Karácsonyi fények

Szépirodalom / Novellák (505 katt) macika
  2015.12.15.

Nagyon fáradtan ébredtem, a két napig tartó sütés kicsit megerőltető volt. Tegnapelőtt a finom zserbót, apró sütiket, tegnap a bejglit készítettem el, de mégis kellemes érzés ölelte át a lelkemet. Gyorsan felkészítettem magam, mert a lányom pár perc múlva csengetni fog az ajtón, ittam egy jó forró kávét. Sietni kell, hisz fel kell díszíteni a házat, hogy ragyogjon, már csengettet is, ajtót nyitottam, és Ő sugárzott a boldogságtól.

- Szia! Készülni kell a karácsonyra – mondta, és puszilgatta az arcom.
- Jó-jó, felöklelsz, mindjárt nekilátunk, szeretlek, nyugi, elkészülünk.

Felhúztam a csizmát, kabátot, és kimentünk, szerencsére nem volt hideg. Az udvaron egy szép, nagy fenyő van, körbefontuk az égőkkel, mint amikor a pók hálót sző, úgy hálóztuk mi is körbe a fenyőt. Mikor elkészültünk vele, bekapcsoltuk, hogy működik-e, a színes, kis égők nagyon jól mutattak rajta, de majd este lesz igazán szép. Felmentünk, és a teraszokat is feldíszítettük. Minden karácsonykor ezt csináljuk, és az én kislányom minden évben kicsattan a boldogságtól, olyan, mint egy kis kamasz lány, pedig már két gyönyörű, szép unokával ajándékozott meg engem.

Nagyon jó volt a kedvünk, nevettünk, és ő csak beszélt, beszélt. Szeretem hallgatni a csacsogását, szeretem hallani a kacagását, szeretem, mikor magához ölel, szóval úgy szeretem, ahogy van, melegség árasztja el szívemet, lelkemet… Mindennel elkészültünk.

Bementünk a házba, én nekiálltam halászlét főzni.

A fenyőt már a tartóba tette a vőm, és már csak a csillogásra várt, az ékszereire. Az én Ivettkém, így hívják a lányomat, neki is látott a díszítésnek, felöltöztette a gyönyörű fenyőt. Felkerültek a díszek, szaloncukor, csillagszóró és az égősor, nagyon szép lett. Egy nagy, tükör előtt állt a karácsonyfa, és mintha magát nézegette volna benne. Az idő elszállt, mint a gondolat.

Én az alsó szinten lakom, ők az emeleten, lementem, hogy készülődjek az ünnepi vacsorához, ajándékozáshoz, még egy kis pihenés is belefért az időbe. Néztem ki az ablakon, már szürkület volt, a szomszédoknál is ragyogtak a kis égők.

Eltelt egy két óra, és elindultam a gyermekeimhez, ahogy kiléptem az ajtón, úgy csillogott a fenyő az udvaron, öröm volt nézni az ünnephez méltó ragyogását.

Beléptem az ajtón, a gyerekek boldogan ugrottak a nyakamba, rángattak a fa elé, hogy nézzem meg, milyen szép fát hozott nekik a Jézuska. Karácsonyi dalokat énekeltünk, ajándékozás következett, pakolás, csomagbontás és nagy-nagy öröm, mert a játékoknak minden gyermek nagyon tud örülni.

Vacsoráztunk. Néztem az asztalon a gyertya lángját, jobbra-balra hajladozva ropta a táncot…

A nappaliban sütiztünk, beszélgettünk. A gyerekek az új játékokat le sem tették, egy percre sem. Gyönyörködtünk a villogó égők fényében, a csillagszóró szikrázott, pattogott, és a gyertya lángja még mindig a vad táncát járta. Csodálatosak a karácsonyi fények, ez a sok ragyogás az embert felpezsdíti, elkápráztatja, és a csillagszóró, gyertya illata… elbódítja…

Nagyon szép este volt, mindenkiből sugárzott a szeretet, és az unokáim szemében láttam a karácsonyi fényeket.

Haza indultam, szép, nagy pelyhekben hullt a hó. A lányom lekísért, megálltunk és gyönyörködtünk a csillogó fenyőn, gyönyörködve néztük, hogy a havon a színes fények siklanak, csillognak. Elbúcsúztunk, Ivettkém még sokáig integetett.

Bementem a lakásba, otthon egy kis, aranyos, csillogó karácsonyfa várt már rám. Nagyon szép nap volt, de eléggé fárasztó. Meggyújtottam egy gyertyát, az illata elárasztotta a szobát, gondolatban a gyertya fényénél karácsonyoztam tovább, drága jó szüleimre emlékezve…

Előző oldal macika