Visz a vonat
Hallgatom a mozdony csendjét,
nem zakatol, ahogyan rég.
A lámpák fényét figyelem,
mert az győz a sötétségen.
Nem könnyű ez az utazás,
de ha könnyű, akkor hálás.
Az élmények lerakódnak,
az egész csak emlék marad.
Hazaviszek hegyet-völgyet,
folyókból a tiszta vizet.
Továbbélnek otthon velem:
őket követi a szemem.
Szépek, frissek, sokszínűek,
nem látok én náluk szebbet.
A színűket hosszan őrzik,
a szellemük erősödik.
Élnek az én tudatomban,
látszik a hatásuk rajtam.
Visz a vonat, gyere velem:
te vagy a valóság nekem.