2057 - Európa romjain: XI. novella - Tányérsipka

A jövő útjai / Novellák (556 katt) Koi
  2015.12.06.

Temető.
Egy nagykabátos alak álldogált egy új sírhely előtt.
Szőke haján egy kopott tányérsapka meredezett.
Kezében vadvirágcsokor.
A fejfa kissé szokatlan és merész volt e lángoló korban. Egyszerű fakereszt, acél Dávid-csillaggal egybeszegezve.
A távolban egy vihar mennydörgött, a temető felett vadkacsák hápogtak el ék alakban.
A tányérsapka a kézbe, az alak szemeibe szúró érzés vándorolt. A látogató sírva fakadt, könnyek közt kitörve oldódott fel elnyomott stressze és rettenete.
Végül letette a csokrot, a sapkát a keresztre tette és megcsókolta a kettős fejfát.
„Itt nyugszik Weiss Réka (2035.03.29-2057.09.17.) és Mesgyey Kálmán (2035.12.07-2057.09.17).
„A szeretet soha el nem fogy (1Kor 13,8 )”
Pihenjetek békében, míg el nem jő a feltámadás!”

Előző oldal Koi
Vélemények a műről (eddig 2 db)