A vendégszeretet és Mohaszakáll

Neoprimitív / Írások (491 katt) maggoth1
  2015.12.11.

Mohaszakáll Manfréd, a zárkózott, vén törpe harsány kopácsolásra ébredt. A kellemetlen zajok a szomszéd kunyhója felől érkeztek. Az idős férfiú meglepetten látta, hogy a mellette lakó Barátságos Brúnó éppen a saját háza tetejét bontja.

– Mit csinálsz? – kiabált fel hozzá, miután a kettőjük birtokát elválasztó kerítéshez sétált.
– Meghívtam vacsorára egy trollt – közölte Barátságos.
– Egy trollt? – vonta fel a szemöldökét Mohaszakáll.
– Böhöm Boldizsárnak hívják – vágta rá a szomszéd. – Leszedem a régi tetőt, megmagasítom a falakat, aztán újra befedem az egészet.
Mohaszakáll felsóhajtott.
– Meghívtál egy Böhöm nevű trollt, és lerombolod, majd átépíted az otthonodat, hogy jól érezze magát nálad?
– Úgy van.
– És a családod mit szól ehhez?
– Semmit, régóta szeretnének közelről megismerni egy trollt.
Mohaszakáll megcsóválta a fejét.
– Azt mondják, a trollok elég erőszakosak, és velünk ellentétben például csak húst esznek.
– Szerintem békések, ha kedvesen bánnak velük – szögezte le Barátságos. – Egyszer kibírjuk, hogy a változatosság és a vendégünk kedvéért együnk egy kis finom marhasültet.
– Ahogy gondolod – fintorgott Mohaszakáll –, de szerintem nem lesz jó vége ennek a nagy barátkozásnak.
– Ugyan – legyintett a másik törpe –, a bizalmatlanságod miatt maradtál vénségedre ilyen egyedül. Inkább gyere át te is este, és egyél velünk néhány falatot!

Mohaszakáll némán hazasétált, és az ablakból figyelt. Alighogy Barátságos végzett az átépítéssel, megérkezett a troll. Böhöm szép szál legény volt, de közelről valahogy mégsem tűnt olyan félelmetesnek, mint ahogy lefestették a fajtáját a híresztelések.

Alig néhány perc elteltével meglepő zajok hallatszottak, és beletelt némi időbe, mire Mohaszakáll rádöbbent, hogy a tagbaszakadt látogató bariton hangon hazája egyik ősi dalát énekli házigazdáinak. Az idős törpe nem sokáig bírta türtőztetni magát, ezt egyszerűen látnia kellett, noha addig még sosem járt a mellette lakó törpénél. Amikor átment, meglepetten tapasztalta, hogy a jövevény vidáman dalol a család gyűrűjében, és tökéletes odaadással ügyel arra, nehogy kárt tegyen valamiben.

– Gyere, telepedj közénk! – invitálta Barátságos, és egy ízletes pecsenyékkel megpakolt tányért nyújtott felé. – Kóstold meg a marhasültünket, meglátod, a tíz ujjadat is megnyalod utána!

Mohaszakáll elfogadta a felkínált helyet, és csodálkozva hallgatta az óriási teremtmény szívhez szóló énekét, miközben jóízűen falatozott. Amikor már igazán későre járt, a troll a ház előtt mély meghajlással elbúcsúzott tőlük. Az idős törpe megbeszélte Barátságossal, hogy legközelebb is átjönne hozzájuk, amikor Böhöm a tiszteletét teszi náluk. Mohaszakáll ezután elégedetten köszönt el újdonsült barátaitól, és évek óta először boldogan hajtotta álomra a fejét otthonában.

Előző oldal maggoth1