Nyomok után nyom
Rózsaarcú fehér galamb
turbékol egy kapu alatt,
zöld a rét, amelyen sétál,
örül, ha nyugalmat talál.
Ha lefekszik, és megpihen,
barátságot szerez pénzen,
van neki jó sok belőle,
adósságot nem enged le.
Sőt, a tőke kamatozik,
a gazdaság gyarapodik,
csoda az ám, bizony csoda,
hol él most: senki sem tudja.
Ha valaki megtalálja,
jó nagy összeg lesz az ára,
egy részét már most megkapja,
s elmarad az adóssága.
Ül csendesen szobájában,
öröm sír a nótájában,
táncolni ő nem tud erre,
elsétál a zöld mezőre.
Közeledik az aratás,
az arató legény mókás,
búzaszemet keresgélnek,
helyette aranyat lelnek.
Sárga napfény ragyog rájuk,
nagyon jól vág a kaszájuk,
az arató jól felkészül,
a kis galamb vele fütyül.