Viperafészek III.

A jövő útjai / Novellák (689 katt) dunpeal86
  2015.12.30.

Matthew arca egész egyszerűen szétrobbant, ahogy a golyó a tarkójába csapódott csontszilánkokkal és vérrel terítve be Pike kapitány fehér trikóját, amit az ébredés óta viselt. A tudós élettelen teste lassan hullott a padlóra, mintha megállt volna az idő. Minden szem döbbenten követte az útját, és a padlón heverő halott hústömegen is maradt.

Pike emelte fel először a tekintetét. Az egykori Matthew mögött Pierre, a fúrómester állt. Előreszegezett karjában egy félelmetes külsejű pisztolyt tartott. A csövéből még mindig vékonyka füstcsík gomolygott a pilótafülke mennyezete felé. A francia arcát mintha kősziklából faragták volna ki, semmi érzelem nem tükröződött rajta. Talán 4 másodperc telt el az első lövés óta, de a pisztoly már mozdult is oldalra és hajszálnyit lefelé, a következő áldozatát keresve. A fiatal mérnök kicsivel alacsonyabb volt Matthewnál. A célgömb egyenesen a szőke fürtök alatti magas homlokra mutatott. Pike szinte látta, ahogy az izmok összehúzódnak az alkarjában, amikor az ujj megfeszült a ravaszon.

Újabb lövés, újabb halott. A kapitány megbénultan nézte a számára értelmetlen mészárlást. Az üres töltényhüvely csilingelve hullott a fémpadlóra. Harmadjára is elsült a fegyver, mire a maradék két túlélő magához tért a kezdeti sokkból. Pike lehajtotta a fejét és előrelendült, mint egy támadó bika. Átszelte a néhány lépés távolságot, és a vállával rontott a célzó Pierre hasfalába. Az felrántotta a pisztolyt és a golyó a szemközti panelba fúródott szikraesőt csalva ki a műszerekből. Alig pár centivel kerülte el az utolsó életben maradt mérnök fejét.

- Rohanjon! - ordított Pike a férfira.

Nem kellett neki kétszer mondani. Átugrott az ajtóban fekvő holttesten, és már el is tűnt a nyílásban. Rohanó léptei visszhangoztak az acélpadlón. Pierre azonnal visszanyerte a lélekjelenlétét. Pisztolyt markoló kezével lesújtott a kapitányra. Az oldalra rántotta a fejét, így az ütés csak a vállát érte. Sugárzó fájdalom áradt szét a karjában. Fejét hátra csapta pont álcsúcson találva Pierre-t. A férfi felszisszent, ahogy beleharapott az alsó ajkába. Belemarkolt Pike hajába, lenyomta és beletérdelt az arcába. Csont reccsent, ahogy eltört az orra. A kapitány egy pillanatra elájult, a francia durván a padlóra taszította.

- Elég ebből! - beszívta az ajkát, érezte a sós ízt a szájában. A véres nyálat a magához térő Pike arcába köpte.
- Elég, atyám! - mondta Pierre gúnyosan.
Pike meglepetten meresztette rá a szemét. Az arca már kezdett feldagadni.
- De hát honnan...?
- Hogy honnan tudok róla? Mindenkiről tudok mindent ezen az istenverte hajón. Maga pap volt, amíg el nem vesztette a hitét, amikor egy részeg sofőr halálra gázolta a feleségét meg a gyerekét. Matthewnak az adóüggyel voltak problémái. Az meg ott - mutatott az egyik vértócsában fekvő halottra - súlyos alkoholista volt. Fogadjunk, nem is tudott róla, kapitány. A sors érdekes fintora, nem? Az, ami ennek az életet jelentette, magától elvette a családját. Mulatságos.
- Fogja be a pofáját! - csattant fel Pike. - Mi a fenét akar? Mit tett? Miért kellett ezeknek a szerencsétleneknek meghalniuk?
- Az IRONTECH soha nem kezdheti meg a kitermelést az LV-26-on. Túl értékes hozzá. Felboríthatná az üzleti egyensúlyt, és ezt a munkáltatóim nem engedhetik meg maguknak. Ezért vagyok én itt.
- Maga intézte úgy, hogy korábban felébredjünk?
- Igen. Indulás előtt kicsit belepiszkáltam a fedélzeti számítógépbe, hogy aszteroidamezőt érzékeljen és életbe léptesse a vésztervet.
- De mire volt ez a felhajtás? Miért pont a cél előtt?
- Balesetnek kell látszania. A földi irányítóközpont megkapta a vészjelzést, így azt fogják hinni, hogy a hajó az aszteroidák között robbant fel. Így a megbízóm is útnak indíthatja a saját csapatát.
- Szóval ez a terv. Felrobbant mindent - a kapitány hangjában belenyugvás volt.
- Pontosan ez.
Pike a fegyvert bámulta a férfi kezében.
- Szép, ugye? 9 mm-es W-Y.
- Akkor már meg sem kell kérdeznem, hogy kik a megbízói.
Pierre elnevette magát.
- Mindig is tudtam, hogy maga eszes fickó, kapitány. Igen. A Weyland-Yutaninak kell az a bolygó. És ha most megbocsájt, van még egy kis dolgom, szóval bármennyire is élveztem ezt a kis eszmecserét, itt kell, hogy vége legyen. Hamarosan találkozhat az istenével, atyám.

