Linktár

Mohaszakáll és a vendégszeretet

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/3 számában.

Mohaszakáll Manfréd, a zárkózott, vén törpe harsány kopácsolásra ébredt. A kellemetlen zajok a szomszéd kunyhója felől érkeztek. Az idős férfiú meglepetten látta, hogy a mellette lakó Barátságos Brúnó éppen a saját háza tetejét bontja.

– Mit csinálsz? – kiabált fel hozzá, miután a kettőjük birtokát elválasztó kerítéshez sétált.
– Meghívtam vacsorára egy trollt – közölte Barátságos.
– Egy trollt? – vonta fel a szemöldökét Mohaszakáll.
– Böhöm Boldizsárnak hívják – vágta rá a szomszéd. – Leszedem a régi tetőt, megmagasítom a falakat, aztán újra befedem az egészet.
Mohaszakáll felsóhajtott.
– Meghívtál egy Böhöm nevű trollt, és lerombolod, majd átépíted az otthonodat, hogy jól érezze magát nálad?
– Úgy van.
– És a családod mit szól ehhez?
– Átküldtem őket a nagyszülőkhöz.
– Jól tetted. Azt mondják, a trollok elég erőszakosak, és velünk ellentétben például csak húst esznek.
– Tudom – szögezte le Barátságos. – Ki is dobáltam a kamrából minden zöldséget, nehogy megbántsam. Most a polcokon sonkák, kolbászok és szalonnák sorakoznak.
– De miért?
– Azt akarom, hogy megértse, milyen az igazi törpe vendégszeretet.
– Ahogy gondolod, de szerintem nem lesz jó vége a dolognak.
– Ugyan – legyintett a másik törpe –, a bizalmatlanságod miatt maradtál vénségedre ilyen egyedül.

Mohaszakáll némán hazasétált, és az ablakból figyelt. Alighogy Barátságos végzett az átépítéssel, megérkezett a troll. Böhöm ijesztő látványt nyújtott, de Mohaszakáll azért szívből remélte, hogy minden rendben lesz. Alig néhány perc elteltével furcsa zajok hallatszottak, majd a tagbaszakadt látogató homlokán a fél födémszerkezettel, hóna alatt a teljes éléskamrával távozott. A következő pillanatban a szomszéd ház fájdalmas recsegés-ropogással összeomlott. Néhány perccel később Barátságos kábán, de szerencsére egy darabban előtántorgott otthona maradványai alól, és döbbenten bámult a romokra.

Mohaszakáll újfent a kerítéshez sétált. Szomszédja nem is olyan régen kissé kioktató hangon beszélt vele, de remélhetőleg tanult a leckéből.

– Gyere, nálam megalhatsz! – nyújtotta felé a kezét Mohaszakáll. – Maradt tegnapról egy kis áfonyakompótom, szívesen megosztom veled. Holnap nekilátunk az építkezésnek, hogy mire visszatér a családod, emléke se maradjon ennek a kellemetlen esetnek.

Barátságos kinyitotta a száját, hogy köszönetet mondjon, de nem talált szavakat. Végül inkább csak megrázta a feléje nyújtott kezet, aztán átmászott a kerítésen, és a barátságosan várakozó házikó felé indult a zárkózott, vén törpe nyomában.