Fáklya
Szépirodalom / Versek (1034 katt) | TwinOfOne |
2016.01.07. |
S mint kiégett fáklya úgy pislákoltam,
Lelkem remegett minden szóban,
Mit szám elhagyott s félelem átjárt,
Csodával határos metsző pokolban.
Hiába szólt hangom, senki se értette meg,
Mily tűz, mi bennem oly fiatalon kerekedett,
S látomások, melyek minden éjjel gyötörnek,
Minden ébredéssel a fejembe törnek.
Előző oldal | TwinOfOne |