ahhoz, hogy legyőzzem Castielt, hát legyen! – felelte összeszorított fogakkal.

Előző oldal anonim88