Gyilkosok kora II/5.

Fantasy / Novellák (492 katt) anonim88
  2016.01.06.

Fél órával Castiel csapatának érkezése előtt egy különös vendég tért be a Csupasz Csigába. Egy olyan figura, aki bárhol jelenjen is meg, azonnal felkelti a figyelmét az átlag embernek. A szájtátás azonban csak a pillanat erejéig tarthat, hisz amint észreveszik, az idegen tudja, őt bámulják, menten félrekapják fejüket. Ez valahol érthető is, elvégre senki sem szeretne felbosszantani egy kunárit.

Még, ha nem is élne a köztudatban az a sok monda a tengeren túli félelmetes, harcos kunári népről, K'roan akkor se vegyülne el túl könnyedén a maga két és félméteres magasságával, szürke bőrével, horgas, keselyűszerű orrával, valamint ijesztő, sárga szemeivel. Hiába vágta le szarvait, ez vajmi keveset javított az összképen.

Egy darabig elidőzött a kocsma bejáratánál, mire végre megtalálta társait egy sötét, félhomályos sarki asztalnál.

- Ennél jobban el se bújhattatok volna - morgolódott.
- Legközelebb kiteszünk egy táblát "Titkos orgyilkos találkozó a sarki asztalnál" - szólt gúnyosan Meurtier.
- Keh-keh-keh! Az elf jól mondja - nevetett egy férfi, akinek testét tetőtől-talpig kötés borította.
- Nevem is van, shemlen! - pattant fel a lány. Maximum százhatvan centiméter lehetett, vékony testalkata miatt egy törékeny lány látszatát keltette, azonban ez a látszat sokszor csalóka, különösen az elfek esetében. De mégis, ahogy ott állt a nagy izomkolosszus mellett, aki felsőtestén mindössze két vállpáncélt viselt...
- Ha fenyegetni akarsz, azt ne a kunári mellett tedd, mert így inkább röhejesen hat! - nevetett Lánglovag.

Meurtier pengéjéért nyúlt, de a mellette ülő fiatal fiú, Prosper, elkapta a kezét.

- Hagyd, kedvesem! - szólt lágyan. - Nem ér annyit.
- Igazad van - felelte belátón.
Prosper az újonnan érkezett társukhoz fordult.
- Mesélj valamit, K'roan! Hogy érzi magát a mi kedvenc kunárink Fereldenben?
K'roan karba font kezekkel leült, kihúzta magát, háta egyenesebb volt, mint a faragott szék támlája.
- Hogy érzem magam? - undor ült ki az arcára. - Mióta itt vagyok, nem láttam mást, csak értelmetlenséget. Az elfek a nyomornegyedekben, a kovács fia őrnek megy, az őr fia péknek, a nők fakanál helyett fegyvert forgatnak. Semmi sem olyan, mint amilyennek lennie kéne. Az embereknek a Kún tanításait kéne követnie, ahogy a népem is teszi.
- Hallottad, Halb? "Értelmetlenséget" - bökte oldalba Lánglovag a mellette ülőt, egy tagbaszakadt, félmeztelen, tetovált férfit. - Nagyon vicces, ahogy a nyelvünket beszéli a madárember. - Arra azért ügyelt, elég halkan beszéljen, nehogy K'roan meghallja.
- Te sem követed a néped tanításait - mutatott rá Prosper egy kaján mosollyal. - Ezért is száműztek, nem?
- Száműztek, mert elárultam a Kúnt, nem mert megtagadtam - felelte olyan magabiztossággal, mintha a kettő közti különbség bármit is számítana.

Egy hosszú hajú, borostás férfi az asztalra csapott, mire mindenki odakapta tekintetét. Előredőlt.
- Függesszük fel a kunári történelemórát, vagy vallástant, vagy bármi legyen is az, amiről most beszélsz, és térjünk a tárgyra!
- Keh-keh-keh! - hangzott a nevetés. - Nézzenek oda, Castillion milyen morci, amiért ő nem kapott külön feladatot, mint Blut és Velasco.
- Ami azt illeti, kaptam, mint ahogy ti is mind kapni fogtok.
- Tényleg, el is felejtettem! El kell rabolnod egy kislányt! Ez ám egy elitnek való feladat! Keh-keh-keh!
- Hö-Hö! Ez tényleg vicces - Halb nevetése inkább morgásra emlékeztetett.
- Látod? Még Halbnak is nevet. Pedig az nem gyakori - gyorsan kiejtett szavai csak még inkább fokozták a belé rejtett élcelődő hangnem hatásosságát.
- Inkább fogd be, és húzz! - Castillion a markában lévő pálcikákra mutatott.
- Várjunk! - szólt közbe Prosper. - Trinker még nincs itt.
- Nem is lesz. A törpe önkényesen úgy határozott, ő gyűjti be a vérdíjakat.
- Az a kis mitugrász! - Halb keze ökölbe szorult. - Mindig ellopja a legjobb munkákat!
- Na, húzzatok már! - türelmetlenkedett Castillion.
- Piros - mutatta Meurtier.
- Te és Prosper Denerimbe mentek.
- Sárga.
- K'roan, neked kell felkutatnod az árulót.
- Ez hát a Kún akarata - olyan hangon szólt, akár egy filozófus. - Ez az, amit ti emberek iróniának hívtok, igaz?
- Színtelen - mutatta Halb.
- Te keresd fel a Bíbor Liga megbízottját a határnál. Van egy feladatuk számodra.
- Kék.
- Lánglovag, te mész Orléziába.
- Ne már! Valaki nem akar cserélni? Na? Senki?

Előző oldal anonim88