Pierre felemelte a pisztolyát és a kapitány homlokára célzott vele. Szája sarkában gonosz kis mosoly bujkált.

- Kérdezhetek még valamit? - kérdezte Pike.
- Csak gyorsan.
- Ismerte mindenki kis titkát a hajón. Én már megbékéltem az istenemmel. De maga ki előtt fog felelni a tetteiért?



Az űrhajó étkezdéjében a krómacél asztal alatt húzta meg magát Morgan, a fiatal mérnök. Szíve még mindig a torkában dobogott. Nem tudta, mennyi idő telhetett el azóta, hogy kirontott a pilótafülkéből, neki óráknak tűnt, de valószínűleg csak néhány perc telt el. A kapitány megmentette az életét. Mi lehet most vele? Talán vissza kellene mennie segíteni neki. De ahogy a gyilkosra gondolt, a lábai cserben hagyták, meg sem tudott mozdulni.

Ekkor egy dörrenés visszhangzott végig a hajón.

A kapitány - gondolta Morgan és összerezzent.

Nem sokkal később közeledő lépteket hallott, és valaki jókedvűen fütyörészett.

- Gyere csak elő szépen, te szarzsák! - Pierre volt az. - Tudod mit? Mivel jól keltem fel - kuncogás -, ajánlok valamit. Ha szépen előjössz, hamar végzek veled, de ha nem bújsz elő és nekem kell előkerítenem téged, azzal tönkretennéd a napomat. Akkor saját kezűleg belezlek ki. Fájni fog. Nagyon. Hidd csak el, tudom, mit beszélek.

Morgen elsírta magát az asztal alatt. Kezét a szájára szorította, hogy elfojtsa a zokogását.

- Na szóval - kezdte Pierre -, egy, kettő, három...



Pierre belépett a pilótafülkébe. Miközben átlépte a kapitány holttestét, kezét a nadrágjába törölte. Könyékig véres volt, csakúgy, mint a trikója. Lehuppant a pilótaülésbe, megnyomott néhány gombot és a lábát feldobta az irányítópanelre.

- Itt Pierre. Az azonosítóm 8443125987. Feladat elvégezve. Szemtanúk nem maradtak. Robbanás két óra múlva. A mentőhajó kilövése fél óra múlva. A küldetés sikere 100 százalék. Teljes jelentés a földön, rögtön az érkezésem után. Pierre kilép.

VÉGE (vagy csak most kezdődik??)



UTÓSZÓ

Amikor hozzákezdtem a novella írásához, úgy gondoltam, hogy fröcsög majd a vér és az agyvelő a lecsapó dupla állkapcsok után. Leszakadt végtagok jelzik majd a szörnyetegek útját és patakokban folyik majd az idegenek savas vére, ahogy a tengerészgyalogosok golyói rovarszerű testükbe csapódnak.

Adva van egy űrhajó, fedélzetén potenciális áldozatokkal. Aztán a fedélzetre kerül egy idegen lény és megkezdődik a rémálom. Ááá, nem jó, ilyen már volt. Vagy a hajó leszáll az LV-26-on (a bolygót az első és második filmből már ismerhetjük) és egy fészeknyi szörnyű lénnyel kell a bátor katonáknak megküzdeniük. No de, ez is lerágott csont.

És aztán, talán a 20. mondat után beugrott a megoldás és a sztori már adta magát. Ipari kémkedés továbbgondolva. Azt mindenki tudja, hogy a Weyland-Yutani milyen gátlástalanul átgázol mindenkin, ha a profitról van szó. Nekik az emberélet fabatkát sem ér. Ezt akartam bemutatni.

A cím pedig miért Viperafészek? Hiszen semmi kígyó, se fészek. A novella első címe az volt, hogy "Egy fészeknyi halál". De ez még akkor volt, amikor még hemzsegtek a sztoriban a szörnyek.

Érdekesnek tűnt az ötlet, hogy a novellában egyetlen idegen sem jelenik meg. Aki látott már Alien filmet, nem fogja érteni, hogy lehet egy Alien novella alienmentes. Akik viszont rajonganak a filmekért, remélem, érteni fogják, miért alakult így a történet.

Ki tudja, talán még tetszeni is fog nekik.

Fekete István
2015. december 24.
Abádszalók

Előző oldal dunpeal86
Vélemények a műről (eddig 3 db)