A fekete cirkáló

A jövő útjai / Versek (650 katt) Koi
  2015.12.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/6 számában.

1.
Robban a jég,
Nincs itt a vég,
Tör előre
A fekete
Cirkáló.

Dörgedelmes,
Rettenetes
Főlövege
Zeng mereven,
Jégtörve.

A kegyetlen
Jégförgeteg
Kihívója
Ő egymaga
Megdőlve
Feldörren
Nyolc ágyúja,
Halálmoraj;
Recsegve dől,
Kazánja bőg.

Úszik ez még!
S nincs, aki fél
A hideget
Hő-meleggel
Irtani.

A kegyetlen
Ellen vezet
Hősi harcot;
Színre kormos
Cirkáló.

2.
Hadilobogó csattog
Az acél zászlórúdon,
Ősrégi szénfekete rém
Vág át a jég közén.

Három kéménnyel,
Dübörgő szívével
Üvöltve okád kénköves,
Lángzó olajfüst-felleget.

Óriás lövegcsöveket
A fénylő förgeteg
Felé forgatja
Vadul készenállva.

Masszív szörny, fekete
Mélyén pokoli tűz reszket.
Duruzsoló mélye
A sötétben veszetten,
Csattogva nevet
A tengeren.

Hátsó tornyának
Katapultjára
Daru tesz hidroplánt,
Biplán acélmadarát,
S kilövi, mint parittya
Az utolsó kijutókat.

Szembeszáll a kegyetlennel,
Berongyol a jéghidegbe.
Mérgesen feldörren
A nyolc főlöveg;
Lángot okád a jégbe,
Áttör a hidegen.

Forróságot árasztva
Az elhidegült csatába,
Olvad-reped hó és jég…
Lövegtornya szín vér,
Vér és jég a fedélzet,
Fagyott a célzórendszer,
s vakon szórja a hideget
lángzó lövedékivel.

De hiába, hiába,
Semmit se ér harca:
A jég elnyelte,
S nem maradt más hátra,
Mint tűztestének
Árnya.

3.
A fekete cirkálónak
Se híre, se hamva
Már két hónapja.

A halálviharral együtt
Eltűnt, s vissza se gyütt,
És már nem is fog.

Vitézül helyt állt, az éltét
Adta szerelméért:
A szerelmekért.

Előző oldal Koi