A bárány és a farkasok

Szépirodalom / Versek (348 katt) Norton
  2015.12.29.

Ott ahol a lágyan fúvó szellő csatangolt,
A pusztán egy kis fekete bárány barangolt.
Őrült minden fűnek, gyomnak, levélszárának,
Alajoska volt a neve a kis árvának.

Átkelt ő már erdőn, réten, és vagy tíz buckán,
De túl régen kóborolt a kietlen pusztán.
Alajoska mindenféle füvet megevett,
Ám oly sokáig keresgélt, hogy verembe esett.

Sírdogálva várta azt, hogy történjen csoda,
Ám szívszaggató hangjára sok farkas gyűlt oda.
- Mindenféle gaz csapdából gyorsan kibújunk,
Ha akarod, te kicsi bárány, máris kihúzunk!

- Ebben a cudar helyzetben szívem egyet akar:
Segítsenek, farkas bácsi, húzzanak ki hamar!
A farkasok mosolyogtak, szerették az ármányt,
Lenyújtották mancsukat és kihúzták a bárányt.

- Segítettünk, kis legény, mert nagyon szeretünk,
Annyira, hogy egy perc múlva mindjárt megeszünk.
- Nagyhangú a farkas, mikor veremben rám lel,
De ha futni kellett volna, sosem kapnak el.

- A farkasok falkája még szarvast is elér,
- Mit beszélsz, te buta gyermek? - szólt a fővezér.
- A finom, zsenge bárányhúsért csorog már a nyálunk,
De szárazfüvet rágok, ha te gyorsabb vagy minálunk.

Ily beképzelt kislegény csak nevetésre serkent.
- Rendben, bácsi - szólt Alajos. - Fussunk akkor versenyt.
S mert az esélyeim bizony így elég nagyok,
Hogy nehezebb dolgom legyen, előnyt is adok!

- Bolond vagy, te kislegény! - kiáltott sok ordas,
Kacagott az alacsony és a hórihorgas.
- Talán még az agárkutyát is könnyen lefutod?
- Sosem láttunk még ennyire nagyképű kis juhot.

- Ne nevessen rajtam senki, mert én vágtázom jobban,
Menjenek a magas fáig, induljanak onnan!
Elkapok én időseket, gyereket, vagy bácsit,
Mindegy, mennyi előnyt adok, utolérek bárkit!

Ez volt aztán Alajostól igen merész tett,
Az egész falka ettől aztán még vidámabb lett.
Megvolt már a mulatságos, remek móka mára,
A fához ment sok éhes ordas, onnan lesett hátra.

Alajoska bosszús volt, hogy nevetnek, nem sírnak,
- Rohanjanak, farkas bácsik, ahogyan csak bírnak!
Az öreg fák se láthattak még ilyen furcsa tettet,
A sok farkas, ahogy bírta, menekülni kezdett.

Mosolygott a napsugár a fára és virágra,
Alajoska is rohant, de a másik irányba.
Az éhes falka elfutott, mert túl nagy volt az akarat…
Így csinált a kicsi bárány farkasokból szamarat.

Vége

Előző oldal Norton