Őszi zápor
Pirkadó napfényben, vöröslik a hajnal,
Éjtakarót átfest, bíborszín arannyal.
Őszi szelek szárnyán, ezüst esők jönnek,
Csillognak a fákon, borostyánszín könnyek.
Barna falevelek, elfedik a földet,
Fekete göröngyök, sötét álmot szőnek.
Fehér köd gomolyog, rászáll minden házra,
Szürke pincefalon, enyészet zöld máza.
Ám hol penész sarjad, akadhat még virág,
Sárga rózsaszirmon, kibomlik a világ.
Ég kéklik felhők közt; tavaszt rejtve, némán,
Rózsaszín uszályán, ibolyakék villám.
Könnyű zápor zúdul, kitikkadt betonra,
Pasztell lenyomatát, pupilládon hagyva.
Cirmos íriszeden, százszínű szivárvány,
Szívemben megmarad, örökre a látvány.
