LFZO (11/21) (2006-7)

A jövő útjai / Novellák (919 katt) Rohadék
  2010.12.04.

- Nem tudom, hogy elég gyors tempójú-e ez az írás. Ez a könyv, amit most olvasnak.

A terhes Eszter értetlenül nézett LFZO-ra.

- Olvastatja magát, van (és lesz még egyre durvább) mondanivalója, pörgős, de így már írtak mások is. Nem elég modern. Szocreál. Látom, nem érti. Na, jól van, inkább mondom tovább, amit kell. Klímabeli, környezetbeli különbözőségek különböző életspektrumba tartozó molekulahálózatokat hoznak létre. Miért nem tapad össze az egész világ? Egyes atomok jobban vonzzák egymást, mint mások, vagy túl messze vannak (még) egymástól. És ott van a megállj-törvény, ami határcab egyes élőlények növekedésének (molekulák összekapcsolódásának) mert különben már nem tudna összetartozni. Ez egy idő után meg is történik, konkrétan a halál után. A halál csak az a pont, amikor a molekulahalmaz már annyi fejlődésen, alakuláson ment keresztül, hogy születési állapotában összeállított egyenletsorának nem tud megoldása lenni. Két különböző egyenletté válik, mert nem tud nem válni, de egyik megoldása nem lehet a másiké, ilyesformán nem folytatható a dolog. Ennyit a halálról.
- Fogja már be...
- Figyeljen, mert mégecer nem mondom el az egészet. Haladjunk tovább az életen belül - leszűkítve tehát a molekulák variálási lehetőségeit, de ez nem baj, mert a könyv közepén erre is lesz megoldás. Ilyen korlátolt helyzetben mit tehetnek az anyagok? Most jön az első komplikáltabb lépcsőfok: az ÖSZTÖN. Mi is az? Fenntartása az eredeti állapotnak. Honnan is van ez? Tudtak a molekulák másképp cselekedni, mint hogy fenntartsák saját összetapadásukat? Nem! Mert csak erre képesek! Matematikai egyenlet, kiszámítható történés. A logika azt diktálja, hogy a sor megoldása automatikusan következik: Különbözősége miatt más dolgok történnek vele, mint azokkal a molekulákkal, akik nem tartoznak hozzá (semmilyen értelemben). Benne vagyunk az élet-spektrumban, van mozgás, utána az ösztön jön. Az ösztön (parancs, utasítás, út, mely a feladvány puszta feladása és annak megoldásának felszínrekerülése közt van) diktálása: a matematika törvényének komplett betartása. A robbanás, vagyis az ösztön megállítása fog jönni nemsokára, az lesz az ember emberségének születése. De még ott járunk, hogy túl sok feltétel kell az élet-spektrumon belül először létrejött alakzatnak, hogy ezen túl tudjon lépni (ami ellen mit is tehetne?), a mi esetünkben a víz állandó jelenléte, de legalábbis oxigén-környezet. A vízben, fizikai törvények miatt nem vezetett semmilyen előzőleges logika arra, hogy stabil tartásra legyen szükség. Ám ahol a Hold vonzása miatt változott a vízmagasság, ott egyre szükségesebbé vált. Tudott ellene tenni valamit az organizmus, hogy ne nőjenek lábai? A szárazföldi növények hasonló (de nem ugyanolyan!!) anyagsorrenddel rendelkeztek, mint a víz alattiak, mivel más környezetben voltak. Ezért a hatásuk is más, magyarán a vízből kimászott, független lény nem kényszerült már annyi időt ott tölteni. Mássá tette az ottani élelem, és az időjárás és a puszta helyszín (hogy mennyire volt távol az egyenlítőtől, ill. sarkoktól), még másabbá teszi. Olyannyira, hogy ez még elviselhetetlen is lehet az organizmus számára. De az ösztön megmenti: Elbújik valahová. Hajlékra tesz szert.
- Fogja már be...
- Bejelenti a lakásigénylést, és megkapja az Odú utca 8.-at. Arra ugyebár már rég rájött (ösztön), hogy az életspektrum megőrzésére lépéseket kell tenni. Zabbant. A dinoszauruszok ennek a komplikálásai. Soha nem lett volna vége, mindig jön egy új faj, az előzőt leváltó. Blablabla, végre aztán itt a majom. Csakhogy már ideértünk - sóhajtott LFZO, és új szivarra gyújtott. Úgy látta, hogy Eszter elbóbiskolt. Odalépett hozzá, és fejberúgta.
- Mit csinál, maga vadállat?!... - sikoltott fel a terhes lány.
- Fáj?
- ...Nem. De akkor is!
- Pedig fájhatna. Azt is viccesnek találnám. De most még nem fog.
- Mit művel velem? Nem veszi észre, hogy teljesen kikészít? Miféle aberrált viselkedés ez? És ha valami bajom lesz?
- Csend legyen! - igazította meg ingerülten a nyakkendőjét és kalapját LFZO. Ebben való igyekezetében (újra) a földre esett a szivar a szájából. A lány kárörvendően nevetett fel.
- Maga bamba.

(Ezúttal viszont) a szivar felemelkedett, és visszarepült LFZO szájához, a lány legnagyobb csodálkozására.

- Szóval - fújta ki a füstöt lustán körülpillantva -, előbb-utóbb létre kellett jönnie egy olyan pontnak, ami megváltoztatta az örökös lecserélődést. Ez pedig az a pont, amikor valamelyik organizmus olyan nyúlvánnyal nem rendelkezett, ami valamilyen más stabil anyagot képes megragadni, annak szerkezeti megváltoztatása nélkül. Például: markolni. Eszközt használni. Erre nem csak majmok képesek. Egyes madarak csőre halászásra is szolgált, követ odavágni valamihez, ami túl kemény, hogy törjön szét, ehhez már intelligencia volcükséges. Vagyis az első, és legfontosabb változás, ami nem tudott nem létrejönni, az intelligencia (mexületése). Amikor képes lesz valami a „döntés meghozására”. Ez különböztette meg az állatot a növénytől. A növény nem képes menekülni az ellenfele elől. De az állat még azt is eldöntheti, merre meneküljön, merre kanyarodjon. Felmerül a kérdés: hogyan keletkezhetett a „döntés lehetősége”? Egy matematikai példa magában rejti a megoldást, akkor is, ha nincs senki, aki megoldja. Attól még ott van az. A feladvány fokozatosan megoldódik. Ez a világegyetem előre megírt sorsa. Lépésről lépésre közeledünk a megoldáshoz: hogy ne AZONNAL történjék, kellett egy alternatíva. Az ember ezt a fogalmat „időnek” nevezte el. Így lett a lehetséges legnagyobb hatalom mindenek felett: az idő. Aki létre tudja hozni a másik lehetőséget, az lesz csak szabad. Mondok egy példát, és itt jön a képbe Maga - mutatott a lányra, ujjai közt egy füstölgő bűzrúddal.
- Mit akar ezzel mondani?
- Az ember tisztában van vele, hogy az élete véges. De a világegyetem törvénye (felfogása) szerint csak az ura a sorsának, és léphet felül az univerzumon, aki képes, és meg is teszi, amit Maga tett.
- Mit?
- Önálló, mindentől mentes döntést hozni. Ez az életébe kerül. Ezért nem hagytam, hogy meghaljon. Hogy saját magától haljon meg. Az a pillanat nem létezhet, különben újra és újra elölről kezdődik a „Kör”.

Előző oldal Rohadék